Képzelet-Pillangók

A gyönyörűség relatív [NoRen]

Renjun minden kétséget kizárólag gyönyörű volt.

Arcának lekerekített vonásai gyermeki bájt kölcsönöztek neki, míg vékony nyaka és gyönge vállainak vonala az elegáns megjelenésért voltak felelősek. Hátát mindig szigorúan kihúzva tartotta, fejét pedig magasra emelte, ezzel ellensúlyozva apró termetét.
Csípője keskeny volt és törékeny - ettől a fiú szebb volt, mint minden létező nő a Földön. Lábait pedig hiába bújtatta bő melegítőkbe, csodás érintetlen bőre így is megmutatta magát a világnak; nyáron kénytelen volt ugyanis rövidnadrágban járni.
Mindent összevetve Renjun valóban angyali volt, cérnaszálon lavírozott a férfias helyesség és a feminim szépség között.

Legalábbis Jeno szerint.

A fiatalabb szemei szinte istenítették Renjun alakját, édes mosolyát, mélybarna tincseit. Azt ugyan nem várta el, hogy évfolyamtársa is így tegyen, sőt, jobbnak látta ha nem is ismerik meg egymást: a távolból figyelte mindig a fiút, mikor kint voltak az udvaron ebédszünetben.
-Hová mered két szép szemed világa? - szólalt meg mellette egy ilyen alkalommal Jaemin, aki Jeno legjobb barátja volt. Jeno persze azonnal elkapta a fejét Renjun irányából; a másik fiú éppen a padoknál nevetgélt valamin a saját legjobb barátaival.
-Csak elbambultam.
-Tudom én, hogy unalmas vagyok! - biggyesztette le ajkait Jaemin, mire Jeno játékosan meglökte. A kisebbik persze nem bírta ki, hogy ne bökje bosszúból oldalba, és így hamar elmerültek az önfeledt játékban.

Jeno nem is érezte, hogy valaki nézi őt.

Pedig Renjun igenis bámulta, jól megnézte magának (ma már sokadjára)titkos hódolóját. Tekintetét alaposan végigvezette éles állvonalán, széles vállain, erős fogású kezein és fehér, porcelánszerű de mégis kidolgozott lábain. Szemei végül Jaemin ujjain állapodtak meg, amint azok épp Jeno ébenfekete tincsei közt matattak.
Elképzelte, hogy ő ül a világosbarna hajú helyén, hogy az ő combja ér össze Jenoéval, ő játszik vele ilyen idillien, mintha az egész világ csak kettejükből állna.
De most, hogy jobban szemügyre vette az udvar túlsó felén ülő párost, rájött, hogy ezek a fantazmagóriák sosem valósulhatnak meg.

Mert ők gyönyörűek voltak, ő maga pedig átlagos, csúnyácska.

Legalábbis Renjun szerint.

🐋🐋🐋

Ez most ilyen rövidke szösszenet volt, szintén egy cuki üzenettel:

Hogyha azt hiszitek, hogy nem vagytok elég jók a világnak, gondoljatok arra, hogy valaki biztosan veled álmodik, rád gondol - esetleg éppen téged csodál távolról.❤

Remélem tetszett^^