And when the lights start flashing
like a photo booth,
And the stars exploding
we'll be fireproof✨
Troye Sivan - Y O U T H
[Hetero/Yaoi/Kpop/Actors/Fictional characters/Mindenamireéppenrávagyokkattanva]
Sziasztok! Tudom, még a Losers Club oneshotokat sem fejeztem be, és máris fejest ugrok a Stranger Things-be, de Troye Sivan és a hirtelen fellobbant szerelmem Dacre Montgomery iránt ihletet adott ehhez a kis szösszenethez. Belinkelem a számot, hátha valakinek megtetszik :3
Csapjunk a ramenbe! (a lecsót még mindig nem szeretem:()
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Takarodj! Takarodj, takarodj, takarodj! - üvöltötte Maxine, mostohabátyjának hosszú haját tépve, miközben amaz kifele rángatta a házból.
-Ezt mind a kis barátaidnak köszönheted, Max! Miattuk kellett körbeautóznom a várost, mert te miattuk csak úgy elszöktél otthonról! - Billy Hargrove sosem volt az a fajta, aki hamar feladta volna, főleg, ha a szülei haragja is motiválta.
-Mert ti sosem foglalkoztok velem! - sipítozta a vörös hajú lány, eszeveszettül rugdosódva Billy karjaiban. A többiek lefagyva álltak Mike-ék pincéjének túlsó felében, megmozdulni sem mertek. Féltek, hogy Max bátyja őket is elintézi, úgy, mint anno Steve-t.
-Akkor ki hordozza folyton a szaros segged az iskolába minden reggel? Kinek a zsebpénzéből fizeted a tankönyveidet? Ki mentett meg két éve egy öreg pasastól, aki...
-Elég! Fogd be, Billy! - Max keserves sírásba kezdett, és segítségkérőn nézett barátaira, akik addig egy centit araszoltak Steve szegecselt baseball-ütője felé.
-És mi volt a hála, Maxine? Ki miatt kellett elköltöznünk? - a fiú nem eresztette húgát, hanem megragadta pulóvere nyakánál fogva, és úgy húzta közel magához. Max sosem rettegett még ennyire, ezer kiéhezett Demodog sem tudta ennyire megijeszteni, mint most Billy. Biztos volt benne, hogy ha most a képébe vágja az igazságot, megöli őt, és Dustinékat is.
De úgy érezte, muszáj kockáztatnia. Muszáj megint felvennie a kesztyűt akaratos és végletekig erőszakos bátyja ellen.
-Miattad! - utálatos grimasszal a fején köpte a szót, és kitépte magát Billy szorításából.
-Csakis miattad! Te gyújtottad fel a házunkat, betépve, részegen, a saját mocskodban fetrengve! Nem én, Billy, hiszen én még alkoholt sem ittam sose! Mégis engedtem, hogy rám fogd, hogy én voltam, hogy aztán anyáék engem gyűlöljenek-
-Szerinted engem nem utálnak, Max?! - fakadt ki a fiú, idegesen pillantva körbe a szobán, hogy vajon mit törhetne ripityára húga fején. Végül megelégedett azzal, hogy belerúgott Mike asztalból avanzsált kis házába, amiről csak úgy potyogtak le az apró ketyerék és figurák. Maxine kissé megilletődve hajtotta le a fejét, már felkészült arra, hogy a következő dühkitörés célpontja ő lesz.
-De te megérdemled... - motyogta, hangja mégis hideg zuhanyként érte Billyt.
Fél tőle. A saját mostohahúga.
-Örülök, hogy rájöttél. Majd gyere haza.
Billy ritkán érzett ennyire vegyes érzelmeket, és ezt nehezen tudta feldolgozni. Borogasson kukákat, vagy kuporodjon össze valahol és sírja magát álomba? Rángassa ki Maxinet annak a nyominak a házából, vagy hagyja, hogy otthon az apja addig üsse, amíg majd ki kell hagynia a holnapi kosármeccset?
Félelem, düh, féltés, kétségbeesés és mérhetetlen fájdalom keringett benne, de mindez agyában egy szóra összpontosult.
Cigaretta.
-Istenverte kölykök - próbált úgy csinálni, mintha az ő viselkedésének köze sem lett volna a történésekhez, mintha ő lett volna az egyetlen normális ember az univerzumban, hátha így eltűnik az a rengeteg bűntudat, ami ilyenkor gyomrát ostromolta.
Undorodva gyújtott rá, megint, próbált úgy csinálni, próbált, ó jézusom, Billy Hargrove mindig próbált, de valahogy sosem jött össze neki. Bárcsak a szándék lenne a fontos.
-Tanárnő, én csupán kedvességből dobáltam meg Peter-t, mielőtt más tenné-
-Biztos úr, én jó szándékból vertem meg azt a hajléktalant, hátha összeszedi magát-
-Apa, én elrettentésből gyújtottam fel a házunkat, hogy mindenki tudja, a drog meg a pia nem játék!
-Maxine, én azért ütlek, mert...
-Mert engem is ütnek.
Billy legszívesebben visszament volna húgához, és térden csúszva kért volna tőle bocsánatot, sőt, még a barátai cipőjét is végigcsókolta volna, ha az kell ahhoz, hogy Max hazajöjjön vele. Bármit megtett volna, hogy elkerüljön ebből a porfészekből, amibe keverte magukat.
De már megint csak magára gondolt.
Elkanyarodott a szokásos utca előtt, és az erdő felé kezdett vezetni, miközben a Nap lebukni készült a város sziluettje mögött. Semmi kedve nem volt hazamenni, de ugyan miért is lett volna, hiszen Billy megint csak próbált, de eredményre nem jutott.
Eredménye egyedül az erdő szélén leejtett cigarettájának volt, meg még annak a tíz-húsz másiknak, amit a száraz avarba ejtett, miután a földön ülve bánatosan pöfékelve elszívta őket. De ő szinte már meg sem érezte a ropogó avar melegét, semmi volt az a benne fellobbant lángokhoz képest.
Billy már nem is próbálkozott, csak nyelte a füstöt és lőtte magába a heroint.
-Az élet szívás, Maxine - magában mormogva hátradőlt a fel-felizzó levelek között, ezt a mondatot meg, mint egy jó tanácsot, maradék nyomorult két órájában jól a fejébe véste.
Megesküdött volna rá, hogy a cigarettacsonkok kajánul mosolyogtak rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
