Too good to be true(Jimin ff) BEFEJEZETT

Baleset

      Még mindig úgy érzem, hogy darabokra törik a szivem. Mégis miért? Azért, mert az az ember, akit a világon a legeslegjobban szeretek,  épp most más lányokat ölelget, és nem engem. Igen, bevallom nagyon féltékeny vagyok, hiszen Ő az első és talán az utolsó fiú, akit ennyire megszerettem. Igen, nagyon is megszerettem. Szeretem a szemét, a haját, a mosolyát, az arcát, a személyiségét, a csókját, az érintését, az illatát, az ölelését, a szivét, ami egyre hevesebeben dobog, amikor megérintem. Érzem a melegségét, a szeretetét, a szerelmét. Látom a szemében a csillogást, az izgatottségot, amikor engem meglát. A csókjai....hmmmm.... nem is tudok találni rá szavakat. Édes, puha....ha tehetném egész nap csak csókolnám. Bár megtehetném. De nem. Nem lehet, hiszen itt ülök a földön és nézem őket, hogy milyen boldogok, és én meg nem . Ebben a pillanatban a szemeim megteltek könnyekkel. De abba kell hagyjam , nem akarom , hogy más is lássa, hogy milyen gyenge vagyok. Ezért befutottam a nöi mosdóba, ahol kiengedhettem a könnyeim. Itt úgyse lát senki. Nem tudja meg senki, hogy sirtam.

Pár perc múlva  megnéztem az órámon az időt. Muszály bemennem az osztályba, nem ülhetek egész nap a mosdóba. Nagy nehezen felálltam, megtöröltem a szemem, amelyek megdagadtak a sirástól, majd megmostam az arcom. Ahogyan kiléptem, megláttan Jimint JHopeal. Jimin egy pár percig megállt velem szemben , és végig nézett rajtam. Szerintem észrevette, hogy sirtam. És remélem , hogy azt is tudja, hogy miatta. Azért , mert kihasznált. Miután végig nézett rajtam , hirtelen dühöd lett. Én levegőt alig tudtam kapni , nem hogy csúnyán nézni . Megnézett elég jól, mintha most fog utoljára látni. Ezután fogta magát , és JHopeal elmentek a suliból. De hogy hová? Az jó kérdés. Bárcsak tudnám. Remélem nem csinálnak semmi rosszat. 

      Pár óra elteltével hallottuk, hogy mások azt beszélik, hogy Jimin és JHope balesetet szenvedtek.Ó Nee . Neeeeee. Kérleeek neee, ez nem lehet igaz. Pont Jimin és JHope? Miért pont ők? Neeeee. Elkezdtem a sirást, mert az mondták, hogy nagyon súlyos az állapotuk. Nee. Kérlek, Istenem , ne vedd el tőlem. Kérlek szépen. Nagyon szeretem őt. Igaz, nem mindig mutatom ki , de ez most nem számit. Szeretem, ő az enyém, senki mássé. Jimin az enyém. Ő életem szerelme. Az egyetlen. Ő a barátom. Ő lesz a férjem, és a gyerekeim apja. Ő a mindenem. Hozzám tartozik. Ha elveszitem abba belehalok. Kiborultam. A sirástól leborultam a földre, majd minden elsötétült. 

       Fehér falak, kórházi szag, és minden homályos. Hol lehetek? Korházban? Nem hinném. Akkor valami kemény ágyon lennék , de nem. Egy puha ágyon feküdtem, és ahogy kinyitottam a szemem, megpillantottam Cho és MiHit, a doktornőt, és az asszisztensnőt. Asszisztensnő. Igen, én is ez szeretnék lenni. Ez az álmom. Egy korházban dolgozni, és nem ott ébredni. Na de visszatérve, láttam a barátnőim aggódó arcukat, ahogyan rám néznek, majd később megszólaltan.

- Hhhol vhagyhokhh? - kérdezem 

- Az iskola rendelőjében.- mondja kedvesen a doktornő. 

- Mi történt ? - kezdek már lassan felülni, amikor a doktornő intett, hogy feküdjek vissza.

- Miután megtudtuk, hogy Jimin és JHope balesetet szenvedtek, te elájultál- mesélte Cho, amikor hirtelen eszembe jutott minden, és felültem  akármennyire is fájt a fejem. Egy célom volt, hogy be kell menjek a kórházba Jiminhez.

- Be kell menjek hozzá- leszálltam az ágyról, ....se szó, se beszéd, kiszaladtam a teremből, meg se vártam a válaszukat. 

- Várj - hallottam, ahogy utánam kiabálják, de nem érdekelt. Most minden perc számit. 

             Lihegve befutottam a kórházba, és a recepcióshoz mentem.

- Phharkhh Jhiminthhh khereshemhh...- alig birtam kimondani , mert annyira elfáradtam a futásban. 

- Jó napot. Kit keres? - kérdezte egy 20-25 év körüli nő. Vettem egy mély levegőt, majd újból elmondtam.

- Park Jimint keresem , pár órája hozták be, súlyos balesettel, meg egy másik fiút is.

- Ön Park Jimin hozzátartozója? - kérdezi kedves mosollyal az arcán. 

- Igen , a barátnője vagyok. Hol találom meg ? 

- Várjon, egy pillanat.......Igen, megvan, a 26-os terem a második emeleten.

- Rendben, köszönöm. - felszaladtam a második emeletre. De miért a 26-os terem? 26án van a születésnapja. Na mindegy. 

         Végre megtaláltam a 26os termet. Benyitottam, majd megláttam Jimint, ahogy fekszik tehetetlenül az ágyon. Nyakmerevitő a nyakán, a bal karja gipszben, a két lába szintúgy, az arcán pedig egy pár ütések. Leültem a székre, majd megfogtam a kezét, és elkezdtem a sirást. Egyszer csak meghallottam, hogy nyilik az ajtó, és belép az orvos. 

- Jó napot kivánok. Ön a barátnője a kedves fiatal embernek? - kérdezi tőlem az orvos. 

- Igen. Mi történt vele? - a szivem a torkomban dobogott.

- Autóval balesetet szenvedett, és egy másik fiú is. Ahogy látja a bal karja eltört, a két lába ugyanúgy, egy-két bordája is, és ütések az arcán. Most kómában van , de bármelyik órában felébredthet, de ez csak a fiatal emberen áll. - nem tudtam szóhoz jutni, mert a szemem elkezdett könnyezni . Csak abban reménykedek , hogy Jimin felébred. Majd az orvos folytatta mondanivalóját . 

- A két lába miatt, lehetséges, hogy gyógytornára kell járjon. - csak bólintottam, és megkérdeztem JHopeot is.

- És a másik fiúval mi történt? - kiváncsian kérdeztem, hiszen reménykedek, hogy legalább ő jobb állapotban van. 

- A másik fiatal ember, súlyosabb állapotban van. Ő erős ütést kapott a fején , és valószinüleg, ha felébred nem fog emlékezni semmire.- te jó ég. Úristen. Ha ezt Cho megtudja, nem fogja túl élni, majd folytatta tovább az orvos.

- És a hátgerince is megsérült, a lába is. Lehetséges, hogy lebénulhat egy életre. - ennél a mondatnál alig kaptam levegőt, az orvos leültetett a székre, majd mondta, hogy nyugodjak le. De ilyen helyzetben ki lenne nyugodt? Elköszönt, és kiment. Kettesben maradhattam Jiminnel. Visszaemlékeztem a szép dolgokra, amikor először megcsókolt, és szerelmet valott nekem. Az volt életem legszebb napja. Most meg itt fekszek az ágya mellett, és ő meg élet-halál között van. Lehet, hogy többet fel se kell...:((( Nem , ilyenre nem szabad gondolni. Jimin biztos hogy felkell.

          Erősen szoritottam meg a kezét, remélem, hogy megérzi az álmában, hogy én itt vagyok mellette, és hogy mindennél jobban szeretem. Majd megcsókoltam, annyira puha még mindig az ajkai. Hiányzott nekem. Tudom , hogy nem hall engem, de elszeretném mondani neki, amit akarok.

- Park Jimin, te vagy és leszel életem nagy szerelme. Téged szeretlek minden porcikámmal, és ez örökre szól. Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki mindennap mosolyt csal az arcomra. Te teszed boldoggá az életemet. Nélküled üres az életem, és a szivem is. Jimin te hozzám tartozol. Az életem része lettél, és remélem én is része lettem az életednek. Jóban rosszban veled szeretnék lenni. Egészségben és betegségben. Azt szeretném , hogy boldog párkapcsolatban éljünk, hogy boldogitsuk egymást nap, mint nap. Majd egyszer férjhez is mennék hozzád, lenne gyönyörü ruhám, felhúznánk a gyürüket , hivatalosan is a tiéd lennék. Későbbiekben lenne gyerekeink is, és te apa lennél, a te gyerekeidet fognád a kezedben. Egy család lennénk. Látod milyen szép kis álom? Én meg ezen sirok.....Be is teljesülhetne, ha felébrednél. Mindig melletted szeretnék lenni. A Te hercegnőd lenni. Te pedig a hercegem. Csak tud Park Jimin, akár hogy alakulnak a dolgok , én nagyon de nagyon szeretlek téged. Szeretlek.- ahogy kimondtam az utolsó szót, kopogást hallottam majd kinyilt az ajtó....