Képzelet-Pillangók

Christmas Time [BTS]

Sziasztok! Elnézést, hogy ilyen késői órában rakok ki részt, de ajándékként készült. ParkSandraa nagyon szeretlek, remélem hamar rendbe jössz! Boldog Karácsonyt😘

Karácsony. Az év legboldogabb időszaka, Iseul mégis szomorúan ült a nappaliban, várva a csodát, ami úgy tűnt, soha nem akart eljönni. A karácsonyfa magányosan álldogált a kanapé mellet, a szoba színes fényárban úszott. Apró pöttyök táncoltak a bútorokon meg a falon, gunyoros mosolyt csalva Iseul arcára.

Bárcsak Ő is láthatná ezt.

Ő biztosan nem hagyná, hogy unalmasan töltse az estét. Minden bizonnyal egész este ölelgetné, bele-belepuszilva nyakába, ami hisztérikus nevetésre ösztönözné őt. Ajándékot négy éve tartó kapcsolatuk óta mindig megfogadták, hogy nem vesznek egymásnak, de Jungkook folyton megszegte ezen ígéreteit.
-Hiányzol - motyogta maga elé Iseul egy párnába fúrva fejét. Borzalmasan hiányzott neki a fiú, azt akarta, hogy most azonnal hazamenjen hozzá, még azt se bánta volna, ha a flúgos hatost is magával hozza. Csak jöjjön már!
Iseul tudta, hogy semmi esély nincs Jungkook hirtelen betoppanására - a fiúk koncerteznek Busanban, karácsonyi bulit tartanak az Armyknak.

De velük mi lesz?

A családjukkal kéne tölteniük ezt a napot, és hiába állítják, hogy az Army nekik több, mint család... Nehéz lehet.

Iseulnak is nehéz.

Eddig minden évben egyedül karácsonyozott, és mindig reménykedett, hogy szerelme meglepetésként megjelenik éjfélkor, mint valami szellem, hogy aztán ráijeszthessen Iseulra.

Imádta hallani a kacagását.

Igazából mindenét imádta. A hangját, a gödröcskéit, kusza haját, mindig vidámságtól csillogó szemeit. Imádta, hogy olyan kis gyerekes, nem mindig viselkedett huszonéveshez méltóan. De Iseul nem bánta, illettek egymáshoz Jungkookkal. Jimin folyton azzal viccelt, ha nem lenne Iseul ilyen pöttöm, össze is keverné őket.
Hogy enyhítse kicsit idegességét, elindította telefonján a Save me-t, felállt, és bal karját a magasba emelve táncolni kezdett. Régen balettozott, néha még manapság is eltáncol néhány mozdulatot, szigorúan párja dalaira. A Save me volt a kedvence, mellkasában érezte a lüktetést, ahogy átszőtte a sötétet a gyönyörű szimfónia. Szökellt, pördült, körbejárt a szobában, szemeit lehunyva ismételte a mozdulatokat újra meg újra. Valahányszor Jungkook énekelt, Iseul szíve egy kicsit megszakadt. Ott kéne lennie vele, mellette!

Mellettük.

Már csak pár másodperc volt hátra, amikor is megesküdött volna rá, hogy igazi hang suttogott édesdeden a fülébe.
-I need your love before I fall, fall - Iseul még tett volna egy utolsó lépést, amikor valamibe beleütközött.

Pontosabban valakibe.

Hitetlenül pördült meg, kezét a vele szemben álló alak arcára tapasztotta, száját apró, boldog sikkantás hagyta el, mikor megbizonyosodott róla - Jungkook állt vele szemben.
-Te jó ég, mit keresel itt? - ölelte át szorosan a fiút, aki nevetve fonta köré karjait.
-Már nem is örülsz? - kérdezte, gyöngéd csókot lopva Iseultól.

Hát az álom mégis valóra vált.

-Dehogynem, te bolond! A többiek? - egy pillanatra sem tágított Jungkook mellől, végig mélyen mogyoróbarna szemeibe fúrta tekintetét.
-Mindenki hazament a családjához - mosolyodott el, majd csalafintán a lány háta mögé pillantott.
-Apa! - kislány rohant le a lépcsőn veszett iramban, fekete loknijai csak úgy röpültek utána.
-Kicsim! - guggolt le Jungkook, hogy az ölébe kaphassa a csöppséget.
-Nagyon-nagyon hiányoztál! Anyával majd' megbolondultunk nélküled. És nézd! - magyarázta vidáman, majd egy hosszú ölelés után eltolta magát apjától. Feltűrte pizsamafölsőjének ujját, büszkén megmutatva Jungkooknak a csillogó ezüstkarkötőjét. Army felirat díszelgett rajta.
-Anyától kaptam! - erre Jungkook egy elképedt, mégis boldog pillantást vetett Iseulra.

Az a karkötő az övé volt.

-Szép is jó is - jegyezte meg - De fogadjunk, hogy apa sokkal jobb, ajándékokat hozott az ő kis hercegnőjének! - vigyorgott, mire Iseul megforgatta a szemét.
-Milyen ajándékot? - csillant fel a szeme a kislánynak.
-Hú, hát nem az előszobában felejtettem? Rohanj, keresd meg! - óvatosan a földre rakta a kislányt, aki, izgatottan indult kincskereső útjára. Miután újra beállt a csend, Jungkook mosolyogva fordult Iseulhoz.
-Nagyon szeretlek - húzta magához egy csókra.

Ez a csók volt Iseul legszebb karácsonyi ajándéka.

-Save me, mi? - borzolta össze a lány haját kuncogva.
-Úristen, Taehyung bácsi! Ti is eljöttetek? - kislányuk kiáltása hozzájuk is eljutott. Iseul megrökönyödve nevetett fel.
-Otthon a családdal, mi? - lökte meg picit Jungkookot - Menj, teríts meg ezeknek a jómadaraknak.

Miután párja távozott, nagyot sóhajtott, de ezzel egyidőben boldog mosolyra húzta a száját.

Talán az idei Karácsony mégsem lesz olyan unalmas.

Jahj, kicsit rövid, kicsit nyomi, de a szándék a fontos xD Azért remélem tetszett❤