Too good to be true(Jimin ff) BEFEJEZETT

Nehéz idők

               Az ajtón ChoHee és MiHi lépett be, látták rajtam, hogy teljesen össze vagyok törve , ezért mindketten megöleltek.

- SunHi, mi történt vele?- kérdezte aggódva Cho.

- Az orvos azt mondta, hogy autóval balesetet szenvedett, és most kómában van , de még mindig nem ébredt fel. Cho, ha nem ébred fel, én....én...én abba belehalok. Ha felébred, gyógytornára kell járjon- nem birtam tovább, megöleltem Jimint, és sirni kezdtem.

- Ne aggódj. Rendbe fog jönni. És JHope hogy van? - na ezt muszály volt megkérdezned? Hogy a francba mondjam el neked? Na jó belekezdtem, akármennyire is fáj az igazság, nem titkolhatom előle.

- Az igazság az, hogy JHope rosszabb állapotban van , mint Jimin, Erős ütést kapott a fején, a hátgerince és a lába megsérült. Azt mondta az orvos, hogy lehetséges, ha felébred nem fog emlékezni semmire, és másik, hogy egy életre lebénulhat- fájt elmondanom , de muszály volt.

-Tessék?????? MII VAN????? Ez nem igaz. Hazudsz.- ő is elkezdett sirni.

-Nem hazudnék ilyen komoly dologgal- miért hazudnék? Az igazságot mondtam.

- Merre van a szobája? Hol van ? Meg kell találnom....-meg se várta a válaszomat, kirohant az ajtón megkeresni JHopeot. Ekkor döbbentem rá, hogy Cho tényleg szereti JHopeot.

~ ChoHee szemszögéből ~ 

              Amikor SunHi elmondta, hogy mi történt, azonnal megkerestem JHope szobáját. Nem hiszem el , hogy ez történt vele. Miért pont vele? És mi lesz , ha JHope fel kell , és tényleg nem fog emlékezni ? Még rám se? Muszály lesz emlékeznie. Muszály. 

        A recepcióstól megkérdezte, hogy merre találom JHope szobáját. A második emelet, 22-es terem. Remek. Legalább egy emeleten van Jiminnel. Gyorsan felszaladta,  és mikor benyitottam , ez a látvány fogadott : JHope fekszik mozdulatlanul, a feje be van kötve, a testén hátegyenesitő, és a két lába gipszben. Úristeeeennn.....A szivem szakad meg. Neeeee....Istenem , miért? Miért JHopeot kell megbüntessed. Kérlek, ne vedd el tőlem. Szeretem JHopeot, mindennél jobban.

-Szeretlek, Jung Ho Seok.- ennyit tudtam mondani, remélem meghallotta. Ó, de hülye vagyok. Hogy hallaná, ha kómában van? De akkor , remélem érzi a szerelmemet, amit iránta érzek. Nem akarom elvesziteni. 

----1 héttel később----

    Egy héttel ezelőtt történt a baleset, és azóta minden nap itt vagyok JHope mellett. Nem mozdulok el mellőle. Esténként itt alszok mellette. Szerencsére a szüleim megengedték. De van egy gond. Ezalatt az egy hét alatt  JHope nem ébredt fel. Néha - néha éreztem, hogy megmozdul a keze, de semmi több. Ki se nyitotta a szemét. Nagyon aggódok. Nagyon félek attól, hogy lehet többet fel se kell. Az orvosok azt mondták, hogy ha 3 hónap múlva nem ébred fel, lekapcsolják a gépeket. Mi ? ? ? MIII ? ? ? MIII ?? ? ??  3 hónap ? ? ? Az rengeteg idő , addig muszály , hogy felébredjen. Sokszor beszélek hozzá, hogy mi történt velem a suliba. Persze, muszály bejárnom a suliba, hiszen hiányzásom lesz, és nem fogja igazolni senki. Suli után , egyenesen az utam a kórház felé tart. Lehet, hogy egyes emberek hülyének tartanak , hogy suli után a kórházba megyek. De ők ezt nem értik, hogy a szerelmemhez járok be, aki már egy hete kómában fekszik.

Szerencséje van SunHinak , hiszen Jimin két nap után felébredt a kómából, és mindenre emlékezett. De jó nekik. Ne gondoljátok azt , hogy irigy vagyok. Dehogyis. Csak én is örülnék , ha JHope felébredne, és minden a régi lenne. 

        Fél nyolc van, és már kezdtem volna mély álomba merülni, amikor megéreztem , hogy valaki megszoritsa a kezemet. Kinyitottam a szemem. JHope kezd ébredezni. Hál' Istennek. Köszönöm Uram, hogy visszaadtad. KÖSZÖNÖM ... Gyorsan hivtam a nővért és az orvost, hogy JHopr kezd magánál lenni.

- Kérem, hölgyem fáradjon ki, hogy tudjam megvizsgálni a beteget.- szólt rám az orvos.

- Rendben, kimegyek - nem volt más választásom. 

Már vagy 10 perc telt el, de semmi . Itt ülök a széken, és nézem , ahogy a betegek sétálgatnak , és mosolyognak . Ez nem az igazi mosolyuk. Senki nem mosolyog teljes szivéből, amikor egy kórházban tölti a napjait . 

 Kezdek nagyon ideges lenni, ezért felhivtam SunHit és a húgomat, MiHit . Legalább ők legyenek itt mellettem.

- Sziasztok - köszöntem

- Szia- köszönt MiHi

- Szia ChoHee, mi a baj? - kérdezte SunHi 

- Kérlek, gyertek be a kórházba, JHope felébredt- mondtam, amikor megláttam , hogy kijött az orvos.

- Rendben, sietünk. - mondták egyszerre, majd letették.

    Odasiettem az orvoshoz, hogy megkérdezzem, hogy van JHope.

-Kérem , doktor úr, hogy van JHope ?

- Nyugodjon meg jól, de most megint pihen kicsit.

- Rendben , de bemehetek hozzá ?

-Persze, csak ne zaklassa fel - miután elment az orvos, bementem .. 

     Ahogy bementem, láttam, hogy JHope lassan kinyitja szemeit, majd úgy nézett rám , mintha szellemet látna, majd megszólalt . 

- Te...Te kivagy?- rám nézett, majd várta válaszomat . 

Beleremegtem. Neeeeeeeeem......Nem ismer fel ? Jhope nem emlékszik rám ? Kérlek, emlékezz rám. 

- Ühm....ChoHee, a barátnőd. - ahogy kimondtam , majdnem elsirtam megam. Remélem csak álmodok, mert ilyen nincs , hogy nem emlékszik rám . 

- A barátnőm? Nekem sose nem volt barátnőm. Ne haeagudj, de nem emlékszek arra, hogy a barátnőm lennél- ez nekem túl sok volt. Fájt . Fájtak a szavai . Én ezt nem fogom túl élni . Pár perc múlva hallottam , hogy megékeztek.

- Mi a baj Cho ? Miért sirsz ? - kérdezte SunHi, ő is megijedt, ahogy MiHi is, hiszen ha felébredt JHope örülnöm kellene , és nem sirnom. 

- Nem...neem....neeem emlékszik rám- mondtam majd a kezemet az arcomra tettem ...nem birtam tovább. Sirni kezdtem mégjobban. 

- Tessék ? - kérdezték egyszerre, ekkor megszólalt JHope . 

- Ti....ti ki-k vagytok? -kérdezte JHope rekedtes hangján. 

- Ez tényleg nem emlékszik ránk - szólalt meg MiHi 

- Amnéziás lett- folytatta SunHi 

- ÓÓÓÓ ...neeee - leborulta a földre , és könnyes lett lett a szemem, majd egyre több lett. Sirtam. Éreztem, hogy a szivemet törik össze. Mintha kiszedték volna a helyéről. A földre dobják. Összetapossák . Összetörik . Fel se szedik a földről . Igy éreztem magam , hogy teljesen a legmélyén vagyok. Elveszitettem Őt . Már többé nem emlékszik rám JHope. Egyedül maradtam . Nincs erőm se, mintha elvették volna azt is tőlem . Meghalok JHope nélkül. Mi lesz velem ezek után ???