Mit tehetnék? [Befejezett]

#18 Hiányozni fogsz?

A meleg étel felé veszem az irányt körbe nézve a házban, leülök az asztalhoz.
-Hahó? -fordulok Sang szobája felé.-
-Ó jó reggelt. -szökken be a konyhába egy harmincas nő.-
-Te ki vagy? -ugrok meg ijedtembe.-
-Még nem tudsz rólam? -néz mérgesen maga mögé.-
-Dehogynem meséltem neki rólad. -nyom puszit Sang az ismeretlen nő fejére.- Hogy lehetsz ilyen feledékeny? -lövell a szemeivel villámokat felém.- Ő itt  Baek ChoHee, a jegyesem. -ennél a kijelentésnél félre nyelem a számban lévő ételt és fuldokolni kezdek.-
A mellkasomat ütögetve, pár korty víz után nyugodok le.
-Ja igen már emlékszem. -köhögök még párat.- Mi az isten?! -artikulálom Sangnak.-
Legyint, majd leülnek az asztalhoz. 
-Na és mesélj kincsem. Mikor jöttél? -néz rám kedvesen Cho.-
-Pár napja. -mondom teli szájjal.-
Jól esik ez az étel és ez gondolom látszik is, mivel csak úgy tömöm magamba az ennivalót.
-Sang! Ez a hölgy éheztetve volt? -mered Hee az egyetlen férfira a házban.-
-Nem, csak keveset volt itthon ezért ilyen vékony. -néz rám.-
-Igen ez így volt. Nem az Ő hibája. -nyelek egyet.-
Igazából az övé is, de én is ludas vagyok. Nem hozom rossz helyzetbe a nője előtt, úgyis mindjárt megyek el innen. Nem fog többet rólam hallani az biztos, ha rajtam múlik.
Nem értem miért viselkedett így velem, ha már van egy jegyese nem tudja, hogy kell viselkedni egy lánnyal? Ennyire nem lehetett berúgva, hogy elfelejtse én is nő vagyok.. Vagy lány, kinek mi.
-Köszönöm az ételt finom volt. -hajolok meg felállva az asztaltól.-
-Semmiség. -biccent ChoHee.-
-Sang.. Egy percre. -biccentek alig láthatóan a nappali felé.-
-Mi az? -forgat szemet.-
-MI AZ?! Inkább mi ez?! -mondom idegesen.- Miért bántottál amikor van egy jegyesed? -mutogatok a konyha felé.-
-Hallgass már! -ráz meg a vállaimnál fogva.- Csak ittas voltam.. -néz körbe kínosan a szobán.-
-Több napig?! -nézek rá.-
-Szörnyű időszakon mentem keresztül. -mondja megremegve.-
-TE?! Meghaltak a szüleim, megvertél, rendes szobám sem volt, sőt biztonságban sem éreztem magam, dolgoztam, nem adtál enni, ott hagytam a barátaimat és még egy nagyon fontos embert, a tegnapi nap folyamán majdnem nagy bajba kerültem.. Soroljam még? -mondom könnyes szemekkel.-
-Halkabban! -int csöndre.- Sajnálom! -mondja ujjait tördelve.-
-És mire véljem azt hogy sosem látogattál minket és elhanyagoltál engem és anyáékat is? -vonom kérdőre.- Ha?! -szorítok a vállára.-
-Sajnálom! Mindent sajnálok érted?! Szar nagybácsi vagyok, tudom. De ne kösd az orromra légyszíves. -dobbant.-
-Nem kell sokáig elviselned ígérem. -forgatom meg a szemem és kiloholok az utcára a cipőm felvétele után.-
Sietősen Bae-hez veszem az irányt. Idegesen merengek az előbbi dolgokon, amikor ott találom magam az ismerős panel előtt. Egy öreg nénike bajlódik az ajtóval, ezért odasietek és besegítem a nénit. 
-Elnézést, tudna segíteni? -hajolok meg amint beértünk a bérházba.- 
-Persze kincsem. -simít az arcomra.- Apropó köszönöm. -mosolyog.-
-Ugyan nincs mit. Szóval.. Melyik lakásban van egy úgy nevezett BaeWan? -mosolygom meg az idős nénikét.-
-Harmadik emelet.. 38-as lakás. -mutat a lépcső felé.-
-Nagyon szépen köszönöm, további szép napot. -hajolok meg.-
-Tessék rendesen enni. -int utánam kacarászva.- 
-Rendben. -mondom lépcső első fokára lépve.-
Miközben kettesével szedem a lépcsőfokokat egyre izgatottabb vagyok hogy találkozok megint Bae-vel. Szerintem nagyon jóba lettünk és az a tegnap esti malőr még közelebb hozott minket egymáshoz. A harmincnyolcas szoba előtt ácsorgok mígnem be is kopogok oda. 
-Megyek. -emeli meg a hangját Bae, hogy biztos hallja aki az ajtó előtt áll, jelenesetben én.-
-Mi az? -néz ki az ajtón, majd rám terelődik a tekintete.- Ó, szia. -vakarja meg a tarkóját.- Gyere be. -nyitja kijjebb az ajtót.-
Belépve a kis lakásba tisztaság fogad, mondjuk az anyukájával él mit vártam? Lehúzom a cipőm és körbe nézek a helyiségben. A kis előszobából nyílik a nappali, annak bal oldalán két ajtó, másik oldalán egy ajtó és egy konyhával egybenyitott étkező.
-Szép lakás. -mosolygok rá.-
-Köszi. -teszi ugyan ezt.-
-Egyedül vagy? -pillantok felé.-
-Igen anya elment a palijához. -ciccent.-
-Nem szereted? -ülök le utána a kanapéra.-
-Még nem találkoztam vele, de remélem nem olyan mint az apám. -sóhajt.-
-Attól csak jobb lehet. -nevetek fel kínosan.-
-Na de.. Mi járatban? -ül feljebb.-
-Mesélni valóm van. -fújom ki a levegőt.-
A szüleim halálával kezdem, majd belekeverem a kapcsolatom Jungkookkal, akit csak egy fiúnak emlegetek. Kangot is felhozom, majd Sangot és az új nőjét is szóba hozom. Pár órája beszélhetek neki mivel már az ég narancssárgás színt ölt fel. 
-Azt a.. -képed el.-
-Na igen. -sóhajtok.- Mi történt az arcoddal? -tapintom meg a kékes területet.-
-Tegnap.. Megvertek. De nem lényeges. -mondja elvéve onnan a kezem.-
Pár pillanatig rosszallóan nézek, rá majd kifújva a levegőt és folytatom a társalgást.
-Amúgy főleg azért jöttem hogy Sangról beszéljek.. De inkább az elejétől kezdtem. -nevetem el magamat kínosan.- Ja meg.. -köszörülöm meg a torkom.- Jöttem elköszönni. -nézzek rá félve.-
-Mi?! Hova mész? -kerekednek ki a szemei.-
-Vissza Seoulba. -babrálom az ujjaimat.-
-Mikor? -mered rám.-
-Holnap.. -harapok az ajkamra.-
-Akkor baszd meg. -motyogja.-
-Hogy mi?! -meredek rá.- Te kis.. Megállj! -felpattanok a kanapéról és a fiatalabbikra ugrok.-
-Hagyd abba! -nevet.-
-Nem.. káromkodunk! -csikizem, néha pedig ráütök a mellkasára egy aprót.-
-Jó! Csak, -kacag fel.- hagyd abba! -fogja le nevetve a kezeimet.-
Kuncogva abbahagyom a kínzását majd a cipőmért indulok.
-Akkor hát.. -kezd bele mire visszafordulok.- Szia Noona. -von szoros ölelésbe.-
-Szia Öcskös.. -simítom meg a haját.- 
Elenged, majd kikísér a panelból. 
-De ígérd meg, hogy vigyázol magadra. -nyújtja a kisujját.-
-Ígérem! -kulcsom rá az enyémet, majd elengedem.- 
-Légy jó! -kiáltok utána, amikor eltűnik a lépcsőnél.-
Nagyot sóhajtva indulok meg Sang lakása felé. Sok minden cikázott át a fejemen az út alatt Bae-vel és a fiúkkal kapcsolatban is. Szegény Wan-t nem akarom itt hagyni, nem hiszem hogy sok barátja lenne ha velem, -akkor- egy idegennel kezdett el beszélgetni. De egyrészről neki is jobb lesz, mert nem kell velem foglalkoznia és kereshet új barátokat. A fiúk pedig már nagyon hiányoznak és hihetetlenül boldog vagyok hogy újra találkozni foguk velük.
Az ajtóhoz érve kifújom a benn tartott levegőt és lenyomom a kilincset. A feketébe burkolózott ház fogad ami megnyugtat. Óvatosan lépkedek a szobámig ahol a szennyest begyűrőm a többi ruháim közé, majd a fürdőből elhozom az én cuccaimat és azt a pár darab ruhámat ami ott hevert. Azokat is a táskába rakom majd az ágyam mellé rakom a batyum. Bólintok, minősítve a munkámat és a visszamegyek lezuhanyozni. Felveszem az úgynevezett pizsamám és visszasétálok a szobámba. A mai ruhám is a többi közé nyomom és lefekszem a matracra. Az ablakom felé fordulok és nézem a hold szórványos fényét és a temérdek csillagot. 
Törődés..
Van, hogy egy jó szó, mely elűzi a borús fellegeket..
Van, hogy egy mosoly, mely újabb mosolyra késztet..
Van, hogy egy gesztus, hogy "Segíthetek Neked?"
Van, hogy egy cselekvés, hogy nem is szólok, de megteszem helyetted..
Van, hogy egy ölelés, amely vigasztal, amikor nehéz..
Van, hogy egy vicc, amely emlékeztet, milyen is a nevetés..
Van, hogy egy perc, amit megosztok veled..
És van, hogy csak a tudat, hogy ott van Valaki veled..
Ezt gondolva ragadtak le a pilláim és elfogott a sötétség.