Mit tehetnék? [Befejezett]

#17 Kisöcskös

Fülemet hegyezve fordulok teljes testtel a hangzavar felé. Hunyorítva próbálom kivenni az alakokat a távolban.
-Bae.. -nyitom nagyra a szemeim.- Mit keres itt? -indulok el felé.-
Lábaimat szedve érek el a fiatalabbik felé.
-Te miért vagy még itt?! -a kezemet a vállára teszem és magam felé fordítom.-
Könnyes szemekkel mered rám, majd egy kis sikátor felé mutat.
-Mi történt? -emelem fel a hangom.-
-Semmi.. -teszi maga mellé a kacsóját.- Menj haza Noona. -csóválja meg fejét.-
-Azt már nem. -nevetem el magam cinikusan.-
Karjánál fogva vezetem egy védettebb helyre, azaz inkább csak takarásba. Egy bokor és egy házfal közötti réshez ültetem.
-Itt maradsz, nem mész el sehová ameddig vissza nem jövök. -meredek rá.- Értve vagyok?
-Értem.. -sóhajt lemondóan.-
Bólintva fordulok a sikátor felé, majd ökölbe szorított kezeimen lágyítva veszem afelé az irányt. A szűk utca elején fülelek egy ideig majd besétálok. Hülye ötlet tudom, de bántották. Látom rajta ha nem is mondja.
-Van itt valaki? -kémlelek körbe a szürkülő utcán.-
Ez remek ötlet volt Yuri. Gratulálok.
-Miért jöttél cica? -tántorog elő egy kuka takarásából egy húszas évei körül járó férfi.-
Undorító, idáig érzik a gusztustalan kölniével keveredett alkohol szaga.
-Bántották az egyik barátomat.. Ha jól tudom pont itt. -hagyom figyelmen kívül a leminősítő jelzőjét.- Nem tud erről valamit? -dobbantok aprót.-
-Ki volt az? -közelít szédelegve.-
-A neve nem lényeges. Nem hallott valami dulakodást? -térek ki a kérdés elől.-
-Én aztán nem. -támaszkodik meg egy ház falán.-
-Ez esetben.. -nézek végig rajta fintorogva.- További szép estét. -lépek távolabb az embertől.-
Megfordulva Baevel találom szemben magam.
-BaeWan?! Nem megmondtam hogy maradj ott? -nézek rá villámokat szóró szemekkel.-
-Fuss! -kiált rám.-
Ijedten fordulok hátra, mögöttem immár három férfival. Ők azok, akik első nap üldöztek. Szemeimet kapkodva a fazonok között kapok gyorsan Wan keze után.
-Siess és ne engedd el a kezem! -fordulok hátra, futás közben.-
Megszorítom a fiatalabb mancsát és úgy húzom magam után. Pár perc futást követően újra egy földútra térünk, amikor is még jobban gyorsítok a tempón.
-Merre mehetnénk?! -nézek Baere.-
-Arra! -mutat a távolban egy magas tölgyre.-
Máris maga után ránt és meg sem áll a fáig. Többször botladozva lendülünk újra futásba.
-Menj. -siettetem.-
Segítek neki felmászni, miközben nézem, hogy jönnek-e utánunk.
-Maradj itt! -nézek rá rosszallóan.-
-De.. -mozdul meg, lefelé véve az irányt.-
-Semmi de! Most itt maradsz! -megbizonyosodva arról hogy megértette, újra szaladni kezdek.-
Nem lehetünk mind ketten egy helyen. Legalább neki ne essen bántódása. Magamba futok a feketébe burkolózott utcákon. Több kör futás után egy ház aljban megpihenve fújtatok és hallgatózok.
-Hol vannak?! -hallom a kiáltásokat a távolból.-
Remegő térdekkel indulok újra útnak sprintelve. Ugyan azok a házak, boltok és utcatáblák. Már sokadjára körbe szaladva a környéket futok még mindig, mögöttem a kurjongató alakokkal.
-Akadjatok már le. -lihegem magamnak.-
Szúró oldallal, reszkető térdekkel és átfázva rohanok. Elveszve rohanok feltehetőleg körbe-körbe a kisvároson. Folytonos ordibálásokkal magam mögött. Nem bírom. Fáradtan rogyok össze egy kerítés előtt félig takarásban egy bokor által.
-Hah.. -fújtat az egyik.- Itt vagy. -teszi térdeire a kezeit.-
-Csak bajt csináltál magadnak. -mered rám a most érkező.-
-Mégis csak meglettél. Sokáig kerestünk ám. -liheg az utolsó.-
-Mit akartok?! -kiáltok rájuk.-
Választ nem adva ráncigálnak fel a földről. Erőtlenül kalimpálva próbálok megszökni, sikertelenül. Az előző sikátorban találom magam több percnyi szökni próbálás után. Erőszakosan löknek a földre majd körbe vesznek. A hátammal a falat támasztva meredek rájuk.
-Na rajta. Öljetek meg, ne hagyjatok szenvedni. Minden álmom lenne a halál. -mondom félvállról, beletörődve a helyzetbe.-
-Nem ez a célunk. -nyalja meg a szája szélét az egyik.-
-Hagyják békén! -hallok meg egy ismerős hangot a távolból.- Én vagyok a férfi, velem küzdjenek meg. -lép közelebb.-
-Itt van az én fiam. -csapja össze a kezét felé fordulva az egyik.-
-Fiam?! -nézek Bae-re.-
-Nem vagyok a fiad. -köp egyet a férfi lába elé.-
-Igazad van. Nem vagy a fiam, kidobtam az anyád veled együtt az utcára, Őt is csak kihasználtam és meghúztam. -nevet fel.-
-Te is az utcára kerültél. Apropó már van egy lakásunk anyával, és új életet kezdtünk. -hányja neki a szavakat.-
-Az már nem az én dolgom. És most takarodj, mert a szép barátnőddel ugyan azt teszem most, mint régen anyáddal. -dörzsöli össze a kezét mint aki jó végezte a dolgát.-
A két pali is Bae felé fordul a szóváltás közben, így van időm keresni valamit a kuka mellett. Egy erősnek bizonyuló deszkával lopakodok a férfiak mögé majd Wan apjának fejét ütöm meg egy lendülettel, ugyanakkor Bae ráugrik az egyikre és a fejét a betonba vágja. A másik engem próbál megállítani de Őt is tarkón vágom a kemény fapallóval. Elhajítva a fegyverem, a földön fekvőhöz sietek, felhúzom róla a fiatalabbat és a lakás felé kezdtünk szaladni, mert kitudja, lehet feleszmélnek.
-Jól vagy? -fogtam meg a vállát a ház előtt.-
-Én igen. De te? -néz rám.-
-Meg vagyok, csak sok volt nekem ez mára. -sóhajtok.-
Félve nyitok be a házba és megbizonyosodva hogy az üres, terelem be Baet a szobámba.
-Hát igen.. Feküdj csak le a matracra. -vakarom meg a tarkóm.-
-Nem akarom elvenni a fekhelyed.. Hazakísérnél inkább? -pillant az ajtó felé.-
-Nem fog ott keresni az apád? -indulok a bejárat irányába.-
Nemlegesen megrázza a fejét amikor újra hűvös levegőn találjuk magunkat. Őt követve kísérem a kihalt utcákon.
-Itt vagyunk. -áll meg egy panel előtt.- Szia. -indul be.-
-Hé! Ne olyan sietősen! -kapok utána.- Jó legyél.. Öcskös. -húzom ölelésre.-
Egy pillanatra megfeszül a teste majd esetlenül a hátamra simít.
-Te is Noona. -neveti el magát.-
Intek egyet majd visszafordulok és a nagybátyám házához veszem az irányt. Útközben Bae-n gondolkozok. Az első találkozásnál olyan furcsa volt, de egyre normálisabb lett. Megkedveltem, mint barátot, sőt mint egy elkallódott kistestvérkét. De itt kell hagynom, mert pár nap múlva meglepem a fiúkat. Ettől akaratlanul is mosolyra húzom a szám és benyitok a lakásba. Sang a kanapén horkol ezért minél halkabban a szobámba lopakodok és úgy ahogy vagyok a matracra dőlök. A z ablakon beszűrődő fénynél különböző gondolatok ötlenek a fejembe.
Minden szem másképp sír, minden kéz máshogy ír, minden levél lehullik, egyszer minden elmúlik. Minden szív máshogy fáj, máshogy szól minden száj, minden élet mást remél, minden lélek mástól fél. Minden madár máshová és máshogy száll. Minden perc elmúlik, egyszer minden fájdalom vagy boldogság megszűnik létezni.
Szép lassan álomba szenderülök azzal a tudattal, hogy pár nap és Seoulban tudhatom magam.. Újra.

°°°

Végre akkor kelek amikor a kedvem tartja, megvan a buszjegyre a pénz, nincs gondom semmire. Remélem Sang sem fog legalább erre a két napra idegesíteni. Ekkor megkordul a hasam így felülök az ágybetéten. Nyújtózva ülök fel és megyek a szekrényemhez, az abban lévő táskából előrángatom a mai ruhámat, majd a fürdőbe zárkózok. Gyorsan lezuhanyzok és a hajam is megmosom. A kabinból kilépve felöltözök és a konyhába veszem az irányt, ahol étel vár az asztalon.
-Mi a.. -kerekednek el a szemeim.-