Mit tehetnék? [Befejezett]

#6 A sors

Felpattanok és elszaladok mint egy kislány, félek a válaszától. A lépcsőn úgy kapkodom a lábaimat, hogy nem sokon múlik hogy el ne essek. Nevetve futok még tovább, majd belevetődök a kanapéba. De a szerencsémhez híven már volt benne valaki aki hangos nyögéssel adja tudtomra, hogy nem ez a legkellemesebb érzés.
-YURI! -ordítja Jimin.- Szállj le.. -nyöszörgi majd meglök amitől a földre huppanok.-
-Chim, jól vagy? -könyökölök a szófára.- Fáj valamid? -kezdem piszkálni.-
-Te fájsz nekem.. -néz komolyan majd elneveti magát.- 
Én sem tudok mást tenni. A hasamat fogva nevetek és terülök el a szőnyegen. Szememet törölve ülök fel és kémlelek körbe. Csak Jimin van lent a többieknek nyomát sem látom. 
-Te Park, -bököm meg.- a többiek? -nézem a szemeit.-
-Jin boltba, a többi meg alszik. -nevet.- Nem korán kelő típusok. 
-Ohh. Miért? Hány óra? -keresem megint az órát.-
-Kilenc múlt pár perccel. -nézi meg az időt.- Amúgy mi volt ez a nagy sietség? -nevet.-
-Féltem Jungkook válaszától és inkább elszaladtam. -súgom neki majd felkuncogok.- De megyek megkeresem. -pattantam fel és átlépkedtem Jiminen csak úgy szórakozásból, amit pár morgással jutalmaz.-
Felosonok és lépcsőn és mint egy nindzsa úgy lépkedek Kook ajtaja elé. Belesek az ajtón és azonnal befogom a szám a kezeimmel, a szemeim pedig kétszeresükre nőnek. Jeon Jungkook.. Kikészítesz. A felsőjét veszi át, kidolgozott felső testéről kíméletesen veti le a testét eltakaró anyagot. Óvatosan megfordulok majd indulnék le, amikor visszaránt a szobába. 
-Yuri.. Milyen rosszak vagyunk ma. -gyengéden a falhoz tol és kezeivel a fejem két oldalán megtámasztja magát a falon.-
-Én.. Én csak megnéztem hogy itt vagy-e. -pásztázom a padlót vörösödő fejjel.-
-Be is jöhettél volna. -hajol még közelebb.- Nem kell leskelődnöd hogy láthass. -kacsint majd nevet.-
-La-Lassan haza kéne mennem. -teszem a kezeim a mellkasára, hogy engedjen ki.- 
-Haza kísérjelek? -hátrál.-
-Ha.. Ha szeretnél. -dadogok.-
Elindulok az ajtó felé amikor elém jön és én neki ütközök. Felnézek rá mire csak elmosolyodik és megölel, majd tovább enged. Összeszedem a tegnapi ruháim amik még most sem száradtak meg ezért vissza indulok Jungkook szobájába. Kinyitom az ajtót de nem találom ott, megfordulok és elindulok a fürdőbe. Bekopogok.
-Gyere. -szól valaki.-
-Jungkook? -nyitok be.-
-Hm? -néz rám szájában a fogkeféjével.-
-Tudsz adni egy nadrágot? -nevetek.-
-Ühümm egy pillanat. -köpi ki a szájában tartott fogkrémet és kiöblíti a száját.-
-Gyere. -ragadja meg a karom majd maga után húz.-
Benyit a szobájába majd kinyitja a szekrényét. A kezembe nyom egy rövid nadrágot ami nekem körülbelül a térdemig érhet. 
-Kookie? -bököm meg.- Ez túl nagy, és tél van tudod. -nevetek.-
-Jól van na. De jól állt volna. -durcizik be és elveszi a kezemből a nadrágot.-
Kivesz egy immár hosszú nadrágot. Elveszem tőle majd egy kis habozás után a vállainál fogva kitolom az ajtón. Felhúzom a nadrágot ami még mindig nem a méretem de mit tehetnék. Kinyitom az ajtót amivel sikeresen fejbe vágtam Jungkookot.
-De rosszak vagyunk ma. -lököm oda neki majd nevetve tovább sétálok.- 
Utánam szalad majd a derekamnál fogva felkap, a vállán átrak és lengetni kezd. A kezemmel a fenekét és a hátát kezdem paskolni mert más testrészét nem nagyon érek el. 
-Jungkook! Azonnal tegyél le. -üvöltöm nevetve.- 
-Soha! -ordít vissza kacagva.-
Amikor leérünk a lépcső a kanapéra dob majd mellém fekszik. 
-Mikor kell menned? -könyökölve a fejét a kezébe teszi majd engem figyel.-
-Öhm.. -nézek a csupasz kezemre.- Most. -nevetek.-
-Oh Yuri-aah! De ígérd meg hogy jönni fogsz még. -emeli meg a kisujját.-
-Persze. -fogadom el az esküjét.-
Felállok a kanapéról, majd elsétálok az előszobába és a cipőm kezdem felhúzni. Jungkook is ezt teszi. Felkapom a dzsekim és kinyitom az ajtót. Kook bezárja amikor már mind a ketten kijöttünk és megfogja a kezem. Jeong ne csináld ezt, kérlek. Megőrjítesz.
Kézen fogva rójuk az utcákat némán szedjük a lábainkat, bár néha hallom ahogy felsóhajt.
-Itt vagyunk. -szólalok meg a házunk előtt.-
-Köszönöm hogy veled tölthettem ezeket a napokat. -nevet és megölel.-
-Én köszönöm. -szorítom magamhoz.-
-Szia Yuri-ah! -integet mikor nyitom kifelé az ajtót.-
-Szia Jungkookie. -nevetek.-
Bezárom magam után az ajtón és lerogyok előtte. Kifújom az eddig bent tartott levegőt és mosolygok akár egy őrült. 
-Na hogy van a kislányunk? -lépdel hozzám anyám.-
-Jól. -vicsorgok még mindig.-
-Ki volt ez a fiatal ember? -tűnik fel apám is.-
-Csak egy barát. -állok fel az ajtó elől.- Kang-Ah? 
-Azóta nem találkoztunk vele. -feleli anyu.-
-Akkor megkeresem. Sziasztok. -intek és meg sem várva a választ máris kint vagyok a házból.-
Vajon hol lehet? Miért nem hívott? Neki is találkája lenne? Ezek járnak a fejembe ameddig odaérek a házhoz. Kopogok és Kang anyukája nem soká ajtót nyit.
-Csókolom! Kang-Ah? -kérdem mosolyogva.-
-Szia Yuri. -mosolyog.- A szobájában, gyere be. -nyitja kijjebb az ajtót.-
Belépek, lehúzom a cipőm és lerakom a dzsekim. Kang szobája felé veszem az irányt és kopogás nélkül benyitok. 
-Sziaaa. -köszönök.-
-Szia Y. -mosolyog.-
Nem tetszik ez nekem, nem szokott így köszönni.
-Baj van? -kérdem majd leülök mellé az ágyra.-
-Nem tudtam hol vagy.. Aggódtam érted. Miért nem veszed fel azt a telefont..? Hümm? -emeli meg a hangját.-
-De hát.. Engem nem is hívtál. -kezdem keresni a telefonom.-
A Jungkook nadrágjának zsebéből előhúzom majd meglesem. Lemerültem.. 
-Sajnálom Kang.. -hajtom le a fejem.- Nem tudtam hogy már le is merült.. 
-Nem baj Yuri.. De legközelebb odafigyelj. -lengeti meg előttem a mutatóujját.- Na mesélj akkor. Milyen volt? -ül közelebb.-
-Háát.. Először elmentünk egy játszótérre és tök sok infót megtudtam róluk. Azt is hogy Ők a Bangtan Boys... -halkul le a hangom a mondat végére.-
-Hogy mi?! -akad ki.- A BTS? -ordítja.-
-Igen Ők. De nyugi már. -nevetek.- Szóval ugye ott beszéltünk aztán meg elmentünk a dormba és horrort néztünk. Azután elindultam ide, de a pánikrohamom lett megint és hát.. A szakadó esőben inkább odamentem vissza és Jungkookkal aludtam. -megállok mert biztos kifog akadni.-
-Te.. Te Jeonggal aludtál? -kerekednek ki a szemei.- És milyen volt.. Mármint fájt? -kérdi.-
-URAM KANG! CSAK ALUDTUNK! -kiáltok rá.-
-Ja.. Akkor bocsi. -nevet.-
-De idióta vagy.. -nevetek kínomban.-
-Igen és utána? -kíváncsiskodik.-
-Hát reggelt még maradtam egy kicsit, aztán hazakísért. -sóhajtok hogy jelezzem ennyi történt.-
-Azt a Yuri! Már hét hódolód van. -nevet.-
-Menj már a hódolóiddal a tudod te hova.. -kacagok fel.- És veled mi volt? -kérdezem.-
Néma csend, valamit nem mond el.. Pedig bennem megbízhat akármi van.
-Na szóval mi volt? -rakom a vállára a kezeim.-
-Átmegyek egy másik iskolába.. És nem is lehetek veled az egyetemen sem. -szomorodik el.-
-Mi.. Mikor? -nézek rá.-
-Két héten belül elmegyek.. -kezdi el babrálni a lepedőt.-
-Nem hagyhatsz itt.. -a szemeim bekönnyesednek és szipogni kezdek.-
Nem mehet el.. Én tudtam hogy nem lesz ennyire boldog életem hogy minden összejön.. Tudom hogy nem hal meg ilyesmi, de kitudja milyen messze megy.
-És.. Milyen messze mész? -nézek vissza rá.-