Save me from Depression

13. fejezet

ALEXANDER

Amikor ráborultam Oliverre, akkor nyitott be Camille a lakásba és az a látvány tárult elé, hogy én a fiún fekszem, Edison pedig a hátamon helyezkedett el kényelmesen. Eléggé kínos és félreérthető ez a helyzet.
- Itt meg mi folyik? - törte meg a hosszúnak tűnő csendet a nővérem. - Megzavartam... valamit?
- Nem! - vágtam rá azonnal és gyorsan lemásztam Oliverről, miközben a macska leugrott rólam és kicsit rendeztem a ruháimat. Ránéztem a fiúra, aki még vörösen feküdt a földön és úgy nézett Camille-ra. A pólója fel volt csúszva kicsit a hasán, amiről inkább gyorsan elkaptam a fejemet.
- Akkor mit csináltatok a földön? Vagy mit akartatok csinálni? - vádlón a macskára mutattam.
- Edison volt. Elugrott az ölemből Oliver felé, én pedig utána kaptam és borultunk. - hitetlenkedve nézett rám.
- Inkább elhiszem. - azzal felment a lépcsőn. Felsegítettem Olivert, aki törökülésbe ült fel és elrendezte a ruháit vörösen.
- Ne legyél ennyire zavarban. - felkapta a fejét.
- Hihetetlen, hogy ilyen nyugodt tudsz maradni. - csak könnyedén megrántottam a vállamat.
- Engem nem hozott zavarba annyira. - hazudtam. Nagyon is zavarba hozott ez az egész, mégsem mutattam ki.
- Értem... - elfordult kicsit.
- Haza akarsz most menni...? - kérdeztem és kerestem a tekintetét. Direkt az arcába hajoltam, amire csak annyi volt a reakciója, hogy szinte már gerinctörően elfordult.
- Nem, nem akarok hazamenni. - motyogta halkan, majd rám nézett.
- Akkor maradj itt. Akár itt is aludhatsz megint.
- Azért lehet tanácsosabb lenne otthon aludnom... Már csak anya miatt is.
- Miért?
- Mert éjjel kettőkor szokott hazajönni, és mindig leellenőriz, hogy ott vagyok-e.
- És ezt te honnan tudod? - vontam fel szemöldökeimet kissé meglepetten.
- Onnan, hogy mindig felébredek rá, amikor bejön a szobámba.
- Oh, értem... - csöndben maradtunk egy ideig és kicsit egymást fürkésztük. Éppen azon agyaltam, hogy mit csinálhatnánk még és láttam, hogy Oliver is ezen gondolkozik, de az ő arckifejezése kissé más volt. - Öhm...
- Csináljunk valamit. - a számból vette ki a szót.
- Mire gondolsz? - kérdeztem felvonva a szemöldököm.
- Öhm... ússzunk a medencében?
- Oliver. Szeptember van. - kínosan elmosolyodott.
- De még mindig meg lehet pusztulni a melegben! - sóhajtottam egyet.
- Ám legyen... - felkeltem a földről, majd felsegítettem. Elindultam a konyha felé, ahonnan kijuthatunk a medencéhez... amibe még tegnap belezúgtam úgy, hogy a műugrók megirigyelték volna.
- V-várj, Alexander! Nem kéne átcserélnünk a ruháinkat fürdőnadrágra?
- Minek? Alsóban is tudunk fürdeni. - löktem oda lazán, majd kimentem a medencéhez.

OLIVER

Céklavörösbe váltott az arcom. Alsóban? Fürdeni? Alexanderrel?! A gondolatra már most elkezdődött bennem az a bizonyos biológiai folyamat, amit a férfiak akkor éreznek, amikor meglátnak egy jó nőt az utcán.
- Oliver, jössz már? - kérdezte a konyhából kikiáltva, mire már rohantam is, Edison pedig utánunk. Mire kiértem, Alexander már a pólóját vette le, ami miatt újra lángba borult az arcom, majd hogy ezt gyorsan leplezzem, próbáltam levenni a pulcsimat és a pólómat kissé kapkodva. Csak én lehettem olyan szerencsétlen, hogy beragadt a fejem, mert egyszerre akartam levenni a kettőt.
- Alexandeeeer! - rinyáltam a két réteg ruha alól. Hallottam a sóhaját, majd elkezdte lehúzni rólam teljes erőből először a pulcsit és már megint kezdtünk volna egymásnak dőlni, de elkapott a felkaromnál fogva.
- Ne ismételjük meg az előzőt. - mondta olyan hideg hangon, hogy a medence vize is simán befagyott volna tőle.
Megint csak kínosan mosolyogtam egyet, majd innentől kezdve már levettem egyedül a pólóm. Ránéztem Alexanderre, miközben ő mászott be a vízbe. Szürke, eléggé passzos... Calvin Klein boxert viselt. Tetszett a látvány akkor, amikor kicsit előre hajolt, hogy a medence szélére üljön, majd fentebb, a hátára vándorolt a tekintetem. Erős és izmos háta volt, amibe szívesen belekarmoltam volna, a vállai szélesek voltak. Most már biztos, hogy sportol valamit. Még egy kicsivel fentebb pillantottam tejföl szőke hajára, amibe legszívesebben beletúrtam volna.
Nyáladzásomat Edison zavarta meg, aki a lábaim között tekergett és bújt hozzám. Leguggoltam és megsimogattam a macskát, miközben azon gondolkodtam, milyen különbségek vannak köztem és Alexander között. Először is, ő sokkal magasabb... Majdnem két méter magas, én jó, hogy ha felérek az álláig. Neki szép, szőke haja van és ellenállhatatlan, vonzó, zöldes barna szemei, amik megbízhatóvá teszik és így szívesen elmondana neki bármit az ember. Nekem... fekete hajam, amitől egyből azt gondolja az ember, hogy "úristen, ki ez az emós idióta?". És fekete szemeim, amik miatt megbízhatatlan leszek az emberek szemében. Az utolsó legszembetűnőbb dolog az, hogy én satnya vagyok vele ellentétben és egy egyszerű basztató idiótától se tudom magam megvédeni.
Újra Alexanderre néztem, aki lassan a vízbe ereszkedett, majd elmerült benne. Én csak figyeltem, majd felkeltem abbahagyva a macska simogatását és az övemet kezdtem el babrálni, amíg végül ki nem csatoltam. Levettem a nadrágot félredobva, majd én is a széléhez mentem és belelógattam a lábamat. Kellemesen hideg volt. Magamra fröcsköltem egy kis hideg vizet, hogy szokjam, végül én is beleereszkedtem, de ijedten kaptam el a peremét, amikor realizáltam, hogy nem ér le a lábam. Tudok úszni, de a hirtelen mélység megijesztett.
Valami - vagy inkább valaki - elkapta a lábam és lehúzott a felszín alá. Kinyitottam a szemem és Alexander vigyorgott rám a víz alatt. Vágtam neki egy fintort, majd felúsztam a víz fölé, hogy levegőt vegyek. A fiú követte a példám és vett egy mély levegőt, majd újra lebukott.
"Akkor búvárkodjunk!" - gondoltam, majd én is lebuktam a víz alá és kerestem a fiút. Nem messze volt tőlem. A haja körüllengte az arcát, ami szemkápráztatóan szép volt. Engem figyelt ellenállhatatlanul barna szemeivel. Odaúsztam hozzá és valamit mutogatott, amit nem értettem. Megforgatta a szemeit és elúszott a másik irányba. Én újabb levegőért úsztam fel, de már mentem is vissza. Közvetlenül mellettem volt és úgy nézett rám.
Figyeltem egy kicsit és láthatatlan erő arra késztetett, hogy két kezem közé fogjam az arcát, odahajoljak és megcsókoljam...

ALEXANDER

Sokkoltan figyeltem, ahogy Oliver összeszorított szemekkel megcsókol engem a víz alatt. Teljesen ledermedtem, mégis mintha valami nyomás nehezedett volna a mellkasomra, mint amikor rátérdelnek, de most nem a levegőhiány miatt. Figyeltem a fiút, majd lassan eltávolodott tőlem. Szája elé kapta kezeit és ijedten nézett rám, majd gyorsan felúszott a felszínre és kimászott a vízből. Én rögtön utána...
- Oliver! - szóltam utána, miközben ő vizesen a ruháit szedte össze a földről. Újra ijedten nézett rám, majd elfordult és megkerülve a házat elfutott. Ott maradtam egyedül, a medence szélére támaszkodva. Utána akartam menni és megkérdezni, hogy mi volt ez az egész, de a lábaim nem mozdultak, csak remegtek a víz alatt. 
Jó pár hosszú perc után kiszálltam a vízből és elvettem egy odakészített törülközőt, amibe megtörülköztem. Edison a lábamhoz bújt és nyávogott egyet, majd elindult az ajtó felé... aminek nekiment. Normál esetben most nevettem volna ezen egy jót, de Oliver jutott az eszembe. Elszomorodva vettem fel a földről a ruháimat és azokat a kezemben tartva mentem be a házba. 
Felmentem a szobámba, majd lecseréltem a vizes alsót és tiszta ruhákat vettem fel, amit csak itthon szoktam használni. Kinéztem a szobám ablakán és egyből Oliverék házát láttam meg. A fiú ablakán el volt húzva a bordóvörös függöny, így nem láttam be...
Sóhajtottam egy nagyot, majd ledobtam magam az ágyra és a plafont bámultam. Megbizseregtek kissé ajkaim és hozzáérintettem az ujjaim. Oldalra fordultam és összepréseltem őket, majd lehunytam szemeimet, de akkor is csak Oliver ijedt arckifejezése villant be. Felültem és megráztam a fejem, csendben szenvedve belemarkoltam vizes hajamba, majd elővettem a fülesem és a telefonom, hogy valami zenétől lenyugodjak. Lehunytam szemeimet és újra eldőltem relaxálva a számra.