Mit tehetnék? [Befejezett]

#2 Egy jobb élet kezdete?

Nagyot sóhajtok, és visszanézek Kang-ra aki csak mosolyog és előre tessékel. Nagy levegő, nem fog semmi történni, csak természetesen. Elkezdek lépdelni felé, majd amikor már tisztességes távolban vagyok megállok.. Nem merek odamenni hozzá. Mi van ha nem is nekem szánta? Mi van ha éppen Kang-Ah-nak írta? Visszafordulok hozzá, mire értelmetlen tekintettel mered rám, majd int, hogy menjek már oda. Nagy levegő, odamegyek és megszólítom.. Nem halok bele nem igaz? Megérintem a vállát.
-Szia. -mosolygok.-
Szemei alig láthatóan elkerekednek.
-Szia. -mondja, tarkóját dörzsölve.-
Ezek szerint Ő is zavarban van. Talán nem kellett volna utána jönnöm. Mindenkinek ilyen kínos szokott lenni az ilyesfajta beszélgetés? Semmittevésemben elkezdek piszkálni egy kisebb kavicsot, ami rövid idő alatt átment rugdosásba. Fel-fel pillantok az ismeretlen... Várjunk. Még a nevét sem tudom. Ráharapok az ajkamra, majd mikor szólásra nyitom azokat, egy fekete mikrobusz tűnik fel az utcában, ami hangos fékezéssel áll meg mellettünk. Nyitódnak az ajtók, amiből kíváncsi fejek bukkannak elő. 
-U! A kis Golden Maknaenk kivel találkozgat? -kérdezi egy srác, szemöldök rángatás mellett.-
Telt ajkai, és pufi arca volt, de nem a túlsúly miatt. Szemei természetellenesen kékek voltak ezért feltételezem, hogy kontaktlencse.
-Hagyd! Neki is kijár a szórakozás Jimin. -szól rá egy másik fiú, goromba tekintettel.-
Ő ült a volánnál. Feltételezem a legidősebb, vagy csak neki van jogosítványa. Neki is formás szája volt, de vékonyabb arca, és természetes barna szemei. Igaz ennél a gyér világításnál nem látok semmit pontosan. Hmm... Ezek szerint Jiminnek hívják a "szemöldök húzogatóst". Ennél a gondolatnál még azt hiszem fel is kuncogtam egy kicsit. Remélem nem hallották. 
-Hahó! Kookie! -lengeti meg kezét arca előtt, egy másik tag.-
Ívelt ajkaival villant egy idióta vigyort, majd vissza huppan a helyére. Még többen ülnek a kocsiban de ezek szerint Ők alszanak, vagy simán nem érdekli őket hogy megállt a kocsi.
-Öhm, akkor viszlát később.. -rám néz, majd kapcsolok.-
-Yuri. -mosolygok.-
-Akkor viszlát később.. -játékosan rámeresztem a szemem.-
-Jungkook. -mosolyog, majd int és beszáll az autóba.-
Ott állok miközben elsuhan mellettem a sötét jármű, melynek lendülete hoz egy kis szellőt az arcomba. De ebben a pillanatban a mosolyt nem lehet levakarni az arcomról. Valamiért olyan boldognak érezem magam. Talán mert egy új személy lépett az életembe? Magam sem tudom, viszont ekkor Kang megragadja a vállam.
-Na! Mesélj! Miért nem kacarásztatok önfeledten és miért nem hívott el valamikor, valahová? Vagy elhívott? -hadarja.-
-Young, nyugi! -teszem vállára kezemet.- Nem, nem hívott el sehová. Viszont, ahogy láttam elég sok barátja van, és jó fejeknek tűnnek. Viszont a nevét megtudtam. -mosolygok, habár egy szimpla név miatt nem tudom miért, de jól esik.- 
-Akkor ma átjössz hozzánk és facebook-on megkeressük. -nevetgél mondata közben majd átkarol.- 
-Rendben Főnökasszony. -kacagok vele, majd útnak indulunk.-
Az idő már kezd nagyon lehűlni ezért összébb húzom magamon a dzsekimet. Kang mellettem csak leheli a tenyerét. Mikor a házunkhoz érünk gyorsan invitálom barátnőmet. Bent már sokkal kellemesebb idő van, mit ne mondjak. 
-Szia Apu, szia Anyu. -köszönök gyorsan a szüleimnek.-
-Csókolom! -köszön Kang-Ah.-
-Mi ez a nagy sietség? -teszi fel kérdését apám.-
-Megyek Younghoz. Ugye nem baj? -várom a választ.-
-Nem baj. De nem sokáig őrjöngeni! -nevet bele anyám.-
-Rendben. -már rohanok is a szobámba és hajigálom a cuccaimat amire szükségem lesz.-
Pár perc alatt mindent odapakolok ami kelleni fog. Távozunk a házból egy közös, ordítós köszönéssel. Kapkodjuk a lábainkat mert a meleg házból kijövet még hidegebbnek tűnik az időjárás. Ilyenkor mondok hálát az Istennek, hogy Kangék ilyen közel laknak. Mikor betoppanunk az ajtón, kellő erővel elhajítom a táskám, majd rávetődök a kanapéra. 
Kang-Ah csak néz, majd elsétál a konyhába és hoz magának gabona pelyhet. Erre csak ránézek és megforgatom a szemeim, majd kapcsolok valamit a tv-n. 
-Gwag! Csináljunk valamit! -nyávogom.-
-Ha ezerszer nem, egyszer sem mondtam, hogy ne hívj így. Kicsi voltam! -durcizik be.-
-Okés-okés Gwa.. Kang. De attól csináljunk már valamit! -kacagok fel.-
-Filmezzünk vagy esetleg.. Táncoljunk? Vagy tudok még jobbat! -csillannak fel a szemei.- Karaoke! 
Az elkövetkezendő órákban megállás nélkül énekelünk és néha táncnak nem nevezhető mozdulatokat csinálunk. Majd fáradtan dőlök Kang-Ah ágyára. Ekkor jelez a telefonom. Egy olvasatlan üzenet. A szüleim nem keresnének mert mondtam nekik hogy eljövök. Más ember meg nagyon nem keresne. Feloldom a telefonom majd megnyitom az üzenetet. 

Ismeretlen: Szia Yuri.

Ránézek Kang-ra majd vissza a kijelzőre és még párszor átfutom ezt a két szavas mondatot. Young is így tesz, mert hallom ahogy a nyakamba szuszog olvasás közben. Gondolom milyen viccesen nézünk ki. 
-Yu-Yuri. Szerintem ez a palid. -kuncog.-
-Hogy lenne már Ő? Csak a keresztnevem tudja és nem hiszem, hogy felment volna leskelődni facebook-ra ahogy mi terveztük. -nevetek fel kínosan.-
-De mi van ha megtette? Ki tudja. Na, írj már vissza. -mondja.-

Én: Szia.. Jungkook? 
Ismeretlen: Nem pont. De igen, ismerem. Jimin vagyok.
Én: Honnan van meg a számom? És mégis miért írtál? Mármint.. Nem is beszéltünk még. 
Jimin: Ez igaz. De ki ne akarna beszélni egy ilyen gyönyörűséggel?

Kang amikor ezt meglátja akkorát ugrik az ágyon, hogy azt hiszem a földön landol. 
-Kyeh Yuri! Már két hódolód van! -vinnyog a fülembe.-
-Kang-Ah Young! Még csak nem is ismerem a srácot! Sőt! Jungkookot sem! -akadok ki.-
-Nyugi kincsem. -nyálas hangon mondja az utolsó szót.-
-Engem ne nyugtatgass. -nevetve a vállába boxolom.-
Ebből az lett, hogy Ő meglökött mire én a padlóval találkoztam. Feltápászkodtam majd egy párnáért nyúltam. Amilyen erősen csak tudtam fejbe vágtam vele. Viszonozta a kedvességem és addig fajult ez a harc, hogy a nevetéstől fetrengve küszködünk a levegőért. Ekkor rájövök, hogy nekem ezelőtt körülbelül fél órája írt egy Jimin nevezetű ember, aki lehet azt hiszi már halott vagyok. Gyorsan felülök és megragadom a telefonom. Kilenc olvasatlan üzenet. Ennyire hiányzok neki? 

Jimin: Yuri? Most mi az? Baj hogy szerintem szép vagy? 
Yuri? Vagy nem akarsz velem beszélni? Nem vagyok igazából ennyire nyomulós, de te tényleg nagyon gyönyörű vagy, ezért én is szeretnélek megismerni.
Yu, Yu! Te most kiakadtál?
Azt hiszem nem akarsz beszélni.
Akkor hát..
Én: Nyugi Jimin. Nincs semmi baj.. Csak jól elvoltunk Kang-al. 
Jimin: Majd találkozhatnánk valamikor. Akár az egész bandával vagy csak ketten. 
Én: Nekem akár holnap is jó, ha sürgős, biztos Ők is jó fejek. 
Jimin: Megbeszéltük. Jó éjt Y-ah. 
Én: Jó éjt! Jimin-ah. 

Elteszem a telefont mielőtt Kang feleszmél. Megint ügyet csinálna az egészből, ami egyébként nem baj, legalább Őt érdekli ami velem történik. Elmegyek a fürdőbe, belenézek a tükörbe, felkötöm a hajam egy kontyba. Miért történik ez velem? Mármint.. Nagyon jó, meg minden.. De rossz előérzetem van.. Ennyi jó dolog egy nap? Ez az én életembe túl sok. 
A zuhanyzás után lehuppanok Kang-Ah mellé.
-Jó éjt Kang-Ah! -motyogom félálmomban.-
-Jó éjt kicsi. -elmosolyodik.-