Too good to be true(Jimin ff) BEFEJEZETT

Park Jimin születésnapja

-De ezt a fiút annyira szeretem....-ezt a mondatot kimondván egy életre megváltozott bennem minden, azt hiszem szerelmes lettem, egy olyan személybe, aki nem viszonozza az érzéseimet, és akit nem is ismerek, csak látásból.

-SunHi,te...te...e..e most vallottad be, hogy szereted Jimint.-ChoHee rekedtes hangon mondta, hiszen nem hitte el, vagy inkább nem tudta felfogni, amit mondtam neki, de hidd el Cho még én se.

-Igen, tudom- hirtelen annyira komoly és szomorú lettem, hiszen mit érek vele , ha szeretem, de ő nem. És nem is fog SOHA. Egy ilyen lány, mint én, kinek kellene? Mindegyik fiú  csak a ribancokat választ. De mindegy. Ennyi év után, azt éreztem, hogy újra szerelmes vagyok. 

    Pár héttel később lesz Jimin születésnapja, pontosabban február. 26-án, amit már alig várok. Hiszen február 26-án hivatalosan is 18 éves lesz. Azt csinál, amit akar.(Igen, igen tudom, hogy valójában Park Jimin születésnapja október 13-án van, de ebben a ficiben nem). Pénteki napra esik a születésnapja, pont mint nekem. Legalább valami közös van bennünk. Azt is megtudtam,hogy van egy nővére, és egy sógora, pont mint nekem.

   Akárhányszor elmegy mellettem, vagy bejön az osztályunkban nem tudom levenni a szemem róla. De persze, hogy ő is néz. Park Jimin, rosszabb vagy a drognál. Az egyik fiú osztálytársam hátát megütögettem,mert az osztály ajtajában állt, és beakartam menni , az osztály mellett pedig Jimin állt, aki egyenesen rám nézett, mélyen a szemembe , egy pillanatra eltudtam mélyülni a gyönyörü barna szemeiben. De abban a pillanatban éreztem, hogy oda akarok menni hozzá , megölelni, megcsókolni, és újra megölelni, majd halkan a fülébe súgni ,hogy "szeretlek" , mint két pár, de ez lehetetlen. Az ilyen dolgok csak az én fejemben vannak. De bárcsak megtörténne. Egyszer. Egy szép napon. 

Péntek van. Elérkezett ez a nap is. Jimin születésnapja. Bárcsak én is felköszönthetném valahogyan, és megmondanám, hogy nagyon szeretem. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amiket eddig még nem éreztem egy fiúnál se. Nem tudom, hogy a világ változott , vagy én, de rettenetesen szeretem Jimint. Akarom őt. Érezni minden egyes porcikámmal. Azt akarom, hogy az életem része legyen. Hogy minden nap mellette ébredjek fel. Azt szeretném,hogy örökre mellettem legyen.

      Angol óránk következett volna, de kiderült, hogy az angol tanárnő lebetegedett (szegényke, már nagyon öreg, hamar lebetegszik). Nem baj, bejött helyette a logika tanárunk. Én odaültem ChoHee mellé, előttem ült MiHi. 

A logika tanár felirja a leckét a táblára, egyesek lemásolják, mások zenét hallgatnak, olvasnak, vagy beszélgetnek. Mi hárman másoltuk le a leckét. De pár perc múlva halljuk, hogy kopognak az ajtón, és kik jönnek be? A két jómadár . Jimin és JHope. Odamentek Junghoz és beszélgettek. JHope hangosan elkezdte mondani, hogy Jiminnek születésnapja van, hogy én is halljam már meg. A logika tanár megkérdezte , hogy hány éves Jimin, ő pedig azt válaszolta, hogy 13. Jajjj Jimin, ha 13 lennél, akkor nem szerettem volna beléd. Persze , hogy 18, hivatalosan is felnőtt lett, de agyilag csak 8 éves :))))) 

      Miközben irtam a tábláról a leckét, Cho elkezdett valamin röhögni.

-Cho , mit röhögsz?- ha röhög, én is röhögjek már. 

-Ja, hát az van, hogy mikor te nézed Jimint, akkor ő beszélget, és mikor te irod a leckét, ő néz téged. 

-Biztos. Nézzen. Eddig is ezt csinálta, nem olyan érdekes már. - nekem volt  egy órám, hogy bent volt Jimin a barátjával. De miért jöttek be ? Pont az én osztályomba? Ha már szülinapja van, akkor menjen el pizzázni vagy ünnepeljen , de inkább bent ül. Cho szerint én miattam van bent , én lennék az állitólagos "szülinapi ajándéka" ,de én nem hinném. Jimint addig is nézhettem. Annyira,de annyira cuki. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Számomra ő egy nagyon különleges személy , akit nagyon de nagyon szeretek. (csak ő nem tudja a teljes sztorit, de egyszer biztos megtudja majd). 

   Pár perc és csengetnek. Én már befejeztem a másolást a tábláról, Choval és MiHivel együtt. A tanár a naplóval, és táskájával együtt elindult az ajtó felé, de előtte elköszönt tőlünk. Aztán érdekes dolog történt. A két fiú, Jimin és JHope felállva a helyükről , idejöttek hozzánk. Jimin mélyen a szemembe nézett, de nem szólt hozzám. ChoHeeval egymásra néztünk, hogy ezek mit akarnak tőlünk. Megragadták a csuklónkat. Jimin az enyémet, JHope a ChoHee-ét, és kirángadtak az osztályból. Ellenkeztünk. De hát ők ketten sokkal erősebbek nálunk. Jimin erős szoritását éreztem, amint az iskola kapujához értünk. A portás kiengedett négyünket, hiszen Jimin és JHope jól ismerik. Igy persze könnyü. Kiérve az iskola kapuján, Jiminnel egyenesen mentünk, de JHope Choval eltértek balra. Elváltak útjaink. Ekkor éreztem, hogy valami baj van, és hogy nem lesz jó vége ennek az egész dolognak. Mélyen belenéztem Cho szemébe, hogy "én is, sajnálom" nézéssel. Ő se tehetett semmit, és én se. A diákok észre se vettek minket. A tanárok....ó , azok csak bent ülnek. A portást meg nem érdekli. Ennyi. Itt van vége mindennek.

Nagyon gyorsan húzott maga után Jimin, nem értem hova a francba sietünk ennyire, és hogy mégis mit akar tőlem. Még erősebben szoritotta meg a csuklómat, de ekkor már nagy fájdalmat éreztem, és muszály volt hozzá szóljak. 

-Jimin, engedj el, ez nagyon fáj- szóltam neki, abban a pillanatban pedig meg is álltunk, de még mindig nem engedett el.

-Nem tehetem- mondta, amikor megint elindultunk sietve valahová. De mégis hová? Hová akar engem vinni? 

-Jimin, hová viszel engem? kérdeztem tőle rekedtes hangon

-Nem mondhatom el-sietős lépteit alig tudtam követni, azt hittem, elfogok esni. 

-Mit akarsz velem csinálni? -tudom , hogy idegesitem, hogy egész úton csak kérdezősködök, de engem is szintén idegesit, hogy nem árul el semmit.

-Nem mondom.- megemelte a hangját. Nagyon jó. Ügyes vagy SunHi. Most már kiabál is rád Park Jimin. 

-JIMIN...JIMIN...JII...MM...IIII....NN...Engedj el.-ha ő is kiabál, akkor én miért ne? -Válaszolj már hová viszel? 

-Majd meglátod- most már engedett a szoritásból, és lassabban is mentünk.

    Egy magas épülethez értünk. Bementünk, Jimin kapott egy kulcsot, a második emelet, 12-es szoba. Úristeen:O Ez mit akar velem csinálni? Megakar erőszakolni? Csak leakar velem feküdni ? De mégis miért? Miért? Miért pont én velem? Hisz nem is vagyok az esete. Lehet, csak kiakarja elégiteni a vágyait? Vagy, mi vaaaan ??? Én ezt nem értem. Az első alkalmat olyannal szeretném,akit szeretek , és úgymond az igazival, akivel boldog leszek. Ige.Igen, az első alkalmat, mert szüz vagyok. A szüzességemet annak adom, akit szeretek. Jimint is szeretem. De nem igy. Alig ismerem, és ilyen hamar....Ez nem....biztos nem. Túl sok filmet nézek.

A szobánkhoz érve, Jimin elengedte a csuklómat. És elsőbbséget adott, hogy bemenjek, és a látvány ami fogadott egyszerüen lenyügöző .

-Tetszik?- kérdezte Jimin perverz mosollya az arcán. 

-Igen-amint kimondtam, Jimin az ajtóhoz nyomott, és abban a pillanatban az ajkai az enyémhez értek. Megcsókolt. Park Jimin megcsókolt. Miii????? Ez nem velem történik. Biztos csak álmodok. Szép álom. Ha tényleg álmodok, akkor ideje felébredni. De sajnos nem álmodtam. Igen, nagyon is ébren voltam. Szenvedélyesen csókoloztunk, majd én is visszacsókoltam, és Jimin belemosolygott a csókunkba. Levegő hiány miatt elváltak ajkaink.

-Ji..ii..miii..nn...e...eezt....mi...i..éér...t k.ap..tam? -kérdeztem remegő hangon alig hallhatóan, mert a szivem a torkomban dobogot (és a szokásos pillangók a gyomorban), és persze alig kaptam levegőt is.

-Mert szeretlek- majd ismét ajkaink összeértek. Megcsókolt. Újra. 

   Nem tudom elhinni. Azt mondta, hogy SZERET. Hogy PARK JIMIN engem SZERET? Ez nem lehet igaz. Biztos hazudik. De miért hazudna ilyen komoly dologgal ??? De abban a percben , egyszerre voltam lesokkolva és boldog. Éreztem őt. Éreztem, ahogy csókolgatja nyakam , a szám. Éreztem a melegségét, ahogy szorosan átölelt. Éreztem, hogy szeret. Leirhatatlan érzés. Akartam őt. Akartam Park Jimint. <3 

Sziasztok. Ez az eddigi leghosszabb rész, és remélem hogy a legizgalmasabb is. Ha tetszett, kérlek jelezd. Előre is kivánok mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket. A legközelebbi részt nem tudom mikor hozom, de remélem minél hamarabb. :D