Mit tehetnék? [Befejezett]

#1 Megváltozhatnak a napjaim?

~6:50~
Épp hogy megszólal az ébresztőm, anyám beront a szobámba:
-Yuri, ébresztő. -kiáltja, majd amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is el.-
-Rendben van.. -nyöszörgöm utána.-
Na lássunk neki, mint mindig, van 1 órám elkészülni. A ruhás szekrényemhez lépek és végig nézek a ruháimon. Úgysem fog ma sem történni világ megváltó dolog, úgyhogy maradok a sötétebb ruháknál. Miután az ágyamra terítem a mai összeállításom, elbattyogok a fürdőbe. 
-Úristen.. Mi történt velem tegnap? -suttogom magamnak, miután megvizsgálom magam a tükörben.- Gubancos haj, táskás szemek és had ne soroljam tovább. 
Ma sem érek hamarabb az iskolába.. De minek is, úgysem szeretem. 
Szépen, komótosan távozom a fürdőszobából. A hálószobámban magamra kapom a ruháimat, majd lesétálok a lépcsőn. 
A konyha pultnál apám ül, kezében egy újsággal.
-Jó reggelt. -bököm ki.-
-Neked is Yuri. -mondja, fel sem nézve a hírlapról.-
Elveszem a táskám az étkezőből és elindulok az iskolába. Nézem ahogyan a táj éledezik az emberekkel ellentétben. Mindenki komor a hétköznapokban.. Kivéve Őt. Ő minden reggel boldogan sétál ki az ajtón és hanyagul mellém csapódik ahogy szokása.
-Szia Kang-Ah. -mosolygok.-
-Szia. -ásítja.-
Ő a legjobb barátnőm már lassan 9 éve. Eleinte Kang is kiközösített mert félig európai vagyok, de aztán rájött, hogy sok mindenben közös a véleményünk. Sötét barna haja esetlenül hullik a vállára, fekete szemei fáradtan kémlelik a tájat, szuszog és épp ezért vérpiros ajkai egymástól el vannak nyílva. Sportos alkat, lehet látni izmos vádlijáról és lapos hasáról. Ellentétben velem, nekem picit vastagabb combjaim vannak de vékonyabb derekam az anyámnak köszönhetően, hiszen Ő európai. Apa miatt pedig sötétbarnás lapockáig érő hajam van és kékes szemeim, az ajkaim inkább teltek és aprók.
-Yuri! -szakít ki elemzésünkből a barátnőm.- Itt vagyunk. 
-Ohh, tényleg. -kuncogok, mert eddig észre sem vettem hogy megérkeztünk az iskolához.-
Szemforgatva felnevet Kang is, majd megragadja a kezem és a teremhez húz. Nem értem ezt a sietséget, de ráhagyom. Mikor beléptünk az osztályba helyet foglalunk az ablak mellett. Még volt pár percünk becsengőig ezért elkezdünk beszélgetni.
Nyílik az ajtó majd belép rajta a biológia tanárunk. Az óra tűrhető volt, jegyzeteltem és figyeltem ahogy csak tudtam Kang-Ah mellett. 
-Psszt. Kyeh! -piszkál Young.- Figyelj már ráám. -nyávog.- 
-Mondd. -fordulok felé szúrós szemekkel.-
-Ma este 7-kor várlak az utca végén. Elmegyünk sétálni. -majd, mint aki jól végezte dolgát vissza emeli tekintetét a tanárra.-
Lesokkolva nézek még mindig rá. Ez most tényleg ennyivel elintézte? Kérdőn nézek még pár pillanatig rá, majd én is a jegyzeteimre szánom a figyelmem. 
                                                                                                          °°°
Még egy unalmas és körülbelül hasztalan iskola nap letudva. Unottan és fáradtan ballagok az utcán barátnőmmel, aki szintén így érezhet. Amint belépek a házba a konyhához sietek. A táskám ledobom a földre, majd neki állok ennivalót csinálni, mikor ezzel kész lettem, levágódok a tv elé. Miután meglakmározok, felmegyek a szobámba és hanyatt vetődök az ágyon. Ki vagyok merülve de megígértem Kangnak, hogy elmegyek vele. Nyögve felülök az ágyon, és a ruhás szekrényemhez sétálok. Kikapom a mai öltözetem ami elég lenge a téli időjáráshoz. Elbotorkálok a fürdőbe majd miután megállapítom hogy tűrhetően nézek ki, elégedetten visszamegyek a szobámba és átöltözök. Tudom hogy még van körülbelül egy órám, de minél hamarabb elakarok készülni, nehogy még én késsek el. 
                                                                                                          °°°
Tíz percem van 7 óráig, ezért elindulok.
-Sziasztok! -kiáltom.-
-Vigyázz magadra! -hallom a választ, majd kilépek az ajtón.-
Kicsit csípős szél fúj, de már nincs sem kedvem, sem erőm visszamenni a szobámba, és átvedleni a ruháim. Így hát minden habozás nélkül elindulok a megbeszélt helyre. Miközben gyalogolok átfut az agyamon, hogy vajon milyen lehet az igaz szerelem. Ha a szerelmemmel mennék sétálni a városba. Ekkor odaérek és Kang-Ah szívélyesen köszönt:
-Na helló Kyeh. -villant egy fülig érő mosolyt.-
-Szia Young. Na halljam mi ez a nagy öröm? -mosolygok sokat sejtetően.-
-Naa Yejin.. Minek gondolsz egyből valami fiúra ha jó kedvem van? -durcizik be.-
-Tudod hogy csak vicceltem. De te miért gondolsz egyből a pasikra? Hmmm? -kérdezősködök kacarászva.-
-Jó hagyjuk. Inkább.. Inkább csak menjünk. -mutat a város szíve felé.-
Beleegyezően bólintok majd utána lépdelek. 
-Amúgy.. Mi a program ha szabad tudnom? -keresem a tekintetét.-
-Hát úgy gondoltam hogy elmennénk a város szép helyeire és talán ehetnénk is valamit. Igaz Szöul nem a legbarátságosabb így esti fényben, de nincs mitől félnünk.
A mondata végén valami karate mozdulatot akar mutatni, de szokásához híven nem jön össze és a földön landol.
-Na gyere. -nyögök egyet a nevetéstől, és a kezemet nyújtom felé.-
Ismét elindulunk a város központjába, ahol egyébként sok híres épület van. De ez mára megszokott lett az itt élők körében. Sokat nevetünk és énekelünk a csodás hangunkkal az út alatt, aztán Kang elkezd húzni egy kajálda felé. Sokan járnak ide és emlegetik is, hogy elképesztő ételeik vannak. Odaállunk a pulthoz és leadjuk a rendelést. Young rament kér, én viszont valami könnyű ételt, mivel már otthon ettem. Miután kihozzák az ennivalóinkat, Kang neki esik mint akit több napja éheztetnek. Ezen felkuncogok és én is neki látok. Mármint neki látnék, ha nem érezném, hogy valaki figyel. Felnézve a tálamról körbe kémlelek. Csak fiatal gyerkőcök és idősebb párok esznek-isznak mellettünk. Viszont a másik oldalamon egy hanyagul felhelyezett arcmaszkos fiú engem néz. Azokkal a gyönyörű már-már fekete szemeivel. Haja tökéletesen áll a sapkája alatt, arccsontjánál díszeleg egy apró heg, ami épphogy kilátszik az arcát eltakaró anyag mögül, ez titokzatosnak állítja be személyét. Feláll és az asztalunkhoz közeledik, egy szalvétát hagy kezem mellett, majd eltűnik. Felnézek barátnőmre, majd vissza a törlőalkalmatosságra. Mielőtt Young eltudná venni, gyorsan felkapom a kajálda logójával ellátott szalvétát.
-Gyönyörű vagy. -díszelegtek rajta a gondosan megformált betűk.-
Odaadom Kangnak a "levelet", majd miután Ő is elolvassa és rá is eszmél mi van ráírva, rám emeli a tekintetét, elmosolyodik és hihetetlenül magas hangon vinnyogni kezd.
-Ezt egy fiú írta neked Yuri. Érted?! Egy fiú! -mondata után levágja a pénzt az asztalra és felhúz a székből.-
A kezembe nyomja a szalvétát amit azon nyomban elrakok a zsebembe.
-Hogy nézett ki? Milyen volt a ruhája? Yu, beszélj már! -sipítozik.-
-Én..Én azt hiszem fekete pulcsi volt rajta, egy térdnél szaggatott nadrág.. És, és egy bakancs. Arcmaszkot és sapkát viselt. -emlékszem vissza.-
-Akkor most készülj kis csaj, mert megkeressük. -kacsint majd elindul.-
Loholok utána, mint egy elveszett gyermek. Olyan gyorsan halad és kapkodja a fejét, hogy az nem emberhez méltó. Jobban keresi a titkos "hódolóm" mint én. Pedig engem is érdekel a kiléte, nem is kérdés mennyire, de lehet ha megismer már nem fogom érdekelni, már ha most egyáltalán érdeklem. Igaz nem is tudnám rendesen keresni a tömegben, hiszen mindenki szemében az Ő ragyogó szempárját látom. Ennyire megigézett volna egy olyan ember akit nem is ismerek? Ez lehetetlen, nincs szerelem első látásra, legalábbis nálam tuti nem. A barátnőm még mindig hajthatatlanul keresi az utcákat róva, elképesztő milyen meg nem érdemelt embert adott nekem az élet. Nélküle nem mennék semmire, mintha a testvérem lenne. Gondolatmenetemből Kang hangja szakít ki.
-Yuri! YURI! Nézd! -hadonászik előre.-
Ott áll. Ott áll Ő..