Mit tehetnék? [Befejezett]

#16 A félkész terv

Felülök a padon és visszaemlékszem arra a napra amikor Jungkookal voltunk az ottani parkban. Az első csókunkra és az édes nevetésére. Könny hullatva állok fel a padról és az otthonomnak nevezett házhoz sietek. Benyitok és se szó se beszéd, cipővel a lábaimon rohanok a szobám felé. A kabátom után kutatok amit nem soká meg is találok. A kis kártyát megtapintom a zsebében és kiveszem az. Az ujjaim között figyelem, majd nagyot sóhajtva visszateszem a dzsekim mélyére.
-Még várok pár napot és felhívlak ígérem. -szorítom meg a szövetanyagot.-
A lassan lemenő nap narancssárgás fénye tölti meg a szobát. Fájóan sóhajtok fel az imént felelevenített emlék hatására. Lábamat kilógatva ülök az ablakpárkányon az elbújni készülő napot figyelve.
-Mi tévő legyek..? -fújom ki fáradtan a levegőt a tüdőmből.-
-Szerintem öld meg magad. -jelenik meg nővérem mellettem amitől megborzongok.-
-Nem mondasz hülyeséget.. -veszem fontolóra tanácsát.-
-Na rajta. Egy kés is elég. -ugrik a szobámba.- Haladj. -mutat utat.-
-Nem. Mindjárt itt a születésnapom és azt a napot Jungkookal és a fiúkkal fogom tölteni. -rázom meg a fejem a rossz gondolatok kiűzése végett.-
-Látom szereted a szenvedést. -húzza el a száját majd eltűnik.-
-Nem.. Csak van kiért élnem. -mosolyodok el könnyes szemekkel.-
Letörlöm az szökni próbáló könnyeim majd felhúzom a lábaim és átölelem azokat.
Nagyot sóhajtva döntök úgy, hogy inkább alszok egyet habár még délután van. Abban reménykedek hamar eltelik ez a pár nap a születésnapomig és hazamehetek Jungkookékhoz. Haza.. Nekem nincs olyanom. Már nincs, lélekben eddig is elveszett voltam de a szüleim elvesztése rátett még egy lapáttal. Visszamászok a szobámba majd a cipőimet az ajtó mellé rakva kuporodok az ágyamba. Pár perc forgolódás után a telefonomért kapok és gyorsan fel is oldom azt, majd megnyitom a beszélgetést.
Remélem jól vagy, legalább te. Látom keresed az utad én pedig téged, de tudom nem jössz már velem szemben. Nehéz színlelni, hogy boldog vagyok, jobban mondva, hogy nem vagyok annyira magam alatt, de hidd hogy erős vagyok, hogy ez nem csak neked megy. A szobám üres, bár nem jártál benne, mégis te voltál az egyetlen akit beengedtem volna. Olyan lett az életem, mintha soha nem lettél volna, mégis rád emlékszem a legjobban. Már csak a fájdalom van itt helyetted.. Remélem néha valamiről én is az eszedbe jutok innen a távolból.
Ui.: Te talán már nem vagy szomorú, de én mindig az leszek.
Begépelem e sorokat, majd kis habozás után ki is törlöm őket. Nem érdekelné.. Fájó szívvel kulcsolom össze az ujjaimat az eszközön. Annyira hiányzik. Kicsordulni akaró könnyekkel szenderülök álomba.

°°°

Egy réten szaladok és hét fiú követ. Van egy sejtésem kik lehetnek de nem merek megfordulni. Végül mégis ráveszem magam és futás közben hátra pillantok. Ők azok.. Lerogyok a földre, a kezembe temetve az arcomat fakadok sírva. Tompa hangokat hallok majd felnézek. Nekem szólnak de nem tudom értelmezni az összefolyt szavakat. Értelmetlen és könnyes szemekkel kémlelem őket. Vonásaik nem tisztán kivehetőek, nem emlékeznék rájuk?! Hirtelen ugrok fel a fűből és szaladok feléjük de a sötétség elragad. Ordítva szaladnak utánam, de a homály amely elcsen tőlük erősebbnek bizonyul. A saját démonjaim mosolyognak rám, de akiket szeretek várnak rám az életben. Egy másik világban rekedtem, egy rossz világban..

°°°

Fájó fejjel kelek, azonnal a dübörgő ponthoz kapok és fel is szisszenek. A tegnap esti álom miatt lehet, remélem.
-Aish.. -tornázom fel magam a matracról.-
Elcsoszogok a szekrényben található táskámig majd kirángatok belőle egy sötét összeállítást és a fürdőbe veszem az irányt. Óvatosan becsukom magam után az ajtót és leveszem a tegnapi ruháim. A vizet percekig folyatom magamra majd egy kis illatot is kenek magamra. A zuhanyzást letudva tekerem magam köré a kendőm és mosom meg a fogaimat is. Ezt követően még a fürdőben felöltözök és megyek vissza a szobámba. A szennyest bedobom a táskába majd a tegnapról a szobában hagyott cipőt húzom fel a lábaimra. Döbbenten néztem a mobilomra miszerint elkések a munkahelyemről.
-Csodás. -ciccentek.-
Gyorsan szedve a lábaimat rontok be az üzletbe. Fel sem nézve hajolok meg amint belépek az ajtón.
-Sajnálom, nem fordul többet elő! -mélyen, kezeimet kérlelően összetéve hajtok fejet.-
-Yuri? -érinti meg vállaimat Bae, amitől összerezzenek.-
-Oh.. Hát te vagy az. -dörzsölöm meg kínosan a könyököm.-
-Elkéstél? -kérdi meg egyik szemöldökét felrántva.-
-Nem, csak kedvem volt kitörni a gerincem. -forgatok szemet.- Igen. -nevetem el magam az arcát meglátva.-
-Gyorsan, -int és megfogja a csuklóm.- tegyél úgy mintha keresnél nekem valamit.-
-Mi kell? -nézek rá.-
-Nyalóka. -nevet fel.-
Jó ízűen fejemet megrázva indulok el a színes, édes cukorkák felé.
-Kéket. -mutogat ugrálva az említett édesség irányába.-
-Tessék. -a fejemet rázva adom oda neki.-
-Yuri! -szólít meg a főnököm.-
-Tessék? -hajolok meg remegő térddel.-
-Késtél? -néz rám sokat tudóan.-
-I... -kezdek bele de Bae megszakít.-
-Nem! Csak nekem segített megkeresni a nyalókákat. -mutat a finomság felé.-
-Ez esetben.. További szép munkát. -fordul az irodája felé.-
-Meg lesz. -biccentek.- Meg is veszed vagy csak fogdosod? -pillantok a fiatalabb felé.-
-Szívesen. -forgat szemet, majd ideadja a pénzt.- Tartsd meg. -pillant rám aztán kisétál az üzletből.-
Berakom a pénzt a kasszába, majd takarítok és pakolgatok. Egy kekszet a helyére rakva elbambulok és az kiesik a kezemből. Gyorsan felkapom majd felrakom arra a polcra, ahová kell.
-Hupsz. -motyogom magamnak.-
Hirtelen felindulásból a főnököm irodája felé veszem az irányt. Bekopogok majd egy "Jöhetsz!" után bátran benyitok.
-Elnézést. -hajolok meg.- Lassan vége a műszakomnak és azt szeretném megtudni, hogy ezért a két napért mennyi fizetést kaphatok? -kémelem a cipőm, miközben az ujjaim babrálom.-
-Egy buszjegyre elég Seoulba. -nevet fel.-
Felcsillannak a szemeim és csillogó íriszeimmel kémlelem.
-Megkaphatnám? -nézek fel félve a főnökömre.-
-Mi a.. -mered rám.- Hát nem sokra mész vele, de tessék. -nyújtja át az imént átszámolt összeget.-
-Köszönöm. -hajolok meg mélyen.- Apropó.. Ne haragudjon de.. Tessék más embert keresni a munkára.. Mert öhm.. -dadogok.-
-Ki van rúgva. -nevet fel jóízűen a fő.. volt főnököm.-
-Köszönöm még egyszer. -hajtok fejet mosolyogva.- Viszlát, szép napot! -köszönök el végleg.-
Az ajtón kisétálva megcsap a friss levegő, amelyből szippantok egy jó nagyot. Nyújtózok is egyet és a park felé veszem az irányt. Egy ott lévő padon kényelmesen terülök el, kezemben a telefonommal.
-Felhívjam? -babrálom az ujjaimmal a kis kártyát.-
Nagyot sóhajtva dobom el a zsugát és azzal a lendülettel el is fekszem a padon. Nem lesz szükségem arra a kártyára, mindjárt szülinapom és meglátogatom őket. Pihenésemből az zavar fel, hogy a hűvös szellő bejutást nyer a pulcsim alá. Elég sok ideje feküdhetek itt. Megdörzsölve a karjaimat indulok meg az úgynevezett házunk felé, amikor ordibálást hallok..
-Bae? -fordítom fejem a hang irányába.