Save me from Depression

20. fejezet

ALEXANDER

Kicsit ugorjunk a történetünkben... Oliverrel már több, mint másfél hónapja járunk jelenleg és tökéletesen megvagyunk egymás mellett. Csak Jennifer és Camille tudják ezt, Oliver anyja részéről kaptunk olyan alapvető szexuális felvilágosítást, amit én már 14 évesen tudtam. Például óvszerhasználat és egyebek, mondjuk férfiak közötti szexről ő se tud többet, mint én. Khm.... Oliver már elmagyarázta nagy vonalakban, hogy mit hogyan merre, de elég zavarba ejtő volt...
Jelen pillanatban a szobámban pihentünk, Oliver rajzolt az ágyamat befoglalva, én pedig a földön ülve adtam a hangulatot egy kis gitározással. Susogást hallottam magam mögül, majd ölelő karokat éreztem a nyakamnál.
- Valami baj van, szívem? - kérdeztem kedves hangon, majd rápillantottam.
- Csak szerettelek volna megölelni. - adott arcomra egy puszit és elmosolyodtam.
- Rendben. Ha zavar a gitározás, nyugodtan szólj. - egy gyors puszi után előre fordultam és kicsit megvizsgáltam Oliver karjait. Semmi friss vágás. Ennek örülök.
- Nem zavar, szeretem, hogy ha gitározol. - elengedett, majd visszaült a helyére. Folytattam a dolgom, majd pár perccel később letettem a gitárt és hernyó módjára az ágyra másztam. Oliver kuncogott rajtam egy kicsit, majd mikor végre sikerült felmásznom, megcsörrent a telefonom. Ami az asztalomon volt. A szoba túlsó sarkában. Megforgattam szemeimet, majd komótosan odacammogtam és meg se nézve, hogy ki hívott, felvettem.
- Halló? - kérdeztem kissé bizonytalan hangon, majd elkomorultam, amikor meghallottam az ismerős, vinnyogó hangot.
- Szia, bubumaci. - oh, hogy száradna ki a családfád...
- Mit akarsz? - Oliverre pillantottam a vállam felett, aki aggódva nézett rám.
- Már nem is örülsz nekem?
- Őszinte legyek, vagy hazudjak?
- De gonosz vagy... Mindegy, nem is ezért hívlak. Nem szeretnél átjönni ma este hozzám? - odamentem Oliverhez és kihangosítottam.
- Miért mennék?
- Bocsánatot kérni, mi másért? Visszafogadlak, ha bocsánatot kérsz tőlem, utána pedig... mást is csinálhatnánk. - látható volt az undor az arcomon, de vissza kellett fognom magam.
- Mi van, ha nemet mondok?
- Akkor én megyek oda, drága. - mondani akartam volna valamit, de Oliver kikapta a kezemből a telefont.
- Na ide figyelj, te ribancok királynője. Komolyan vissza akarod könyörögni magad Alexanderhez körülbelül másfél hónap után? Megcsaltad, hazudtál neki, a fél város végigment rajtad és te mégis visszakönyörgöd magad hozzá? Komolyan, hogy lehet valaki ekkora egoista, hogy azt hiszi, visszafogadja az, aki szerette, aztán a történtek miatt dobta, méghozzá jogosan? Menj vissza a kurva anyádba, te elkényeztetett picsa, megértetted? - Michelle a telefonban elnémult és valószínűleg köpni-nyelni alig tudott a meglepettségtől, majd felkapta a vizet.
- És te mégis ki a faszom vagy, hogy engem így becsmérelsz? Te utolsó kis...
- Kitépem a karod és lenyomom a műkörmözött karmaid a torkodon, ha még egy szót is szólsz és szidsz vagy engem, vagy Alexandert. - azzal Oliver kinyomta a hívást. Meglepetten néztem pislogtam magam elé, majd visszaadta a telefont. Néhány másodperc után észhez tértem és a feldúlt Olivert figyeltem.
- Soha nem láttalak még így... Mi változott, hogy így kinyílt a szád? - még mindig összevont szemöldökkel nézett rám, majd arcvonásai megenyhültek, végül elmosolyodott.
- Megismertelek. A szerelmemért mindent. - ennél aranyosabbat nem is mondhatott volna ezzel az angyali pofival. Félredobtam a telefont és megöleltem, de már egyből dőltem is el vele.
Meglepett nyekkenést hallatott, majd szorosan átölelt engem. Hozzábújtam, mint egy macska, majd ránéztem és adtam a homlokára egy puszit.
Két hónapja el se tudtam volna magam képzelni egy srác oldalán, most meg itt van nekem Oliver, akit teljes szívemből szerethetek. És érzem, hogy ez nálam nem csak egy egyszerű fellángolás.
- Oliver... - érdeklődve nézett rám, miközben mellette feküdtem.
- Hm? - pislogott párat ártatlan, fekete szemeivel, amit a találkozásunknál ijesztőnek találtam, most viszont órákig csak ezekbe a szemekbe néznék.
- Én... csak azt szeretném mondani, hogy tudd... nagyon nagyon szeretlek téged. - pár pillanatig csak nézett, majd bíbor színben kezdett el égni az arca a zavartól.

OLIVER

A mellkasába fúrtam az arcomat zavaromban és megmarkoltam a felsőjét. Mélyeket lélegeztem, majd kislányos zavaromban én is próbáltam valami hasonlót kinyögni, amit az előbb hallottam.
- É-én is nagyon szeretlek Alexander... - visszabújtam hozzá, mint egy kiscica, majd éreztem, ahogy szorosabban ölel magához és ad egy puszit a fejemre.
- Nézz fel, Oliver. - megráztam a fejem. - Nézz fel, Oliver. - ismételte meg kicsit erőteljesebb hangon, de megint nem engedelmeskedtem.
Megragadta a két vállamat, majd a hátamra fordított és kezeimet lefogva fölém hajolt. Csak bámult engem, majd lassan lehajolt és ajkait ajkaimra tapasztotta gyengéden. Lassan viszonoztam, majd lehunytam szemeimet. Heves nyelvcsatát vívtunk, majd lassan eltávolodtunk egymástól.
- Mondd, Alexander... Camille itthon van? - kérdőn nézett le rám.
- Miért kérdezed?
- Itthon van, vagy nem?
- Nem, nincs itthon. De miért kér... - gyorsan félbeszakítottam.
- Azt szeretném, ha lefeküdnél velem itt és most... - átkaroltam a nyakát.

~~~~~~~~~~~~~~~

Tudom, egyszer már elmondtam, de ha esetleg valaki rajzokat szeretne tőlem látni, az megteheti tumblr-ön :) Link az adatlapomon a leírásban.