Too good to be true(Jimin ff) BEFEJEZETT

Elmennek

Mindennap lementünk kávét venni  Choval meg MiHivel  , és vártuk hogy Jimin és JHope megérkezzenek . Mi addig kértük a szokásos kávét . Jimin és JHope a hátunknál álltak , ránéztem Jiminre , de őt nem érdekelte. Olyan mintha nem is ismerne . Nem értem mi baja . Ők pár perc múlva el be is indultak , én pedig hozzá szóltam Jiminhez , akaratlanul is .

- Jimin , kérlek várj ... beszéljük meg . Én szeretlek , és mindent megtennék érted ...Jimin ....állj meg kérlek - szipogtam. 

De Jimin , mintha meg se hallott volna tovább indult . Én pedig szaladtam utána , hogy megállitsam . Már ott voltam , hogy megragadjam a karját , de nem tudtam . Nem tudtam elkapni a karját ...sehogyse. Mintha nem tudnék senkit se megérinteni . Mintha nem lenne kapcsolatom az emberekkel ...Mintha meghaltam volna . Mi van ????? Az nem lehet hogy meghaltam . Nem ...Nem és Nem . Ez nem igaz . Egyszerüen lehetetlen . 

- Jimiiiiiiiin ....kéééérleek ne hagyj el ....Jimin én szeretlek - földre borultam , a könnycseppeim elárasztották a folyósot . Örökre elveszitettem Jimint . Talán soha nem kaphatom vissza. Főleg , ha meg is haltam . De akkor Choval és MiHivel hogy tudok beszélgetni ?? Ezt nem értem . Minden olyan más . Ha ők hallanak , akkor  Jimin és JHope miért nem ? 

Még mindig ott ültem a földön , és nem tudtam mihez kezdeni . Próbáltam meg segitséget kérni , hogy valaki mondja már meg , hogy mi történt velem ?? Miért nem hall engem senki ? Mi történik ?? 

Már a szemeim is duzzadtak voltak a sok sirástól , ezért muszály volt abbahagyjam , és valamit kezdjek magammal , ha már "tényleg meghaltam" . Felálltam . Lassan sétálgattam ...minden osztályterembe benéztem , és mindenhol Őt láttam , vagyis Jimint . Minden teremben ül a széken és engem néz . Nézz , azért mert haragszik rám . Biztos , hogy azért . Már nem szeret. Megvett engem . Már a nem tudom hanyadik osztályterembe  benéztem ...és az őrületbe kerget , hogy mindenhol ott van . Mi  Ő ? Talán ő is szellem lett , vagy mi van ? 

Már annyira megbolondultam , hogy gyorsan a kijárathoz szaladtam , hogy végre kijussak ebből az őrült épületből . Amint kiértem megláttam Chot és MiHit engem néztek . Én is néztem őket , hiszen eddig ők hol voltak ?? És miért nem jöttek ide hozzám ? Na mindegy is . Kezdtem feléjük közeledni , amikor is ..ők megfordultak , majd szép lassan elhalványodtak , vagyis a szemem láttára eltüntek . Mi van ezzel a világgal ?? Megint térdre borultam , és újra a sirás tört rám ... Mindenki el akar engem hagyni ? Jimin is , és most már a lányok ?? Miért ? Mit ártottam én nekik ? Miért engem büntet az Isten ? 

Az ébresztőm hangjára ébredtem fel . Ránéztem a telefonomra ...6:30 . Rendben. Ideje felkelni , és iskolába menni . Hogy menjek ezek után ?? Rémálmom volt . Biztos azért , mert ma a lányok elmennek . Nem szeretném , hogy elmenjenek. Annyira fognak nekem hiányozni . De ahogyan megálmodtam , tényleg úgy van , hogy elmennek , és Jimin is ...de ő már nem fog visszajönni , mert nem szeret engem . 

Elvégeztem reggeli teendőimet , gyorsan hátamra dobtam a táskám , és irány a suli . Első két óránk nagyon unalmas volt , de hamar eltelt . Szünetekben nagyon sokat beszélgettünk , de Jimin egyáltalán nem volt a témában . Minek is legyen ? Örökre elakarom felejteni . Tényleg , hogy ez a legjobb . Cho és MiHi tervezgettek , hogy milyen lesz ott a munka , majd mindennap beszélni fogunk , ha lesz nekik idejük , mindent elfognak nekem mesélni . Igen , minden szép és jó , de engem itt hagynak . Egyedül . Alig várom már a magányt . Alig várom , hogy a semmit csináljam . 

Utolsó óránk fizika volt , ami nagyon nehezen telt el , hiszen én az órát bámultam , hogy mikor csengetnek már ki . Haza akarok menni . Sirni . Sirni , azért mert a legjobb barátnőim itt hagynak . Ha kicsengetnek , el kell búcsúzzak tőlük . 

Még utoljára megöleltük egymást , jó szorosan , mintha ez lenne az utolsó alkalom . Utolsó alkalom ? Miket beszélek én itt ? Dehogyis az utolsó . Mindig ezt mondom nekik "Majd beszélünk" . És ez remélem most is igy lesz.

Én egy levelet irtam ChoHeenek búcsúzásképpen . MiHinek nem adtam , mert ő neki nem tudtam mit irni ..nem azért mert őt nem szeretem , hanem egyszerüen nem tudtam . ChoHeenek már tudtam . Vele nagyon sok mindent beszéltem meg . Nagyon jól kiismertük egymást . MiHinél nem éppen igy volt. Én abban reménykedtem , hogy talán idővel vele is ugyanolyan lesz a kapcsolatom mint ChoHeevel . De mindegy is . Most az a fontos , hogy ők boldogok legyenek . Még utoljára ChoHee a kezembe adott egy levelet .

- Kérlek , ezt személyesen add oda JHopenak , és csak akkor olvassa el , amikor már ott leszek Magyarországon . - mondta , majd még utoljára megölelt. 

- Rendben. Valahogy átadom - próbáltam mosolyogni , de kisebb nagyobb sikerrel . 

Majd elmentek . Nem fogom őket látni . És ők se engem . Mindenki elhagy . Fáj . Fáj , amiért senki se marad velem . Egyszerüen üressé válik a lelkem . Legbelül meghaltam ....

Sziasztok . Tudom , hogy szar lett meg minden . Talán nem is kellene folytassam :( Talán nem is annyira izgalmas a történetem . Talán igy van , talán nem . Ha mégis tetszett,  kérlek jelezd .