Képzelet-Pillangók

White Girl [Wonho]

Sziasztok! Ma egy nyáltól csöpögős romantikus izével jöttem, Szimikej kérésére Wonhoval a főszerepben^^ Remélem tetszeni fog♥

Mikor kinyitottam a szemem, egy teljesen idegen helyen ébredtem. Megrémültem, mert az utolsó emlékem az estéről az volt, hogy Wonho karjaiban merültem mély álomba, miközben valami sablonos akciófilmet néztünk, természetesen az ő kedvéért.
Megszoktam már az ilyen filmnézős délutánokat - volt rá három évem. Ilyenkor általában mind a ketten kiválasztottunk egy nekünk tetsző filmet, majd egy kisebb párnacsata közben leharcoltuk hogy melyiket nézzük. Ha én nyertem, akkor ő végignyavalyogta, ha meg ő, akkor én aludtam be. Persze ennek a kis pimasz még örült is, mert imádott engem ölelgetni.
De most más volt. Nem az otthoni kényelmes fekete kanapén feküdtem, és Wonho ölelő karjai, meg a fiú egész lénye hiányzott mellőlem.
Rémülten néztem körbe a takaros kis szobában. A kétszemélyes ágy mellett két oldalt világosbarna éjjeliszekrény állt üresen, az ágy végében ruhásláda árválkodott. A faburkolatot néhány helyen fehér rojtos szőnyeg takarta, míg az ablakoknál bordó függöny lengedezett.
Mikor meztelen talpam a hideg padlóhoz érintettem, különös bizsergés futtott át a gerincemen.
Csak később tűnt föl, hogy akárki is rabolt el, vette a fáradtságot és rám adta a saját pizsamám.
-Oppa? - álltam fel, és óvatos léptekkel kisurrantam a szobából. Egy szintén vajszínűre mázolt folyosón lyukadtam ki, ami egy résnyire nyitva hagyott ajtóhoz vezetett. Félve nyitottam be, de amint beléptem az ínycsiklandó illatfelhőbe, és megláttam a konyhapultnál szorgoskodó fiút, minden kétségem elszállt.
Gondoltam ráijesztek egy kicsit, ezért odasettenkedtem hozzá, és ráugrottam a hátára.
-Yah Monbebe, megijesztettél - nevetett, majd letett és szorosan megölelt. Morcosan bújtam ki karjai közül.
-Te beszélsz? Azt se tudtam hol vagyok, azt hittem elraboltak vagy valami - fontam keresztbe a karom.
-Szerinted hagynám, hogy elraboljanak? - borzolta össze a hajam - Amúgy kész is van a reggeli, ülj le az asztalhoz, mindjárt viszem - mutatott a megterített asztalra, aminek közepén kis vázában kék virágcsokor díszelgett.
-Csináltál nekem gimbapot? - tátottam el a szám, mikor elém rakta a megpakolt tálcát.
-Mindent az én kis Monbebémért - puszilt meg mosolyogva, és leült mellém.
-Na jó, mire föl ez az egész? - fogtam meg a kezét, amit időközben a combomon pihentetett.
-Semmi különös. Csak szerettelek volna meglepni. Az ágyba reggeli jobb lett volna, de nem tartott elég sokáig az altató - húzta el a száját szomorkásan.
-Shin Hoseok! Te altatót adtál be nekem? - akadtam ki, de egyben nevettem is.

Kész ütődött!

-Kénytelen voltam. Akarod tudni, hogy miért hoztalak ide? - mosolygott rám.
-Igen, nagyon-nagyon szeretném! - bólogattam lelkesen.
-Az jó - felelte visszatartott nevetéssel, majd minden figyelmét a reggelinek szentelte. Én pedig fogtam, és nagyot rántottam az egyik kék tincsén.
-Áruld el, oppa! - akaratoskodtam. Nem volt évfordulónk, sem szülinapom. Titkolt valamit.
-Mit adsz cserébe? - nyújtotta ki a nyelvét, a hajrángatásom már fel sem tűnt neki.
-Egy hétig tiéd az összes kaja amit anya küld nekem - vágtam rá magabiztosan. Tudtam, hogy imádja anyám főztjét.
-Nem akarom, hogy lefogyj. Mondj mást - rázta a fejét.
-Két hétig nem kell jönnöd a családi ebédekre - emeltem a tétet, de ez sem volt jó.
-A szüleid most kezdenek megkedvelni engem, nem ronthatom el az esélyeimet.
-Elhoztad Sütit? - húztam fel a szemöldököm hirtelen.
-Még jó hogy, őt mindenhova~~ Hé, Monbebe! - pattant fel, és rohant utánam, mikor nevetve elviharzottam. Gyorsan becsaptam a szobánk ajtaját, és kutatni kezdtem az ágy alá dugott bőröndjében. Nem sokára a kezembe akadt a kék plüss, ezzel egyidőben pedig Wonho vágódott el a küszöbben.
-Mit akarsz vele? - kérdezte, drámaian kaparászva a padlót.
-Áruld el, hogy miért hoztál ide, különben....különben meghal! - megengedtem magamnak egy ördögi kacajt is, aminek a vége elfúló köhögés lett. Pisztolyt formáltam az ujjaimból, és Sütiszörny tarkójához tartottam.
-Nee! - ugrott felém Wonho, de én elrántottam a kezem, így ő mellém huppant az ágyra.
-Akkor mondd meg! - fenyegettem.
-Jó, csak előbb add vissza - kapta ki a kezemből a plüsst, és aggódón megölelgette.
-Na látod, milyen gonosz, nem is érdemli meg a meglepit - durcázott, mire felcsillant a szemem.
-Meglepetés? - ugrottam a nyakába boldogan, pedig nem is tudtam miről volt szó.
-Igen, de nem kapod meg, mert csúnya voltál - lökdösött arrébb.
-Na jól van, ne szórakozz velem - fújtattam nevetve.
-Kérj bocsánatot Sütitől - nyomta a kezembe, és felhúzott szemöldökkel várt.
-Jó, legyen. Bocsánat Süti, a hülye gazdid miatt csináltam. Legközelebb nem fordul elő - pusziltam meg a puha figurát. Wonho még durcásabban nézett rám, mint előtte.
-Csak nem féltékeny vagy? - röhögtem ki, mire fülig pirult. Mindig ez volt a reakciója, amikor rajtakaptam a féltékenykedésen.
-Olyan bolond vagy - hajoltam oda hozzá, és csókot nyomtam ajkaira. Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és a Monsta X maradék hat tagja tipegett be rajta, kezükben egy hangszóróval.
-Neked akartuk először megmutatni - húzta mosolyra a száját Wonho, és megfogva a kezem, várta a saját részét.
Először Minhyuk énekelt, és habár szegény meg volt fázva, gyönyörű hangjától hatalmasat dobbant a szívem. Hát még akkor, amikor a velem szemben ülő fiú is elénekelte a saját sorát.
Wonho mindvégig mélyen a szemembe fúrta tekintetét, ezzel pedig azt érte el, hogy szavai egészen a lelkemig hatoltak.
-Nagyon fájt itt belül; Mint mikor nem tudsz rendesen aludni, valami olyasmi - énekelte, én pedig alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Sorban jött Shownu és Kihyun, akik szokásosan elkápráztattak a hangjukkal.
Aztán jött az, amitől az állam is leesett. Jooheon először szinte suttogva, majd egyre hangosabban kezdett énekelni, de valami eszméletlenül. Őt váltotta I.M, aki félénken, szemét lesütve énekelt. Hangjuk elvarázsolt.
Annyira lekötött a gyönyörű dal, hogy észre sem vettem - megint Wonho következik.
-Monbebe, meddig fogsz hagyni egyedül tengődni? - a végén apró mosolyra görbült a szája, és magához húzott egy csókra, miközben Hyungwon énekelt.
Azt hittem, hogy egy apró puszi lesz az egész, de Wonho a kezét tarkómra téve mélyítette el a csókot, mire lehunytam a szemem. A többiek nem hagyták abba az éneklést, sőt, lelkesebben folytatták az utolsó refrént közösen.
Éreztem, hogy a kezemmel is babrál valamit, de abban a pillanatban mézédes ajkai jobban lekötöttek. Keze a nyakamra csúszott, hüvelykujjával körkörösen simogatva bőröm, amitől egész testem libabőrös lett. Érezve reakciómat, belemosolygott a csókba, majd egy utolsó puszi után végleg elengedett, hogy az utolsó mondatot elénekelje.
-Ártatlan lány, gyönyörű vagy - mosolygott rám, s én is mosolyogtam. Aztán a többiek mind üdvrivalgásban törtek ki, és eszembe jutott a kezem, amin valami nehezet éreztem. Tekintetem odavezettem, és kaptam egy kisebb szívrohamot a látványtól. A gyűrűsujjamon egy gyönyörű, kék szálakkal díszített gyűrű csillogott, rajta Monbebe felirattal.
A dal és ez megtette a hatását - zokogva öleltem meg Wonhot, akit meglepett a reakcióm.
-Valami rosszat csináltam? - kérdezte ijedten, mire nevetve megráztam a fejem.
-Dehogyis. Imádlak te bolond - öleltem még szorosabban.
-Annyira, hogy hozzám jöjj feleségül? - tolt el magától, szemeiben izgatottság tükröződött.
-Igen, annyira.

Ez lett volna a mai cukiság-adag, elnézést ha valakinek csalódást okoztam, de elutaztunk, és a hely atmoszférája ilyeneket hoz ki belőlem :D A Tiltólista pt2 is hamarosan érkezik, csak ki kellett adnom magamból a hirtelen jött romantika-rohamot :3 Nem tudom, mennyi időm lesz írni, valószínűleg csak este meg reggel, úgyhogy olyankor lehet számítani részekre♥
Saranghae♥