Save me from Depression

19. fejezet

OLIVER

Hirtelen azt se tudtam mit reagáljak. Alexander előttem térdelt a kezemet fogva, barna szemeivel az igenlő válaszomért könyörgött. Kicsit meghatottan néztem rá, majd a nyakába ugrottam és hozzábújtam. Erre a pillanatra vártam, amióta megláttam.
- Ez gondolom egy igennek vehetem. - magához szorított. Én elengedtem és két keze közé fogtam az arcát.
- De ha csak ki akarod próbálni egy pasival, rögtön kidoblak...
- Értettem. - mosolygott egyet, majd az ölébe ültetett. Pirongva elnéztem ebben a zavarbaejtő pozícióban ülve. - Hm... úgy tűnik nem csak én gondoltam most rosszra. - megpöccintettem a homlokát. - Au... Túl korai a perverzkedés?
- Eléggé... Majd egy hónap után mondhatod ezt.
- Nem lehetne egy hét?
- Három hét.
- Két hét.
- Jó...
- Két hetet még kibírok valami perverz poén elsütése nélkül.
- Hát persze... - elhúztam a számat. Akkor... mi most ezek szerint... járunk egymással. Semmi erőltetés, semmi plátói szerelem. Igaz?
"Legalábbis szeretnék ebben hinni. Hogy ez nem csak egy álom, hanem a valóság. Az a valóság, ahol Alexander is szeret engem..."

ALEXANDER

Az ebédlőasztalnál ültünk a konyhában, miközben Camille a vacsorát csinálta nekünk, a rádióból valami hetvenes évekbeli szám szólt hangosan. Rápillantottam Oliverre, aki a telefonját nézegette kissé aggódva. Megfogtam az asztal alatt a kezét.
- Minden rendben? - kérdeztem halkan. Csak bólintott.
- Tom még nem írt, hogy hazaért.
- Ennyire aggódsz miatta?
- A múltkoriak után igen. Nagyon is aggódom miatta.
- Ne félj. Tom már nagyfiú, ahogy te is. - adtam a fejére egy puszit.
- Tudom, de... - nem fejezte be a mondatot.
- Felhívjam neked, hogy megnyugodj? Még megvan a száma.
- Nem kell. Talán jelentkezik hamarosan.
Annyiban hagytuk a dolgot. Camille ránk sandított a tűzhely mellől, és azonnal elengedtük egymás kezét, de egy szót se szólt. A vacsora nyugodtan telt, beszélgettünk, hogy mi volt ma a suliban a fura tényeket leszámítva, de semmi különös nem történt. Nem firtatta a dolgot és békén hagyott minket, majd felküldött fürdeni. Elsőnek én mentem, amíg Oliver áthozta a cuccait, majd ő is elment fürdeni.
Utána a szobámban ülve a tévémet bámultuk unottan.
- Egy értelmes műsor se megy. - mondtam, majd inkább valami mesecsatornára kapcsoltam.
- Hát... van ilyen.
- Igen. - ránéztem. - Tom már jelentkezett azóta?
- Igen, írt, hogy hazaért, csak kutyát volt sétáltatni. - bólintottam.
- Mondtam, hogy semmi baja.
- Ja... - közelebb húzódott hozzám és fejét a vállamra hajtotta.
Kissé kínosan ültem így vele és éreztem, hogy megváltozik körülöttünk egy kicsit a levegő és hogy frusztrált lettem. Szexuális értelemben. Felemelte a fejét és rám nézett fekete szemeivel, majd felhajolt és adott egy szájrapuszit. Megragadtam és magamhoz ölelve csókká mélyítettem. Meglepődve markolt bele a felsőmbe és elfojtottan belenyögött a csókba, majd megharapta az alsó ajkam. Elkaptam kicsit a fejem és fémes ízt éreztem a számban, ami keveredett a nyállal, majd újra Oliver ajkai után kaptam, akit a hevességemmel eldöntöttem az ágyon. Megtámaszkodtam kezeimmel a feje mellett és úgy néztem le rá. Ijedten pislogott és próbálta minél jobban összehúzni magát. Szaporán vette a levegőt és hideg verejték gyöngyözött a homlokán. Ugyanazt a légkört éreztem és közelebb hajoltam hozzá. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy még szinte bele se kezdtünk a kapcsolatunkba, de máris akarom a szexet. Viszont haboztam egy kicsit.
Egyik kezemmel végigsimítottam az arcán és lehajoltam most már gyengédebben és Oliver máris nem volt olyan feszült, mint az előbb. Lassan visszacsókolt. Játszottuk a nyelvcsatát egy ideig, majd ráuntam és a nyakába csókoltam. Halkan felnyikkant és megint összehúzta magát, hogy ne férjek oda a nyakához.
- O-ott ne... Csikis... - mondta halkan, vöröslő arccal.
- Akkor máshol próbálkozom. - feltűrtem a pulcsiját. Megint összerezzent, de megnyugtattam, hogy nem kell félnie. Nem jött be...
Fészkelődni kezdett alattam és felhúzta védekezőn a lábait, így semmihez nem tudtam hozzáférni. Elhúztam kicsit a számat, majd megfogtam a térdeinél fogva és szétfeszítettem a lábait, amennyire engedte. Közelebb húzódtam hozzá, hogy ne tudja összezárni, majd felhúztam a pólót és a pulcsit és adtam a mellkasára egy csókot, majd haladtam a hasfala felé, ahol végig is nyaltam rajta. Oliver olyan hangokat adott ki, mintha máris szexelnénk. Ezekszerint elég érzékenyen reagál a teste minden érintésre... Vajon csak nálam van így?

OLIVER

Megvonaglottam alatta, amikor végignyalt a hasamon, de nem tehettem róla. Valamiért így reagálok rá. Tovább folytatta és csókolgatta, majd kiszívta az egyik helyen és egy vörös folt maradt utána. Lenéztem rá és mintha nem önmaga lenne, de mintha a villám csapott volna belé, hirtelen elengedett és hátraugrott. Mindketten lihegtünk kicsit és csak néztük egymást meglepetten. Megigazítottam a felsőmet, majd felültem és kicsit távolabb húzódtam tőle.
- Mi... volt ez...?
- É-én nem tudom, egyszer csak... elvesztettem a fejem... Bocsánat Oliver... - megfogta a kezemet és a tenyerembe nyomott egy csókot.
- Se-semmi baj... Csak megijedtem...
- Sajnálom... Már az elején leállíthattál volna legalább egy pofonnal vagy valamivel... - megráztam a fejem. Nem mertem volna.
- Aludjunk kicsit, Alexander? - felnézett rám.
- Mármint együtt? - felvonta szemöldökeit.
- Nem, majd külön... Persze, hogy együtt. - odahajoltam és adtam a homlokára egy puszit.
- Rendben, de... nincs semmi... bajod? - olyan jellegű bajom, amire ő gondol, olyan nincs. Inkább szenvedtem, mintsem élveztem... Hirtelen jött és a pánik miatt képtelen voltam felizgulni.
- Nem, nincs. Neked?
- N-nem, semmi... De tényleg bocsánat Oliver... - megsimította az arcom.
- Semmi baj. - megfogtam a kezét, majd magamhoz húztam és adtam a fejére egy puszit. Csak bújt, mint egy macska, majd újra hátradöntött, de most dőlt ő is és fejét a mellkasomon pihentette.
- Nyugodtan szólj, ha nehéz vagyok.
- Rendben. - megsimogattam a fejét, ami olyan volt, mint egy bolyhos macskának. Kuncogtam kicsit, majd csak mosolyogtam magamban. A szemeim kezdtek elnehezülni, ahogy a párnára fektettem a fejem. Próbáltam ébren maradni... de végül győzött a fáradtság...

~~~~~~~~~

Thank you for 300 followers, guys~ 😻❤️ Nem gondoltam volna, hogy egy éve se írok wattpadon, de már több, mint 300 követőm van, ami az utóbbi időben ugrott meg százvalamennyiről! 🙀 Szóval még egyszer köszönöm~ 😁