Mit tehetnék? [Befejezett]

#20 Sötétedő világ (Ending)

Jungkook szobájába sétálva fognak el az emlékek, de mit sem törődve velük gyorsan térdelek le az ágya mellé, majd egy új lapot kitépve a füzetemből kezdem írni a levemet: Jeon JeonGuk.. Tudom fájni fog amit most írok, de meg kell értened ezt kellett tennem.. Nincs más választásom. Végleg elmegyek és ígérem híremet sem fogjátok hallani. Ne bánkódj miattam, csak jobb lesz ezután. Bizonyítsd be, hogy erős vagy és képes vagy rajtam túllépni. Légy mindig az a nyuszi mosolyú srác, akibe beleszerettem. Mindenkinek szüksége van rád, ne csinálj semmi hülyeséget. Nehogy azt hidd, hogy már nem szeretlek.. Mert de és pont ez a baj, nem akarok fájdalmat okozni egy másik személynek, s mivel neked sem akarok, ezért végleg kilépek az életetekből. Szeretlek és szeretni is foglak amíg csak élek! Yuri.
Ui.: A lánynak akit választasz: 
Gratulálok!
Kook nagyon szeret téged. Vigyázz rá. Csókold meg ha mérges,öleld meg ha szomorú, nevettesd meg ha stresszes. Tudasd vele, hogy bízhat benned. Bizonyosodj meg róla, hogy mindig jól érzi magát. Mondd neki minden nap, hogy szereted. Csak, hogy el ne felejtse. Értékeld a kis gesztusokat, ha énekel neked, megpuszilja az orrod, a homlokod, az arcod és fogja a kezed. Ne bántsd vagy törd össze Őt, -ahogy most én teszem..- mert Ő nagyon szeret téged. Kérlek csak szeresd Őt, mert neked megvan mindaz, amit mások sosem kívánhatnának maguknak és jobb ha nem engeded el. Kérlek csak viseld gondját. Kyeh.
Könnyeimtől átázott papirosom az ágyára teszem.
-Ameddig csak élek. Ha, szép hazugság. -törlöm meg a könnyes szemem.-
Óvatosan lépkedve haladok a következő szobába miután bezárom Jungkook szobájának ajtaját. Benyitok a soron következő hálóba, majd helyet foglalok újfent az ágy mellett. 
Min YoonGi.. Te perverz, mégis antiszociális egyén. Nagyon fogsz hiányozni.. Neked is leírom, hogy kérlek ne haragudj. Így mindenkinek jobb lesz, csak teher voltam mindenki vállára. A rajongóitok is várnak titeket, ha másért csak miattuk ne adjátok fel. Legyél boldog és hiperaktív te kis lustaság. Ne add fel az álmaidat egy ilyen változás után. Minden sikerülni fog, amit elterveztél. Mindenki hisz benned! Meglásd jobb lesz nélkülem: Yuri.
Szépen összehajtva hagyom az ágyán a papírt és fordulok J-Hopéhoz: Jung HoSeok.. Te táncos lélek, sose legyél bús amiatt mert elmegyek, mert több időd lesz ragyogni Napsugár. Maradj ilyen energiavámpír és boldogságbomba mint vagy! Adj erőt a többieknek is, de ne feledkezz el magadról sem. Találsz majd egy lányt, aki megbecsül és szeret. Remélem minden álmod valóra válik és hiányozni fogsz. Sosem felejtelek el: Yejin.
Nagyon sóhajtva hagyom az ágyán az összetűrt lapot, majd kisétálok a szobájukból. Az utolsó szobába lépek és Mon ágyához ülök: Kim NamJoon.. A legjobb leader a világon. Kérlek ne hagyd Őket elszomorodni, szervezz közös programokat, ne hagyd Őket egyedül. Köszönöm, hogy itt voltál mellettem és segítettél vagy éppen meghallgattál. Köszönök mindent! De.. Sajnálom, itt kell hagyjalak titeket, Örökre. Ne keressetek és ne aggódjatok értem. Van tőlem fontosabb dolgotok is az életben. Minden jót; Yuri.
Összetűrve a kis lapot fordulok Jin ágyához: Kim SeokJin.. A legközvetlenebb tag, aki közel nőtt a szívemhez. Maradj ilyen gondoskodó, most szükségük lesz rá és kérlek, ne légy szomorú. Egy ilyen férfinak mint te, nem kell elszontyolodnia egy suhanctól! A rajongóitok számítanak rátok, ne hagyjátok cserben Őket, mint én titeket. Sajnálok mindent amivel gondot okoztam! Maradj erős és egészséges Jinnie! Sok szerencsét a továbbiakban! Yuri.
Nagyot sóhajtva hajtom félbe a lapot és elmélkedek a múlton, amikor ajtó nyitódást hallok. A szemeim kipattannak, majd az ajtó felé tévednek.
-Miért kell ennyi próbára járnunk? -nyöszörög Suga.-
Könnyek szöknek a szemeimbe a hangjuk miatt.
-Ez mi a szösz..? -szólal meg Namjoon a lappal csörögve.-
-Yuri írta?! -kiált fel Jin.- És mi ez a vér? -mondja ingerülten.-
-Basszus a térdem.. -csapom fejbe magam halkan.- Most kiugorjak az emeltről? -suttogom magamnak.- Nincs más választás. 
Az ablakhoz osonok, majd hangtalanul kinyitom azt. Kiülök a párkányra, ami már megszokott lett ezalatt a pár nap alatt. Nagy levegőt veszek, megemelem magam és kiugrok az ablakon. Esés közben kalimpálok párat majd talppal a földre érkezek. Nem mondom, hogy jól esett, de nem tört el semmim, bár a bokám az enyhén megfájdult. Bicegve megyek a kapuhoz amin kimászok. Még hallom, ahogy mindenki a szobája felé szalad a lépcsőn. A kapualjba ülve nézek befelé az ablakokon. Hangos üvöltésekre leszek figyelmes, majd újra a lépcső nyikorgására.
-Ezek lejönnek? -kerekednek ki a szemeim.-
Hangos ajtó nyitás, majd Jungkook könnyekkel áztatott arca bukkan fel mögüle. Még jobban a kerítéshez simulok és a kezeimet a számra tapasztva figyelem. Ugyan olyan helyes mint volt.. Az esti homályban is látom a jellegzetes vonásait, ami mosolygásra késztetne.. De most nem. Olyan szomorú.. Miattam. Könnyes szemekkel pattanok fel, majd szaladok el. Pontosabban haza.
-Hé! Ki az? -üvölt utánam rekedtes hangon.-
Futás közben az arcomon folynak a könnyeim és szúrja az oldalam a beszorult levegő. A bejárati ajtón beesve zárom be azt. Zokogva dőlök neki a hideg faajtónak. A légzésem helyreállásával tápászkodok fel és megyek a konyhába. Határozott mozdulattal húzom ki a fiókot, amiből előveszek egy kést. Komótosan felsétálok a lépcsőn és benyitok a fürdőbe. Az ott lévő szekrényből kiveszek egy doboz altatót, majd azt a tenyerembe borítva nyelem le a bogyókat. Víz nélkül küszködöm le a torkomon, még mindig érzem, hogy a nyelőcsövemben vannak ezért mégis odamegyek a csaphoz és megengedem a vizet. Belekortyolok, majd el is zárom. A kád felé veszem az irányt, majd belefekszek. Megnyitom a csapot, majd a jéghideg vizet kezdem folyatni, majd a csuklómhoz tartom a kést. Vízszintes vágásokkal borítom be először csak a bal alkarom, majd a jobbat is. Még több kínért kiáltozva nyomom a kezem a vízbe. Csípi, rettentően csípi, de hagyom. Már nem érzem az égető érzést ezért újra a kezembe veszem a kést. A combjaimat is beborítom vágásokkal, egyre mélyebbekkel. Könnyezve, de tűrőm a szenvedést. Kezdem elveszteni a fejem és egyre csak forog a világ. A torkomhoz illesztem a kést, majd elgondolkozom.
Szép világ ez, csak nem számomra. Önző vagyok! Itt hagyom Őket.. De már nincs visszaút. Túl szép volt az életem, hogy igaz legyen. Elvesztettem a szüleim, akiket nem becsültem.. Majd ellöktem magamtól az embereket, akiket szerettem. Gondolom mindenkinek van olyan dolga önmagával kapcsolatban amit nem szeret. De nekem nem csak egy-kettő. Rengeteg. Ha lehet mondani utálom magam. Van, hogy megállok a tükör előtt és csak bámulom. Erősen a saját szemembe nézek és próbálom kitalálni ki is vagyok, mások látják-e belőle mit érzek igazából. Csak állok ott.. és nem tudok másra gondolni. Csak, hogy mennyire utálom amit.. akit látok. Gyűlölöm! Látom a sok hülyeséget, a hibáimat, ahogy kinézek, a bizonytalanságot, a félelmet, sőt a rettegést.. Az attól való rettegést, hogy más is látja amit én. Hogy más is ÚGY látja ahogy én.. Kit álltatok ha azt mondom, hogy szép vagyok és szeretem magam, de az igazat megvallva.. Mindig is gyűlöltem magam. Semmit sem szeretek magamban. Kezdve a külsőmtől, a velejéig romlott belsőmig. 
Nem kínozva tovább magamat a gondolatokkal, megrántom a nyakamnál lévő kést és ezzel egy időben erőtlenül esik ki a kezemből az éles tárgy, nagyot koppanva a kád alján. Minden elsötétül, de még érzem a langyos véremet kibuggyanni a mély sebből, végig folyva a nyakamon át a mellkasomig, bele a vízbe. Minden szenvedésemnek vége szakad.