And when the lights start flashing
like a photo booth,
And the stars exploding
we'll be fireproof✨
Troye Sivan - Y O U T H
[Hetero/Yaoi/Kpop/Actors/Fictional characters/Mindenamireéppenrávagyokkattanva]
Sziasztok! Gondoltam folytatom ezt a kis vers-sorozatot, de most beleteszem azt a néhány irományom, amit nem tudtam hova soroni. Talán monológok? Na mindegy, remélem tetszeni fognak💖
°○°○°○°
Úgy fázom
Fekszem az ágyamon, s a plafonon felettem bálnák úsznak; Nem félek, hogy valamelyik leesik és kilapít, Hiszen nekem már mindegy lenne. Meg amúgy is, Mi mind vízben vagyunk A bálnák is - Meg én is. De a bálnák a plafonon úsznak Én meg az ágyamon fekszem, És megfulladok.
°○°○°○°
Szilánkos valóm
Állok, és bámulok a tükörbe, De egy másik Én néz vissza rám. S néha már nem tudom megmondani, Hogy melyik felem az, aki odabent raboskodik. Általában Sőt, néha többször is Fogjul ejti a tükör az ép felemet, És én a Világ elé tárulok, Szégyenkezve, Álcától megfosztva, Mezítelen, csupasz valóval. Valami megtestesült szörnyetegként.
°○°○°○° Ezt még nagyon régen, a He was white című könyvemhez írtam, így akik azt olvasták, jobban fogják picit érteni:
Ilyen volt
Hiányzott már az, ahogy velem bánt; Hogy mikor kedves akar lenni, akkor is csak bánt. Hogy mindig mindennek az ellentettjét csinálja. Ő aztán az értelmetlenség királya.
Ha érintve akart lenni? El akart a közelemből tűnni, Mint űzött vad, ami a Semmi elől menekül: Úgy rohant ő előlem veszettül.
Ha csókolva akart lenni? A végletekig el akart menni, A világ vége sem volt akkor elég messze; Pedig ha csak egy nyomorult lépés tenne!
Bezzeg mikor haragos volt; A mosoly az arcáról soha le nem holt. Kifordult ám folyton szorongó önmagából, Mintha így rejtené el a bajt önnön magától.
De mivel ő csak szeretve akart lenni, Nem kellett volna mást tennie, mint mellettem maradni. Lemondani Tükörországról, s királyi trónjáról. Önzetlenség? Benne? Hol?
Hiányzott már az, ahogy velem bánt; Mikor utoljára velem egy házban hált. De én tőle, pont tőle, mit vártam? Ő volt aztán az értelmetlenség királya.
°○°○°○°
Ébressz fel
Van, mikor már a szép szó, a figyelmeztetés sem elég. Így éreztek városunk gyermeteg lelkei, Mikor látták, hogy a média terhei Önnön szeretteik agyát berhelik.
Öngyilkosság, drogok, beteg elmék és miegymás. Ilyesmi értetlen s értelmetlen értesítések elől képtelenség volt kitérni. Úgy döntöttek, ezt nem lehet tovább nézni, S ez ellen feltétlen fel kell lépni.
Az érzelmi felkelők ellen az emberek emígy tiltakoztak: Sosem fog változni a globális világmeglátás. Hova ez a világmegváltás, S minek a nagy felhajtás?
De a fiatalok foggal, körömmel ragaszkodtak tervükhöz. Senki nem volt elég ravasz, Hogy őket a tavasz - Na meg a kamasz- Kor émelyítő ködjébe rántsa.
Volt aki elesett, de helyébe jött új. Hiába volt a mottó: senkit nem hagyunk hátra, Ki csatlakozott, annak nem sok volt hátra. Perceik meg voltak számlálva.
De a Sors nem tündérmese, s ez most sem volt másképp. Nem lehetett senkit a nomád életmódra terelni, Inkább elérhetetlen célokat akartak kergetni, És a realistákat idiótáknak nevezni.
°○°○°○°
Igazából, egyre mentünk visszafele az időben (nem tudom mennyire tűnt fel), ezeket már elég régen írtam. Azért remélem emészthetőek a kezdetleges stílushoz képest😅 Következőnek vagy egy újabb Harringrove, vagy egy Bill×Stan oneshotot fogok hozni💞Persze csak ha érdekelne titeket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
