Örökké Veled

❤ Köszönet és Bónusz ❤

Woow!

1k... Én most nem találok szavakat... Elsőnek is Köszönöm!!!! ❤❤

Na, ezt nem hittem volna! 😲

❤❤

Köszönöm azoknak akik folyamatosan olvassák, szavaznak és kommentelnek! Köszönöm azoknak is akik csak párszor tévedtek be ide... ❤❤ Igazából mindenkinek köszönöm ezt a mérföldkövet... Ti vagytok a legjobbak!!! ❤

Hoztam egy kis bónusz részt... ☺

Megtaláltam a kétévvel ezelőtti naplóm... Enyhén szólva kidobnám... Az egészet... De egy naplóbejegyzést ki akarok emelni! Figyeljetek...

2015. Április 15

Amira ma borzalmasan szánalmas volt... Levert egy 100cms meredeket! Pedig tökéletesen hajtottam és ugrottam! Apám is kiröhögött minket és azt mondta, hogy szánalmas vagyok... De nem az én hibám!!! Hanem a lóé!!!! Hahó!

Na de mindent sorjába...

A suliba reggel ömlöttek a diákok a suliba így Franievel vártunk egy kicsit míg a tömeg lecsillapodik... Aztán csatlakozott hozzánk Leila és Edith. Leila és Edithet még nem említettem. Ők a legjobb barátnőim! Mindig együtt megyünk mindenhová! <3 Franie mindig külöcködik amikor elhívjuk magunkal de ez van... Ő soha sem lesz olyan jó mint Leila és Edith!

Leila amúgy a legjobb tanuló és ha minden jól megy neki jövőre felveszik egy nagyon jó gimibe... De persze ez a jövő zenéje. Edith mindig hoz nekünk szaftos pletyiket... Mivel suliújságos így mindent tud. Franie meg egyszerűen csak egy gyerekkori barát.

A harmadik óráig semmi gond nem volt. Mivel énekünk van és elég jó hangom van így a tanár megkért, hogy énekeljek...Természetesen Ann nem tolerálta, hogy rám irányúl a figyelem ezért ő is énekelni akart. A tanár azt mondta egész jó de ugyan! Na mindegy. Ezért Annel szemkontaktussal megbeszéltük, hogy majd ma a lovardába.

Szóval suli után felöltöztem és megkértem Elsát, hogy dobjon el kocsival a lovardába. Elsa nem volt hajlandó mert szerinte gyalog is közel van ezért nem indítja be a kocsit. Szóval jött a B terv. Apám. De ha ő visz akkor ott marad és megnéz. Csak az olyan... Zavaró!

A lovardába már felvolt szerelve Amira így csak egy pálcát és egy kobakot ragadtam magamhoz. Az edző felrakott egy 70cms X- et és innen haladtunk feljebb és feljebb. Ann természetesen árgus szemekkel nézett amikor ugrottam... Ő is és én is tökéletesen teljesítettem. Aztán jöttek a pályák. Néha oda kellet csapnom Amirára mert veszett a lendülete. Egyszer felkapta a fejét is így a szájából a hab telibe talát. Fúj!

Na akkor jött a merdek. Leverte! Ráfordultam újra és kicsit a sarkantyúmmal az oldalába rugotam amitől fújtatott egyet de újra leverte. Majd újra és újra ráfordultam. Mégis mit képzel ez a ló?! Pálcával akkorát ráütöttem, hogy egy aprócskát bakolt de én elértem a célom mert hibátlanul végig mentem. Ann kiröhögött én meg dühösen szálltam le és dobtam oda az istállófiúnak a szárat. Mondtam, hogy ne kapjon ma semmi extrát a ló mert nem érdemli meg!

Mikor ezt végig olvastam, könnygyűlt a szemembe. Felkaptam a naplót és a hónom alávágva a lovarda felé vettem az irányt. Már szürkület volt pedig csak fél hat. Amikor oda értem hátra mentem a legelőre és vártam, hogy Amira elém jöjjön. Mikor oda ért adtam egy puszit az orrára és a kiserdőbe mentünk. Ott leültem egy kissebb ágra és elővettem a zsebemből az öngyújtót amit még otthon raktam el. Meggyújtottam az öngyújtót ami kedves lángal kezdett égni a sötétbe.

- Viszlát, régi én... - mondtam és meggyújtottam a naplót majd a gödörbe dobtam ahol azonnal égni kezdett. Amira a hajamat piszkáta én meg csendben figyeltem ahogyan elég a könyv. Majd amikor eléget rászortam egy kis homokot és vissza indultam Amirával a lovardába.