Képzelet-Pillangók

21st century boys [BTS]

Jimin rohant.

Talpa alatt ropogott a friss hó, meleg leheletét kristálytisztán látta maga előtt. Szíve a torkában dobogott, minden érzéke kiélesedett, mégsem hallotta társai izgatott kiáltásait. Egész lénye megtelt adrenalinnal, üldözőit csak egy futó pillantásra méltatta, aztán befordult az egyik közeli bokor mögé. Vett egy mély lélegzetet, és már futott is tovább, mert félő volt, hogy elkapják, és akkor nem ússza meg szárazon. Pár friss hópehely hullott élénkrózsaszín hajára, meg kipirult arcára, ő pedig elmosolyodott. Már látta a fák között bujkáló Yoongit és Jungkookot, utóbbi arca eltorzult a fájdalomtól. Jimin még gyorsabb tempóra kapcsolt, de nem volt elég gyors - hátát lövés érte.

-Áu! - szisszent fel, majd elterült a hóban. Bőrét csípte, marta a hideg, szíve fájt a veszteségtől. 

-Ne dramatizálj már, Chim! - Taehyung egy újabb hógolyót dobott felé, ezúttal egyenest a fiú fejére. Jimin arcára Jungkookéhoz hasonló kifejezés ült ki, miközben feltápászkodott. Eközben Kook és Yoongi is odasiettek hozzájuk, kuncogva nézték, ahogy Tae győzelmi táncot jár barátjuk előtt.

-Ne nevessetek, ti is fizettek! - háborgott Jimin, leporolva átázott ruháját.

-Tudom, de vicces nézni, ahogy szenvedsz - vigyorgott Yoongi, majd intett egyet a feléjük tartó Namjoonéknak.

-Miért vágsz ilyen fancsali képet? - ugratta Hoseok Jimint, mire a fiatalabb egy adag havat szórt a képébe.

-A múltkor is a gatyám ráment a rendeléseitekre. 

-Nem én tehetek róla, hogy Jin annyit eszik, mint egy ló - hőbörgött. Jin felhúzott orral fordult felé.

-Az egyetlen ló itt te vagy, Hoseok - vihogott fel ablaktörlő-szerű hangján. Nála sem maradt el a jól megérdemelt hóadag, kis híján elölről kezdődött az egész csata. Namjoon, aki a legérettebb közülük, állította le a civakodókat.

-Nincsen sok időnk srácok, és még meg kell kopasztanunk a veszteseket - indult el az egy utcára lévő gyorsétterem irányába, nyomában a többiekkel. Amióta lehullott az első hó, mindig így döntötték el, kik fizetik az aznapi ebédet. Eddig 5:2 volt az állás Jinék javára.

-És még két adag ebből, meg egy kólát is - mutogatott az étlapra Taehyung, míg a többiek csábos mosolyokat küldtek a kiszolgálólány felé. Hoseok épp meg akart szólalni, amikor Jungkook felhördült.

-Mi is szeretnénk enni valamit! - pattogott a legfiatalabb, mire a győztes csapat nevetve elvonult a szokásos asztalukhoz. A hármas már kevésbé lelkesen adta le szegényes rendelésüket, egyedül Yoongi tűnt elégedettnek a saját menüjével. 

-Majd fizetek én kártyával, és megadjátok ha ettünk - zavarta el őket a helyükre Jimin, és miután csevegett egy sort a sokuknak szimpatikus lánnyal, ő is odament a többiekhez, akik éppen nagyban röhögtek valamin.

-Ne lopd a csajom - bökte mellkason Jin összehúzott szemekkel, mire Tae visítani kezdett nevettében. Természetesen az összes vendég őket kezdte bámulni, de a fiúkat ez nem érdekelte túlzottan.

-A csajod? - húzta fel a szemöldökét Jimin hitetlenül.

-Dehogy a csaja, tudod hányszor utasította el? - forgatta a szemét Yoongi, Hoseok pedig helyeselt.

-Ez nem is igaz! Láttam ám, hogy a múltkor te is bepróbálkoztál nála - mártotta be a fekete hajút is egy pillanat alatt Seokjin.

-És? Akkor is nekem van a legtöbb esélyem - Jungkook elégedetten dőlt hátra, és integetett a lánynak - hat felháborodott tekintet követte a mozdulatát.

-Maradj már! Nekem megadta a számát is - kontrázott Hoseok. Mind hitetlenül meredtek rá, s Jimin bizonyítékot kért.

-Hát már nem is hisztek nekem? - dobta az asztalra a szőkésbarna hajú az evőpálcikáit. Barátai komoran rázták a fejüket, de látszott rajtuk, hogy bármelyik percben kitörhet belőlük a nevetés.

-Jól van - Hoseok pökhendi arccal kapta elő telefonját, és valamit pötyögött rajta. Namjoon hirtelen felkiáltott.

-Nem versz át, ez anyád száma! - ennyi kellett a kis csapatnak, tőlük zengett az egész épület. 

-Nem is kell nekem ez a csaj - biggyesztette le ajkait szomorúan Hoseok, Taehyung pedig megveregette a vállát.

-Addig ne búsulj, amíg nem neked kell fizetned! - ez eszébe juttatta Jiminnek a tartozókat.

-Tényleg, akkor odaadjátok a pénzt? - nézett Jungkookra és Yoongira. A maknae bólogatva vette az ölébe pénztárcáját, míg Yoongi csak somolyogva ücsörgött.

-Te mit sunnyogsz? - röhögött fel Namjoon, aki már jól ismerte a fiú jó és rossz szokásait. De leginkább a rosszakat, azokból volt több.

-Nincs nálam pénz - jelentette ki büszkén Yoongi. Jimin a fejéhez kapott.

-Na jó, elmész te a tudod hova! - kezdte szidni Yoongi ősanyjait is, miközben szedelődzködni kezdtek. Pont úgy távoztak, ahogyan jöttek - vihorászva. 

-Majd megadom! - kiáltotta Jimin felé a fiú, mikor már Jinnel és Jungkookkal tartottak a buszmegálló felé. Jimin hátrafordult, és nemes egyszerűséggel beintett neki. Taehyung térdre esett a röhögéstől, Namjoon húzta fel a földről.

-Be fogod hajtani rajta? - kérdezte a pink fiútól. Hoseok lemondón rázta a fejét.

-Sosem teszi - gyúrt egy hógolyót, és messzire dobta.

-Talán egyszer kivételt teszek - rántott vállat Jimin. Taehyung visszapillantott Jungkookék felé, örökké mosolygós szemeivel pásztázta a hóban szórakozókat. S míg a többiek Yoongi "csóróságát" tárgyalták ki, ő fejben gyorsan kiszámolta, hány órája van még hazaérni, mielőtt az anyja életfogytiglani szobafogsággal fogja fenyegetni.

-Hasonlítasz anyámra - jegyezte meg hangosan, mire mind furcsán néztek rá.

-Ugyanolyan naiv vagy - eszébe jutott, mikor anyja az első alkalommal feledkezett meg a szobafogságáról, és simán elengedte egy házibuliba. 

-Te meg a szomszéd halott aranyhalára fogsz mindjárt hasonlítani! - Jimin felkapott egy maroknyi lucskos havat, és Taehyung felé dobta. Nem sokára már mind nyakig havasak voltak, és Tae elkönyvelhette magában - a szobafogság ráér.

És ez így ment minden egyes nap. 

Sziasztook! Tegnap este jött ez a kis ötletem, és most akadt időm leírni. Remélem tetszett, ha igen, jelezd kommentben, mert tervezek még egy Monsta X-eset is, és pár NCT oneshot is kezd bennem körvonalazódni :)