Mit tehetnék? [Befejezett]

#15 Beletörődve?

Késő délután van és mivel eleget feküdtem a fűbe, elindulok állást keresni. Minden boltba betérek és állásért érdeklődök.
-Jó napot! -kémlelek körbe a kis üzletben.-
-Jó napot! -lép elém egy középkorú pasas.- Miben segíthetek?
-Keresnek esetleg eladót? -teszem fel félve a kérdést.-
-Diákmunka? -néz rám kérdőn.-
-Olyasmi. -felelem hamisan mosolyogva.-
-Akkor hát.. -gondolkodik el.- Felvehetem, de csak próbaidőre. -mondja majd elsétál a kasszához.-
Követem majd megtorpanok a pénztár előtt.
-Gondolkoztam hogy a raktárba pakolássz-e vagy itt az üzletben tevékenykedj. De egy törékeny lelket nem kínzok még dobozok pakolásával is. -nevet fel.-
-Hát igen. -húzom el a szám.-
-Szóval holnaptól akár jöhetsz is. De csak próbaidő! -lengeti meg előttem a mutatóujját.-
-Rendben. Köszönöm. -biccentek és elhagyom a helyet.-
Amint kilépek a boltból megcsap a friss fuvallat. Csupán azért jövök ide hogy ne kelljen "otthon" lennem és még pénzt is kapok. Tiszta haszon. Milyen jó volt minden.. Régen. De mára mindenkit elvesztek. Senkim nincsen akinek most sírhatnék a vállán. Vagyis talán van még hét tökkelütött.. De eltaszítottam magam tőlük. Azt hiszem ezt lehet annak nevezni. De majd egy nap visszamegyek. Ha meg nem fognak újra közel engedni magunkhoz, akkor szépen elköltözök valahová messze és próbálok nem a múlt fájdalmaim rágódni. A jövőmön elmélkedve érkezek a nagybátyám házához. Benyitok és nem törődöm módon leveszem a cipőmet.
-Hol voltál? -kérdezi kótyagosan.-
-Állást keresni. -sétálok a szobám felé.-
Elkapja a kezem és a falhoz szorít. Kikapom a szorításából a kacsóm és felpofozom.
-Ne nézz rám, ne szólj hozzám, ne érj hozzám és ne próbálj meg keresztbe tenni se ha már segíteni sem tudsz! -köpöm neki a határozott szavaim.-
Arrébb lököm és besétálok a szobámba. Kulcsra zárom az ajtót és a matracra dőlök. Szótlanul kémlelem a szürkés plafont amit a hold gyér fénye meg-meg világít.
Mindennél jobban hiányoznak. A régi emlékek és boldog pillantok. Bármit megtennék értük. Anya, apa, velük együtt a fiúk és Kang. Mindannyian olyan távolinak tűnnek. Nagyot sóhajtok és az ablak felé veszem az irányt. Kinyitom és kiülök a csípős hidegbe. Lógatom a lábam és az éj fekete eget kezdem csodálni.
Millió galaxis, százmillió csillag. Ezek vagyunk mi. Elveszve az örök végtelenben. Az életem elmélkedek majd azt megunva, semmire nem gondolva élvezem a hűvös éjt.
Pár perc múlva visszamászok a már kihűlt szobába. Bezárom az ablakot és az ágynak nevezett fekvőhelyemre kuporodok. A csend és a sötétség nem segítenek a gondolataimat csitítani.
Megint szorít a mellkasom a visszatartott sírás miatt. Akár összeroppanhatna bármelyik percben. Nincs semmihez kedvem és erre csak rátesz egy lapáttal Sang. Ezért inkább állok egy kassza mögött ismeretlen emberekkel mint egy olyannal aki ismer legalábbis úgy tesz. Csak fekszek és bambulok. A percek túl hosszúak, várom hogy az álom magával ragadjon. Tudatlanság. Csak addig rossz míg ébren vagyok.

°°°

Reggel a telefonom hangos csörgésére kelek. Kótyagosan kutatok a mobilomért és pár percnyi kapálózás után el is hallgattatom azt. Kómásan ellépdelek a szekrényemhez és kikapok belőle egy pulcsit, farmert és fehérneműt. Ezután fürdőbe veszem az irányt amit mostanában nem nagyon látogattam. Még mindig fáradtan beállok a meleg víz alá és gyorsan lezuhanyzok. Felkapom a ruháim és indulok is ki a házból. Az járdán gyorsan szedem a lábaim az ideiglenes munkahelyemre. Ahogy belépek a boltba megcsap a kellemes meleg levegő.
-Jó reggelt! -mondom alig hallhatóan.-
Valaki motoszkál a polcok között majd kidugja a fejét az egyik mögül.
-Ó! Jó reggelt ...? -mered rám.-
-Ja, igen. El is felejtettem. -lépek közelebb a főnökömhöz.- Kyeh Yuri. -nyújtom a kezem.-
-Han HyunWoo. -rázza meg a kacsóm.- Nyugodtan tegezz. -bólint.-
-Köszönöm. -hajolok meg.-
-Reggelente vagy takarítani fogsz vagy a polcokat rendezed. Délután állsz a kasszához. -magyarázza a teendőim.-
-Négyig fog tartani a műszakom? -teszem fel a kérdést.-
-Igen. De megeshet néha a túlóra. -feleli.-
-Rendben. Akkor én.. -mutatok a polcok felé.-
-Ja persze. Menj csak. -neveti el magát.-
Nem is olyan komor ez az ember. Azt hittem zsémbes és kedvtelen tata lesz. De elég kellemeset csalódtam. Az ajtó nyitódása zavarja meg a főnököm dicsérgetését. Odakapom a fejem és méregetni kezdem a vásárlót. Elveszettet kapkodja a fejét. Nem tudom mit kéne tennem.
-Segíthetek? -teszem fel félve a kérdést.-
Rám kapja a tekintetét majd összeráncolja a szemöldökét.
-Te ki vagy? -dönti oldalra fejét.-
Nagyon emlékeztet valakire, de nem vagyok biztos benne hogy az-e akire gondolok.
-Yuri a nevem. Még nem találkoztunk. De nagyon elkallódottnak tűntél. -mosolygom meg a még mindig értelmetlenül fejét kapkodó egyént.-
-Baewan. -bólint vontatottan.-
-És BaeWan mi a probléma? -keresem a tekintetét.-
-O.. Ott van mögötted valaki. -mutat át a vállam fölött.-
Szemöldök ráncolva meredek a fiúra aztán akadozva fordulok meg.
-De hát nincs itt senki. -meredek az üres polcokkal szegélyezett folyosóra.-
-Akkor.. Lényegtelen.. -kezdi el simogatni a karját.-
-Van valami baj? -fordulok felé értetlenül.-
-Nem, nem. -rázza meg a fejét majd a polchoz jön.-
-Akkor, segíthetek? -veszem fel megint az eladó stílust.-
-Merre vannak az alkoholok? -néz körbe.-
-Hány éves vagy..? -meredek rá.-
-16. De anyának kéne. -köszörüli meg a torkát.-
-Aha, persze. Kiskorúaknak nem szolgálunk szeszes italt. -forgatom meg a szemem.-
-Akkor a nyalókák merre vannak? -nevet fel kínosan.-
-A kasszánál. -intek az említett tárgy felé.-
-És kiszolgálnál? -kacag.-
-Ha muszáj. -mosolyodok el.-
Komótosan a pénztárhoz megyünk és választ magának egy epres nyalókát. Ideadja az árát, amit be is rakok a kasszába.
-A visszajárót tartsd meg. -veti oda mosolyogva.-
-Jó-jó. -zárom be a kis pénzes fiókot.-
-Akkor én most megyek. -indul el az ajtó felé.-
-További szép napot. -intek neki.-
Ahogy elhagyja a helyiséget vissza térek a polcok rendezgetéséhez. Annyira hasonlít Rá.. De biztos nem Ő, egyszerűen a kisugárzása is más. De lehet csak hiányzik.. Sőt..
-Yuri? -zökkent ki a főnököm az elmélkedésből.-
-Igen? -húzom ki magam gyorsan.-
-Pihenj. -neveti el magát, amin felkuncogok.- Mivel most hétfő van és ez az első munkanapod lehet hamarabb elmehetsz. -felcsillannak a szemeim a mondat hallatán.- Ha, kitakarítasz és elszámolsz. -sóhajtok egyet majd bólintok.-
Komótosan visszasétál az irodájába, én pedig megkezdem a sepregetést, felmosást pakolászok is egy keveset, majd a kasszában számolom a bevételt. Bőven elmúlhatott három óra mikor is a főnököm irodája felé veszem az irányt.
-Mindent elvégeztem. -kopogok mondatom közbe.-
-Gyere. -benyitok majd meghajolok.-
-Kitakarítottam, a polcokat is elrendeztem és itt a bevétel. -emelem meg a kis szatyrot a papírral együtt.-
-Köszönöm Yuri. -veszi el a zacskót és biccent.-
Meghajolva hagyom el a helyiséget és sietek is megismerni a várost. Most érdekesnek találom az itt létet. A kíntól eltérve, ami ma még nem nagyon látogatott.
Egy kisebb parkba érve eszmélek fel és egyből el is szomorít ez a kis díszkert.
-Jungkook.. -sóhajtok fel az égre meredve.-
Lassan sétálok el egy padhoz, amire rákuporodok.
-Nekem is hiányzol. -gördül le egy könnycsepp az arcomon, amit gyorsan el is seprek onnan.-