Mit tehetnék? [Befejezett]

#8 Szerelmes hétvége?

Halkan szedem a maradék lépcsőfokokat és a lépcső tetején megállok. Veszek egy mély levegőt és elindulok Jungkook szobája felé. Mindig félek vele találkozni vagy beszélni. De csak az első pillanatokban utána rájövök hogy Ő elfogad. Félve nyitok be majd bedugom a fejem az így keletkezett nyíláson.
-Szia Yuri. -ránt be a szobába Jimin és megölel.-
-Szia Chim. -ölelem tovább.-
Elengedem és odasétálok Jungkook-hoz és Őt is megölelem.
-Szia Kookie. -suttogom a fülébe, majd a nyakába fúrom a fejem.-
-Szia Yuri-ah. -von még közelebb magához.-
Pár pillanatig ölelkezünk mire megszólal Jimin.
-Khmm.. Izé. Akkor mit csináljunk? -vakarja a tarkóját.-
-Ja. -szólalok meg majd elhúzódok Jungkooktól és mellé ülök törökülésben az ágyon.-
Kook láthatóan végig mér majd hanyagul rásimít a combomra és el is veszi a kezét. Figyelmen kívül hagyom, elég nehéz sőt talán bele is pirultam, de nem szabad rá koncentrálnom.
-Na mit csináljunk akkor? -köszörülöm meg a torkon.-
-Felelsz vagy mersz? -veti fel Park.-
-Nekem nyolc. -rántja meg a vállát Jeong.-
-Nekem is mindegy. -a combomra könyökölök és a fejemet a kezeimre rakom.-
Nem tudom mi fog kisülni ebből, de remélem a legjobbakat.
-Na Kook? -néz rá kérdően Jimin.-
-Merek. -forgatja meg a szemet nevetve.-
-Hümmm. -gondolkozik el.- Játszd el hogy Yuri a barátnőd erre a napra. -kínosan felnevet.-
-Uram isten Jimin. -csapja fejen magát kacagva.- Okés. -húzza féloldalas mosolyra száját.-
-Amúgy igen az én véleményem tök mindegy. -nyávogok, majd elnevetem magam.-
-Nyugi hercegnőm nem lesz bajod. -húz közelebb magához Jungkook.-
Chim ezért még számolunk. Nem akarok ilyen közel lenni hozzá. Nem akarok szerelmes lenni.
-Felelsz vagy mersz? -nézek Jiminre.-
-Merek. -húzza ki magát-
Hátra hajtom a fejem és kérdőn Jungkookra nézek.
-Menjen le Taehez és csapjon rá a fenekére majd mondja meg neki hogy azt hitte te vagy.- súgja majd hatalmas mosolyra húzza az ajkait.-
-Gonosz. -kuncogok fel.- Menj le Taehyunghoz csapj rá a fenekére és mond neki hogy: Bocsi azt hittem Yuri vagy. -nevetek.-
-De köcsögök vagytok. -durcizik be majd kimegy az ajtón.-
Kookkal azonnal felpattanunk az ágyról és elkezdünk hallgatózni. Az ajtóhoz simulunk és levegőnket elfojtva fülelünk. Halljuk a lépcső enyhe recsegését és egy csattanást. Felkuncogunk majd tovább hegyezzük a füleinket. Összefolyt párbeszédet hallatunk majd újra a feljáró csikorgását. Visszaugrunk az ágyra és elhelyezkedünk. Kook vállára dőlök, hogy picit természetesebbnek hasson. Benyit Jimin és így szól:
-Majdnem megütött.. -mondja visszafojtva a nevetését.-
-Bocsi Mochi. -nevetünk Junggal.-
-Aztán furán nézett, hogy mit akarok Yuri. -nevet velünk.-
-Nem csinálunk valami mást? -vetem hátra magam az ágyon.-
-Mit? -tesz ugyan így Jeon.-
-Én nem tudom, de magatokra hagylak titeket. -mondja Jimin és már be is csapta a szoba ajtaját.-
Alig láthatóan az ajkaimra harapok és szorongva várom mit tesz. Félek vele egyedül lenni, pedig tudom hogy Ő is félénk akármit mutat mások felé. Úgy beszélek mintha több ezer éve ismerném, de tudom hogy nem titkol előlem semmit és talán már ismerem annyira, hogy ezt megállapítsam.
-Na drága barátnőm.. -mosolyog bele az utolsó szóba.- Elmegyünk sétálni? -mosolyog.-
-Örömmel. -mosolygok és felállok az ágyról.- Na jössz?
-Ja persze. -neveti el magát és utánam jön.-
Gyengéden megfogja a kezem majd hezitál és összekulcsolja az ujjainkat.
Azt hiszem.. Nem lenne szabad .. De teljességgel szerelmes lettem beléd Jeon Jeong Guk.
Lesétálunk a lépcsőn, miközben apró mosoly bújik meg az arcomon. Jin még mindig a konyhában sürög-forog. Tae azóta is kanapén pihen, Namjon felszívódott ameddig fent voltam. A többiek pedig eleve fent voltak mikor jöttem. Elballagunk némán, kéz a kézben az előszobáig. El kell engednem a kezét hogy feltudjam húzni a bakancsom, Ő is hasonlóan tesz. Rám mosolyog és egy kis hezitálás után megint megfogja a kacsóm. Kilépünk az ajtón majd félkézzel megigazítom a sapkámat. Az arcomat finoman simogatja az enyhe szellő, és a tüdőmet megtölti a friss, hideg levegő. Oldalra pillantok és Jungkook békés arcát figyelem. Megnyugtatja a természet, ahogy engem is. Egy kisebb szorítással jelzi, hogy induljunk; veszem a célzást és határozottan lépdelek a járdán Kookkal. Gyorsabban szedem a lábaim, hogy lépést tarthassak vele. Közben figyelmesen szemlélem a tájat. Fenyő erdő. Mindig is szerettem a rengeteget amibe elveszhetek, de mégis megtalálhatom magam. Furcsán hangozhat, de engem ez boldogsággal tölt el. Mások iszonyodnak, hogy sötét, ijesztő és ürességgel tölti el őket.
-Merre menjünk? -szólal meg halkan Jungkook, ezzel kiszakítva az elmélkedésből.-
-Valami parkba? -kérdezek vissza.-
-Akár. -mosolyodik el és aprót markol a kezemen.-
Elmosolyodok a tettén, annyira szeretni való ez a gyerek. Nem tudom, hogy nincs valakije. Ahogy azt sem értem miért foglalkozik velem.. Pont velem. Egy szerencsétlenség az egész életem. Nem tudom mit szerethet bennem. Már ha szeret egyáltalán és nem csak a hülye fogadás miatt csinálja. Megcsörren a telefonom, amitől kicsit összerezzenek.
-Heló? -szólok bele.-
-Szia Yuri. -hallom meg Kang hangját.-
-Szia! Mizu? -vidulok fel.-
-Végeztem a pakolással és gondoltam felhívlak. -huppan le valahova.-
-Én meg Jungkookkal sétálok. -mosolyodok el és felé nézek.-
A tekintetével találom szemben magam. Aprót nevet és újra az útnak szenteli a figyelmét.
-Uh! Majd mesélj akkor később. -kuncog fel.-
-Blabla. Jól van Kang-Ah. Szerezz magadnak életet. Puszillak. -nevetek és kinyomom.-
A mobilom zsebre rakom és közelebb megyek Kookiehoz. Kezd lehűlni az idő és én okos rövid ujjúban jöttem el otthonról. Mindegy nem vészes annyira. Pár perc sétálás alatt egy apró parkhoz érünk és az erdőhöz legközelebbi padra ülünk.
-Jól vagy? -fürkészi a tekintetem.-
-Persze. -mosolygok egy aprót.- Miért? -húzom fel az egyik szemöldököm.-
-Azt hittem nem élvezed a társaságom. -vakarja meg a tarkóját.-
-Már rég itt hagytalak volna ha úgy lenne. -fricskázom meg az orrát.-
Elkerekednek a szemei majd felnevet, amivel megvillantja a nyuszi fogsorát.
-Nyuszii! -nevetek fel én is.-
-Mi? Hol? -néz körbe.-
-Itt te buta. -bököm meg a mellkasát, nevetés közben.-
Kacagva dőlök az ölébe, a fejemet az ég felé fordítva. Kicsit meglepődik a cselekedetemtől de egészen boldognak tűnik.
-Yuri? -néz le rám.-
Vár. Mindig ezt csinálja. Aztán valami aranyos dolgot tesz. Folyton ez van. Kiismertelek Jungkook. Nem tudsz meghatni.
Közelebb von magához és szorosan tart a karjaiban. Eltol magától, de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni.
-Szeretlek Kyeh Yuri. -jelenti ki miközben a szemeimet pásztázza.-
Belepirulok a mondatába és visszaemelem a tekintetem rá.
-Én is szeretlek Jeon Jeong Guk. -mosolyodok el kipirulva.-
Egymást nézzük, miközben a tekintete a szempárom és az ajkaim között cikázik. Jön egy hidegebb fuvallat amin megborzongok.
-Fázol? -kap észbe.-
-Egy kicsit. -húzom el a szám.-
Felállít a padról és az ölébe kap, hogy megóvjon a hidegtől.
-Akkor hazafelé az én hercegnőm kézbe viszem. -nevet fel.-
-Köszönöm. -kuncogok.-