Képzelet-Pillangók

Not my friends (1) [Stanley Uris]

-Ki ugrik először? - kérdezte Mike, az alattuk elterülő bányatóra mutatva. A nap hétágra sütött, fénye betöltötte az egész Pusztát, a gyerekeket szinte pedig már égette. Sajnálták is, hogy Eddie elfelejtette elhozni a naptejét, de a víz túl hivogató volt ahhoz, hogy a fák árnyékában ücsörögjenek egész délután.
-Én biztos, hogy nem - rázta a fejét Richie. -Egyáltalán kinek a hülye ötlete volt ilyen magasra feljönni? - morgolódott, ugyanis nagy száj ide vagy oda, egy kicsit félt a magasban.
-A tiéd, Richie - kuncogott Beverly, miközben kisétált a szirt szélére. Az összes fiú kíváncsi tekintete kísérte: Ben egészen belepirult a lány formás alakjának bámulásába.
-Meg amúgy is, srácok, mi baj lehet ebből? Nyár van, élvezzük már ki! - rikkantotta, majd levetette magát a mélybe, vörös hajzuhataga csak úgy lobogott utána. Bill lélekvesztve rohant utána, kis híján el is esett.
-B-bev, jól v-vagy? - tölcsért formált kezéből, úgy kiáltott fel, és hatalmas kő esett le szívéről, amikor meglátta a lányt felbukkanni a vízben.
-Gyertek már! - integetett nekik lelkesen, mire mind összekaparták bátorságukat, és merész szaltókat ugrálva merültek a hűsítő vízbe.

Egyetlen fiú volt, aki nyakik felöltözve ült egy laposabb sziklán, és komoran, szinte már bánatosan bámult a szórakozók után. Stanley Uris volt az.
-Nem tartom jó ötletnek... - hebegte Ben invitálására. Tényleg nem nagyon fűlt a foga a lazításhoz, most, hogy a közepében voltak Krajcáros levadászásának. Elég valószínűnek tartotta, hogy a bohóc is valami hasonlóra készült Derry, vagy akár éppen a nagyban nevetgélő Billék lába alatt.

Nem akart meghalni.

Sem megőrülni.

-Ugyan már, Stan, nyár van, ilyenkor... - Richie mondatát a búskomor fiú maga elé motyogva fejezte be:
-A gyerekek játszanak, nem meghalnak.

Akkor Georgie Denbrough koravén volt, vagy mi?

-Stanley, ugorj már!
-Nélküled nem az igazi!
-Gy-gyere Stan, t-tényleg jó m-m-muri - vigyorgott fel rá Bill is, ami talán az utolsó csepp volt a pohárban.

Hogy lehet pont Nagy Bill ilyen felelőtlen?

-Jólvan, elég lesz! - pattant föl, és kapkodó mozdulatokkal kezdte magáról lerángatni ruháit.
-De ha bármi történik, az a ti lelketeken szárad! - fenyegetőzött egy sort, majd pár lépés nekifutásból ugrott ő is.

Szinte repült.

Pár másodpercig érezte a langyos szellőket karjai alatt, ahogy belekapnak hosszú, göndör hajába - mintha madár lenne. Igaz, elég otromba egy madár válna belőle, de legalább elszállhatna Derryből, a veszély közeléből: mint az a vörösbegy, amit a múlt héten órákig figyelt, de amint elkezdte lerajzolni azt, elrepült.
Azzal a különbséggel, hogy Stanley nem akarta kitépni a kismadár végtagjait.

-Hé, Föld Stannek! - Richie nevetve fröcskölte arcon az elmélázott Stant, aki erre egy "Most véged, Richie!" felkiáltással iramodott utána. A többiek kacagva figyelték a jelenetet, és hamarosan megkezdődött egy esetlen vízifogócska is, amiben persze Beverly volt a legügyesebb. Ebben legalábbis mind megegyeztek, de ha valaki mást állít, majd Ben és Bill szigorú pillantása meggyőzi.

Aztán egyszercsak Mike a nyakába kapta Eddiet, aki sipítozva kapaszkodott a fekete fiúcska nyakába, hogy majd' megfojtotta. Így hát a többiek is összeálltak, ahogy tudtak, és folytatták a 'marháskodást'. Eddie anyja legalábbis így hívta volna tevékenységüket, de csak miután idegrohamosan kirángatta volna fiát a vízből.

Stanley is egészen belemerült a játékba, és arra a pár órára eltűnni látszott Az, a halott gyerekek, Henry Bowers és bandája, de még a Bar Mitzvo dátumának vészes közeledése is.
-Jajj, egy kis pihenőt kérek! - lihegte Eddie kimerülve, mire Mike ledobta a nyakából. A többiek is így tettek, még Bill is óvatosan hátradöntötte Stant, ha már dobni nem nagyon volt ereje - csoda, hogy vékony termetével egyáltalán meg tudta tartani őt.
Stan mosolyogva merült alá, életében egyszer teljesen elégedett volt a napjával, a hideg víz segített megtisztítani a fejét.

Együtt biztonságban vagyunk.

De én egyedül vagyok a víz alatt.

Gondolata villámként hasított belé, és már lökte volna fel magát a felszínre, amikor valami erősen sípcsontja köré kulcsolódott. Nem kéz volt, inkább valami nyálkás nyúlványféle, tele fogakkal: a fiú már érezte a bőrébe fúródó kampós karmokat, amik nem eresztették őt, és még a próbálkozásai is a szabadulásra feleslegesek és fájdalmasak voltak.
Egy pillanatra ki tudta dugni fejét a vízből egy segélykiáltásnyi időre, de barátai messze voltak már tőle, mintha el is felejtették volna.
-Segí-- - üvöltése habos hörgéssé változott, ahogy a vízi lény lehúzta őt a mélybe. Hiába csapkodott karjaival, hiába kapkodott levegő és segítő kezek után, egyik sem érkezett: csak a jeges, saját vérével higított víz.

Meg az a rengeteg halott gyerek.

°○°○°○°

Nyugi-nyugi, ennek lesz egy második része is, nem kell pánikba esni, még nem nyírok ki senkit a oneshotokban😏😂 Remélem valakinek tetszett, ha igen, jelezze, nagyon sokat jelentene a fáradt lelkemnek:( 💖