Képzelet-Pillangók

Fire truck [JaeYong]

Fejetlencsirkehhh erről a párosról mindig te jutsz eszembe heheh

Amelyben Jaehyunnak nagyobb szüksége volt Taeyongra, mint az egész városnak.

🔥🔥🔥

-Utálom ezt az egészet - fújtatott Jaehyun, végigfuttatva tekintetét a városon. A roncstelepen voltak, mint minden szombat este, és egy, már lassan öt éve ott rozsdásodó tűzoltóautó tetején gubbasztottak a világot szidva.

Mint az átlagos tinédzserek.

Taeyong egyetértően bólogatott, miközben zsebeiben kutakodott egy szál gyűrött cigaretta után. Mikor megtalálta, csillogó szemekkel gyújtotta meg, de először Jaehyun orra alá nyomta oda.
-Micsoda úriember vagy - horkant fel amaz, és engedte, hogy Taeyong ajkai közé helyezze a cigarettát.
-Az egyetlen ebben a városban - tette hozzá, a sötétedő ég felé fújva a füstöt, mint egy elcsépelt szürke imát a csillagokhoz. Óvatosan szeme alá nyúlt, kitapogatva azt a hatalmas lila monoklit, amit a héten harmadjára alkotott újra az egyik felsőbbéves a sulijában.
-Esküszöm, ha lenne lehetőségem, átvetetném magam hozzátok és-
-Ne rontsd el a jövődet miattam, Taeyong. Tanulj sokat egy jó helyen, és legyél hasznos. A városnak szüksége van a hasznos emberekre - vágott közbe Jaehyun hevesen, de mondata végére elcsendesedett, és komoran kémlelte tovább a magas házak sziluettjeit.
-De neked is szükséged lenne rám. Inkább segítek neked, mint egy rakat ismeretlennek - fejezte ki álláspontját a sötétvörös hajú, és eldöntötte, hogy ma nem hagyja, hogy barátja letargiája eluralkodjon rajta is.
-Ha meg akarod veretni magad, akkor lógj velem nyugodtan továbbra is - kuncogott Jaehyun, fejét Taeyong csontos vállára hajtva.
-Ha három évet kibírtam, az elkövetkező negyven semmi lesz - felelte a másik, mire Jaehyun szemei elkerekedtek.

Negyven év rengeteg.

Akkor már rég nem lázadó fiatalok lesznek.

-H-hol látod magunkat negyven év múlva? - kérdezte félénken, közelebb bújva barátjához.
-Ugyanitt, ugyanígy. Csak neked béna őszülő hajad lesz, nekem meg menő vörös - Taeyong nem bírta ki, hogy ne piszkálja kicsit a másikat.
-Ha neked marad hajad egyáltalán! - bökte oldalba Jaehyun nevetve.
-Na persze. Szóval ugyanitt fogunk ülni, ezen a tűzoltókocsin, egy-egy sörrel a kezünkben, és nosztalgiázni fogunk - folytatta az ábrándozást, kezét finoman Jaehyun arcára vezetve, aki készségesen simult hozzá.
Taeyong képes volt minden fájdalmát elvenni egyetlen érintéssel vagy kedves szóval, sebei azonnal eltűnni látszottak, amint a vörös hajú ott volt mellette.
-Miről fogunk nosztalgiázni? - pillantott fel rá a barna hajú hatalmas, csillagokkal teli szemmel.
-Hmm...lássuk csak. Például, amikor először találkoztunk itt, egy sulis project miatt.
-Tényleg! Park-nim kiküldte az évfolyamot szemetet szedni - emlékezett vissza Jaehyun mosolyogva. Valóban akkor beszéltek először Taeyonggal, s akkor szívták el első közös cigarettájukat: ez valami elcsépelt szövetség volt köztük.
-Aztán amikor elváltak a szüleim, és ide menekültem - vette át a szót, egy saját törtenettel. -Te pedig itt ültél, mintha érezted volna, hogy baj van.
-Én mindig itt leszek, ha baj lesz, Jaehyun - simított még egyszer arcára Taeyong, majd elengedte és hátrakönyökölt, úgy figyelte a csillagokat.
Egy ideig mindketten csendben maradtak, csak a város zajai jutottak el hozzájuk.
-De tudod mire lesz a legjobb visszaemlékezni? - törte meg a hallgatás pecsétjét Taeyong, felpattanva, s felrántva magával Jaehyunt is, aki csak kábán meredt rá.

Nem lesznek többé átlagos tinédzserek.

Sem barátok.

-Hyung..?
Taeyong válaszra sem méltatta, hanem összeszedve eddig tartalékolt bátorságát, megcsókolta Jaehyunt, akinek lába feladta a harcot a gravitáció ellen - gyönge falevélként hullott barátja karjaiba.

S újabb emlék került fel a tűzoltókocsi rozsdásodó falára. De ez negyven évig ott is maradt.

🔥🔥🔥

I'm so soft for them fml