Mit tehetnék? [Befejezett]

#5 Paranoia

Felkap az ölébe és az autóig elfut majd letesz. Betessékel a járműbe és leül mellém. A fejem a vállára hajtom miközben várom a többieket. Felnézek arcára és látom ahogy elmosolyodik. Olyan aranyos amikor miattam mosolyog. Ez engem is boldoggá tesz. De mi van velem? Nem szoktam ilyen lenni. A közelében furcsán viselkedek. Ez nem vall rám. A többiek is lassacskán ide érnek, beülnek és Jin elindul a mikrobusszal.
Pár perc múlva megállunk egy igen csak nagy háznál. Mindenki kikászálódik az autóból, velem és Jungkook-kal az élen. Beránt az épületbe majd lehúzza a cipőjét, én is így teszek és a dzsekimet is rárakom a fogasra. Miután ezt megcsináltam, Jeong szinte azonnal a karomra kap és körbevezet a házban. Az előtérből kiérve a nappali van, amitől a konyha egy boltívvel van elválasztva. A főzőhelyiség mellett egy lépcső van. Kook szalad, engem maga előtt tolva. Egy hosszú folyosón egymás mellett öt ajtó áll. Az első Jimin és Tae szobája, a második Jungkooké, a harmadik Sugáé és Hoseoké, a negyedik Namjoné és Jiné amint azt megtudtam. Az ötödik meg a fürdőszoba. Miután gyorsan bemutatta a szobákat, leszaladunk a többiekhez és helyet foglalunk a kanapén. A fotelbe Rapmon ül, Seok a konyhában matat, V és Hoya a párnával ütögetik egymást a földön, Suga a másik fotelben irkál valamit, Jimin a kanapén ül Jungkook-kal és velem.
-Zavarok? -szólalok meg a kellemetlen csendben.-
-Nem dehogy. -mondják akik hallották a kérdésem.-
-Hány óra? -forgolódok óra után kutatva.-
-Délután fél öt múlt. -tájékoztat Suga.-
-És mit csináljunk? -rinyál Taehyung.-
-Nézzünk horror filmet! -ordít fel Jimin.-
-Jin! Csinálsz pattogatott kukoricát? -érdeklődik Namjon.-
-Máris! -válaszol.-
-Hozok párnát meg plédet! -rohan el Taetae.-
-Mit nézzünk? Démonok között 2? -kérdi Hoseok a laptopot nézve.-
-Jó lesz. -felelek.-
Mindenki összeszedi magának a szükséges dolgokat. A két fotelt a kanapé két végéhez tolták a srácok és Suga meg Namjon visszaültek. Azaz V és Hoye a karosszékben ülő Rapmon mellett volt, Jimin Tae és Jungkook mellett, én Kookie és Jin mellett, Ő pedig mellettem és a fotelben ülő Yoongi mellett. Elindítjuk a filmet és Seok máris egy párnában keresi a védelmet. A többiek nagyjából nyugodtan ülnek a helyükön. Az ijesztőbb részeknél Jungkook alkarját szorítom vagy a vállába vésem az arcom. A többiek egymást rángatják ijesztgetés gyanánt.

°°°
-Végre vége! -sóhajt megkönnyebbülten Jin.- Megyek vacsorát csinálni. -indul a konyhába.-
-Délután hat múlt. -szólal meg Suga.-
-Most nem is kérdeztem. -durcizok be.-
-De tuti akartad. -nevet fel.-
-Jó na. -nevetve összefonom a kezem a mellkasom előtt.-
-De hogyha már ilyen későre jár, akkor haza megyek. -állok fel a kanapéról.-
-Elkísérünk. -ajánlják fel.-
-Hazatalálok. -kuncogok.- De azért köszönöm, és ezt az egész napot is. -ölelek meg mindenkit.-
-Majd máskor is gyere! -ordítja Tae.-
-Akármikor. -nevetek.-
Felveszem a dzsekim és a cipőmet. Majd kilépek az ajtón és azon nyomban megcsap a hűvös levegő. Összébb húzom magamon a kabátom és elkezdek sétálni a sötét, kihalt utcákon. Ilyenkor ugyan olyan egyedül érzem magam mint akkor, mikor Ye-Eun itt hagyott. Ilyen szituációkban mindig előjön a pánikrohamom. Csak úgy felbukkan előttem. Fekete vállig érő haja csurom víz, fekete ruhája csüng rajta. Arca meggyötört, beesett és sápadt, kezein tisztán látni a mély vágásokat melyekből fekete folyadék folyik kifelé, ahogy az orrából és a szájából is. Szemeit sosem emeli rám, nem engedi hogy meglássam a régi önmagát. Követem, pedig a elmém legmélyén tudom hogy ez nem Ő. Mégis van bennem egy leheletnyi reményláng hogy újra láthatom. Utcáról-utcára loholok utána. A környezetemben nem érzékelek sem időt, sem időjárást. Körülöttem minden fekete és a való élethez semmi köze. Minden mállik szét és fura folyadék csöpög a tárgyakról. A környezet miatt csak Őt tudom követni. Mintha egy alagútban lennék ami úgy formálódik ahogy a nővérem szeretné. Órák óta rohanhatok utána úgy mint egy őrült, meg sem állva. Már a térdeim is elkezdenek remegni alattam futás közben. A gyors tempó miatt a könnyeim is útnak indultak. Hirtelen ötlettől vezérelve megállok, mire Ő is felém fordul.
-Miért csinálod ezt? -zokogok.- Itt hagytál.. -nézek fel rá, habár csak fátyolosan látom.-
Csak ott áll és nem szól semmit, majd felszívódik. Lerogytam a földre majd tovább sírtam a kezeimmel tartva a fejem. Ekkor vettem észre, hogy esik az eső, sőt szakad. Instabilan a lábaimra nehézkedtem és visszaindultam a dormba. Nem tudok így hazamenni. Hosszadalmas ez az út, a sírás miatt nehézen veszem a levegőt ezért többször meg kell állnom. Csurom vizesen kapkodom a fejem, hogy merre lehetek. Ekkor megpillantom a házat az utca végén és minden erőmet összeszedve megiramodtam az épület felé. Ingerülten püfölöm az ajtót, mire végre valaki kinyitja azt. Nem érdekel túlzottan ki az, a nyakába borulok és újra neki állok zokogni. Az ölelésem közben szegényt nagyon összevizezhettem de nem érdekelt túlságosan. Behúz a házba és leültet a kanapéra. A halvány fényben felpillantok rá és megfigyelem a vonásait.
-Jungkook. -nyöszörgöm és újra a nyakába csimpaszkodok.-
-Nyugi Yuri. Itt vagyok. -simogatja a hátam.- Hozok egy törölközőt. -pattan fel a helyéről.-
Mikor visszaér rám teríti a puha anyagot, majd újra megölel. Eltol magától de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Megtörli a könnyekben úszó szemeim és az ölébe kap. Felvisz az emeletre, miközben még mindig szorosan ölel. Óvatosan az ágyra ültet majd a szekrényében kutakodik. Az ágyra terít egy fekete felsőt majd kimegy és óvatosan becsukja az ajtót. Leveszem a ruháim, majd felveszem a nekem szánt pólót. A felsőjéről a jellegzetes illatát magamba szippantottam és az ajtóhoz sétálok. Kinyitom, kidugom rajta a fejem és keresem Jungkookot. Megpillantom a lépcső mellett álldogálva karba tett kézzel. Odasétálok hozzá és megfogom a kezét. Gyengéden elkezdem húzni a szobájába, majd mikor beértünk az ágy egyik oldalára fekszem és betakarózom. Kifordulok az ágy közelebbi oldala felé, majd Ő lefekszik mellém. Forgolódik és hangosan sóhajtozik. Pár perc múlva megfordul és átkarol.
-Miért remegsz még mindig? -kérdezi meg halkan.-
Ezt eddig észre sem vettem de tényleg reszkettem.
-Félek. -válaszoltam szűkszavúan.-
-Mitől Yuri? -érdeklődik.-
-Hogy te is itt hagysz. -összeszorítom össze a szemem és beharapom az ajkam.-
- Miért gondolod ezt? -túrja a hajamba az arcát.-
-Eddig mindenki ezt tette. -csordul ki a könnyem.-
-Én nem foglak. -szorít magához.-
-Köszönöm. -suttogom, majd elnyom az álom.-

°°°

Úgy kelek, hogy Jungkook karjai még mindig védelmezően tartanak. Felé fordulok majd megvizsgálom az arcát. Haja kócosan hullik az arcába, ajkai elnyílva egymástól. Egyenletesen veszi a levegőt, amivel egyszerre emelkedik a mellkasa. Óvatosan beletúrok a hajába ezzel eltolva azt az arcából. A kezem az arcára téved, amin kíméletesen simítok végig az ujjbegyeimmel. Majd állkapcsát veszem célba, gyengéden végighúzom rajta a mutatóujjam és követem a vonalát. A nyakára térnék amikor látom hogy elmosolyodik.
-Yuri-ah. -mosolyog.- Mit csinálsz? -nyitja ki az egyik szemét.-
-Én.. Én semmit. -kapom el a kezem tőle.- Csak megnéztem hogy ébren vagy-e. -vágok vissza.-
-Többször nézd majd meg. -villant egy féloldalas mosolyt.-
-Jungkook! -nevetek, majd vállba bokszolom.-
Felülök az ágyon és nyújtózok egyet. Kook is felül majd átkarol és a nyakamba fúrja a fejét.
-Jól állnak a ruháim. -nevet.-
-Tudom. -fordulok felé és kacsintok.-