Mit tehetnék? [Befejezett]

#3 A játszótér 2/1

Reggel valami borzasztó hangos csörgésre kelek. Pislogok párat, hogy biztos felkeltem-e nem csak álmodok. Az éjjeli szekrényen kezdek el keresgélni. Nem sokára a kezembe akad a telefonom. Jimin neve díszeleg a képernyőn, gyorsan felveszem és beleszólok.
-Szia. Hogy-hogy ilyen korán? -kezdek mozgolódni mondatom közben.-
-Helló Yuri-ah. Korán? Délután egy lesz. Ideje lenne akkor kikelned az ágyból és készülni. Egy óra múlva indulunk érted.. Úgyhogy ha megadnád a címet, örömmel fogadnánk. -kacagja el magát.-
-Mi? - pánikolok be.- Hogy az a Kang... -morgolódok.-
-Hogy kicsoda? -érdeklődik.-
-Csak a barátnőm. Nála aludtam és nem keltett, mellesleg már itt sincs. -nézek körül.-
-Na akkor szedd össze magad. Ahogy mondtam majd megyünk érted.
Lediktálom a címet, majd kipattanok az ágyból. Az utam azonnal a fürdőbe vezet, ahol lezuhanyzok. Ahogy beérek Kang szobájába gyorsan fel is öltözök. Komótosan elsétálok a konyhába, ahol szintén senki nincs. A pulton egy papírt veszek észre.
Szia Yuri. Elmentem itthonról, nem zavartalak, had aludja ki magát a hercegnő.
Akkor csak magamnak csinálok reggelit. Míg táplálkozok leülök valami filmet nézni, hogy ne érezzem magam ennyire egyedül. Ráérősen megeszem a müzlim és elmegyek fogat mosni. Mindjárt itt az idő, amikor is találkozok Jiminékkel. Elég izgatott vagyok, hiszen ezelőtt csak láttak és nem is ismernek. Lehet megutálnak az első beszélgetésnél.. De ki tudja. Egy dudálás szakít ki az elmélkedésből. Már is kettő óra lenne? Gyorsan felhúzom a cipőm, felkapom a dzsekim és rohanok az ajtóhoz. Amint kivágom a bejáratót, a szél az arcomba fúj. Ugyan az a fekete mikrobusz áll a kerítés előtt. Biztos Ők azok? Nem szeretném ha eladnák a szerveim. Ekkor nyílik a kocsi ajtaja, Jimin néz ki rajta és int, hogy menjek már. Észhez kapok és rohanok az autóhoz. Mikor beülök elég sok kérdő tekintettel találom szemben magam.
-Szia. -üvölt valaki a fülembe.-
Oldalra kapom a fejem és a tegnapi fura mosolyú fiúval nézek farkasszemet. Aranyos ahhoz képes hogy fiú sőt elég vicces személyiség már most.
-Ó bocsi, V vagyok. Mármint Taehyung. -még mindig vicsorog.-
-Én meg Yuri. De szerintem már tudod. -nézek Jiminre szúrós tekintettel.-
A volánnál ülő srác akarna szólni, de közbe szól a mellette ülő.
-Namjoon. -mosolyog majd vissza is fordul.-
-Yuri. -bólintok mosollyal az arcomon.-
-Kim Seok Jin vagyok. A legidősebb és a legnormálisabb. -kezet nyújt, amit mosolyogva elfogadok.-
-Kyeh Yuri. -mondom még a kézrázás közben.-
-Szerintem ismersz. Jimin. -vicsorog az arcomba.-
-Tudom, tudom. -kacagok.-
-A reményed vagyok, J-Hope azaz, Hoseok. -ölel meg az egyikük hátulról.-
-Én meg simán Yuri. -próbálok vicces lenni, de amint hallom sikerrel, mert nevetnek.-
-Suga.. Mármint Yoongi. -ordítja valaki hátulról.-
-Yuri! -ordítom vissza nevetve.-
Keresem Jungkook arcát, amikor az felbukkan előttem.
-Jungkook. -leül mellém mosolyogva.-
-Yuri. -ölelem meg a pillanat hevében, amit kis habozás után viszonoz.-
Így indulunk útnak ezzel a hét balfácánnal. Amit nem bánok, eddig is nagyon viccesnek és kedveseknek tűnnek, mi lehet azután ha úgymond befogadnak. Elmosolyodok a saját feltevésemen.
-Amúgy hova megyünk? -nézek körbe kérdő tekintettel.-
-A játszótérre! -ordít fel Tae.-
Ezen mindenki elkezd kacagni, habár én tényleg kinézem volna belőlük. Az sem baj ha odamegyünk, legalább újra gyerekeskedhetek.
Pár perc múlva megáll a jármű és mindenki kezd kifelé mászni az autóból. Én szállok ki utolsónak, mármint inkább ugrok, mert elég alacsony teremtés vagyok. Gyorsan szaladok a többiek után és megállok Jungkook, Jimin és Taehyung mögött. Nem mehetek csak úgy melléjük. Alig ismerjük még egymást, ennyire bátor meg tényleg nem vagyok. S mintha meghallotta volna Tae a gondolatom, megragad, odahúz közéjük majd összeborzolja a hajam. Erre csak szúrósan ránézek majd visszaigazítom a frizurám. Felnézek Taehyung-ra majd szólásra nyitom a szám.
-Ha Jin a legidősebb, akkor ki a legfiatalabb? -nem tudom hogy jól tettem-e hogy megkérdeztem.-
-Yuri, bemutatom neked Kookie-t, a Golden Maknae-t. -nevetve Jungkookra mutat.-
-Taehyung! Megmondtam hogy legalább előtte ne. -csap a fejére.-
-Kookie. -szaladok mellé, majd rácsimpaszkodok.-
Engem is meglepve a nyakába kap és úgy sétál tovább. Lenézek rá és látom hogy mosolyog. Milyen édes nyuszi fogsora van és tényleg van egy heg az arccsontján. Figyelmesen követem a szememmel a tájat, majd mikor meglátom hogy közeledünk a játszótérhez, gyorsan lepattanok Jungkookról és mint egy őrült elkezdek rohanni a hintához. Amikor már biztos vagyok abban hogy pár lépés választ el tőle, lelassítok és sétálva megyek odáig. Ráülök és elkezdem lökni magamat a lábaimmal, majd két kezet is érezek, ahogy beszáll a felgyorsításomba. Hátra pillantok és Tae mosolygós személyével találom szemben magam. Mikor már úgy érezi, hogy elég gyors vagyok ráül a másik hintára. Körbe nézek és elég vicces látvány fogad. Jin és Namjon egy padon ülnek és felnőtt módján viselkednek, míg a "gyerekeik" őrült módjára szórakoznak. Jimin és Jungkook libikókáznak, míg Hoseok csúszdázik Yoongival.
-Yuri? Mesélsz magadról? -néz rám kérdően Tae.-
-Persze. Nincs testvérem, mármint.. Már nincs. Apámmal és anyámmal élek együtt. Most végzek a középiskolában, egy legjobb barátnőm van, Kang-Ah akit nagyon becsülök ha nem is látszik. A kórház volt a második otthonom, több öngyilkossági kísérletem volt mint ahogy azt gondoltam. A végére már megszokottá vált és mire észbe kaptam, már többször hajszál híján sikerült is. A nővérem miatt volt nagyrészt mert itt hagyott amikor annyit jelentett nekem. Egy fiú miatt képes volt megölni magát, én is követtem az útját a depresszióba, de én kitudtam belőle gyógyulni. Mára már csak lenézem amiért elment és nem várta meg míg segítettek volna rajta.. Én.. Ezt.. Nem akartam. -kerekednek el a szemeim.- Tae.. Én.. Sajnálom, hogy ilyen hamar rád zúdítottam minden. -a földet kezdem pásztázni.-
Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Beleéltem magam hogy elfogadnak és csak úgy kibukott belőle. Gratulálok Yuri! Ásd el magad.
-Yuri, én ezt örömmel hallom.. Mármint egy részét. Hiszen még itt vagy nem? Ez a lényeg. A nővéred meg nagyon sajnálom. De lehet így kellett történnie. Te maradj erős. -megfogja majd megszorítja a kezem.-
-Köszönöm. -mosolygok rá.- Te mesélsz magadról vagy akár a többiekről? -nézek rá érdeklődően.-
-Ühümm. -bólogat.- Kim Taehyung a teljes nevem. A szüleimmel és a testvéreimmel nem nagyon tartom a kapcsolatot, mert nem sok szabad időm van ahogy többieknek sem. Pedig apám a példaképem ezért még szomorúbb az egész. Én vagyok a legőrültebb mégis a legtitokzatosabb tag, Jimin szerint ezért néha furcsább is vagyok mint Kookie. Nem tudok főzni ezért ezt a feladatot Jin látja el. A többiek szerint nekem van a legtöbb lány rajongóm pedig szerintem ez nem így van. A kedvenc színem a fehér, a fekete és a zöld, a szerencse számom a tíz. A kedvenc ételeim azok amikbe van valamilyen hús. Még nem volt komoly kapcsolatom de ha lenne akkor mindenképp olyan lányt választanék aki bájos, gondoskodik rólam, szeret, mindig elegáns, tud nekem forró csokoládét csinálni és sokat aegyozik. Ősszel mindig kimennék vele a parkba galambokat etetni. -nevet.- Szerintem a többieket kérd meg hogy mutatkozzanak be. Még leszidnak hogy beköptem őket vagy valami. -tetteti a szomorút, majd int hogy induljak.-
Nem is hagyta hogy reagáljak.. Mi az hogy rajongóik? Tuti nem alkotnak egy bandát. Ahhoz túl őrültek, hogy így akárki is színpadra engedje őket. Megint felkuncogok magamon, amikor odaérek Jiminhez leülök mellé.
-Szia. -mosolygok.- Mesélsz magadról, ugye? -nézek rá kiskutya szemekkel.-
-Persze hercegnőm. -nevet.- A családomat és az öcsémet nem sokszor látom, mert sok a tennivaló. A kedvenc színem a világos kék és a fekete, a szerencseszámom a három. Kedvenc ételeim a húsok, gyümölcsök és a kimchi jjigae. Hobbijaim a rajzolás, táncolás, harcművészetek és videojátékozás és a kedvenc játékom a COD. Mindenkivel jól kijövök de V-vel a legjobb a kapcsolatom. Amúgy szemüveges lennék de kontaktlencsét hordok. -mutat a szemeire.- Én vagyok a legalacsonyabb a bandában, de még így is magasabb nálad. -villant egy bugyuta mosolyt.
Megint milyen banda? Könyörgöm szánjon már meg valaki és avasson be.
- Na és te? -néz kérdően.-
-Ja persze. Apámmal és anyámmal élek. Ebben az évben fejezem be a középiskolát, volt egy nővérem. Egy legjobb barátnőm van Kang, akit meg is becsülök. -teszem a kezeim a térdeimre.- De lehet pár kérdésem? -nézek fel rá.-
-Persze. -néz rám.-
-Mi az hogy a bandátokban? -felhúzom az egyik szemöldököm.-
-Ja hát.. Mi a BTS vagyunk. -vakarja meg kínosan a tarkóját.-
-Ti a.. A Bangtan fiúk vagyok? -kerekednek el a szemeim.-
Én okos.. Ez leeshetett volna. Olyan valószínű volt, mégis nevettem a feltevésemen. Hét fiú, mellesleg rendellenesen helyes mindegyik.
-Akkor miért "mutatkoztok" velem? -teszem fel a kérdést, idézőjelet kaparva a levegőbe.-
-Mert kedvesnek tűnsz, és nem rohantál le minket mint egy őrült rajongó. -nevetett.-
-Köszönöm Jimin. -megölelem.-
-Ugyan nincs mit hercegnő. -nevet és viszonozza az ölelést.-