Mit tehetnék? [Befejezett]

#10 Miért jobb mint én?

*Jimin visszatekintő szemszöge*

Nem mondhatom, hogy szeretlek, nem áradozhatok rólad és ez nagyon fáj.

Rád gondolok. Már nem is tudom számon tartani hanyadjára. Most pedig azon gondolkozom, hogy én jutottam-e valaha eszedbe.

És mint a hurrikán, mint a futótűz, úgy idézted elő bennem azt az égető érzést irántad, figyelmeztetés, megbánás vagy viszonozás nélkül. Mintha nem is léteznék.

Ez nem szerelem az első látásra volt, hanem ahogy egyre tovább néztelek és egyre többet tudtam meg rólad.. Folyamatos és egyre jobban szerelembe estem beléd.

Mint egy festmény. Minden amit tehetek az hogy csodállak. Nem mehetek közel hozzád, nem érinthetlek meg, vagy mindent tönkre teszek.

Vicces, hogy mennyire szeretlek. Bármit megtennék, hogy az enyém legyél. Nekem te az univerzumot jelented, de számodra egy átlagos csillag vagyok.

Egy festmény vagy, ha nem is festékből vagy színekből állsz. Csupán hófehér bőrből és sebzett lélekből, de számomra így is mestermű a lényed. 

Nem hasonlítalak össze egy kerttel, vagy a napnyugtával, mert te nem olyan szépség vagy amit nézni lehet. Te a vér vagy ami átfut az ereimen.. Életben tartasz. 

Mit tehetek ha jön az éjszaka? Egy csillaggá leszel, és elveszítelek szem elől.

Néha azt kívánom bárcsak egy közönséges ember lennél számomra. Nem akarok úgy tekinteni rád mint egy fenséges élőlényre.

Mindenedet akarom, bár nem vagy az enyém. Akarlak, de ez nem megengedett. 

Mindenki és még én is tudom, hogy nem lehetünk együtt. De ez nem azt jelenti hogy nem álmodok arról, hogy az ajkaid ízlelem, ahogy a kezeid érzem a sajátjaimon. Csak mert nem vagyunk egymással az nem akadályozza meg, hogy állandóan úgy érezzem hogy itt vagy velem.

Hetekkel ezelőtt csak egy arc voltál, de most, rádöbbentem, hogy egy idegenből az egész világom lettél. 

Boldoggá és szomorúvá is teszel ugyanakkor, szeretem ahogy mosolyogsz, és a gyönyörű szemed felderíti a napjaim. De valószínűleg te nem érzel így. 

Idegesen vágtam az asztalhoz az írószert amivel e sorokat karcoltam. Hátra vetettem magam a széken, feldúltan túrtam a hajamba és erősen megszorítottam azt. A szobámat az utca lámpáinak gyér fénye világította meg. Ingerülten az ablakomhoz mentem, kinyitottam majd kiültem rajta. Az egyik térdem a mellkasomhoz emeltem, majd ráraktam az állam. Csak néztem a sétáló, néhány esetben nevetgélő embereket. Yuri megérkezése előtt én is egy boldog suhanc voltam. De mióta idejött megbolondultam. Próbálom Őt boldoggá tenni azzal, hogy Jungkookkal lehet. De ez nekem fáj. Fáj látni, hogy nem engem szeret. De egy részben melengeti a szívem a tudat, hogy Ő boldog. Nagyot sóhajtottam majd felnéztem az égre.
-Büszke vagy rám? -gördült le egy könnycsepp az arcomon.- Azt csinálom amire tanítottál. Nem engedem hogy szomorú legyen az akit szeretek. -mosolyogtam keserűen.- Büszke vagy rám?! -ordítottam, majd zokogásban törtem ki.-
Mindig is felnéztem a nagybátyámra. Ő tanította meg hogy lehetek férfi. Sokszor úgy éreztem, hogy cserben hagytam és nem viselkedtem olyan módon ahogy oktatott. Hiányzik. Rég meghalt és nem tudtam elköszönni tőle, mert a nőket hajtottam. Ezért sajog mindig a lelkem ha rá gondolok. Azóta kerestem az életem szeremét. Itt van, de már másért dobog a szíve. 

*Yuri szemszöge* (talán 16+-os részlettel)

Egy kezet érzek a derekamon ahogy ébredezek. Elmosolyodom és Jungkookra vándorol a tekintetem. A reggeli nap zavaró, mégis kellemesen világos fénye az ablakon pont a szememet bántja. Egyik kezemmel lassacskán megdörzsölöm a szemem, majd visszahelyezem a takaróra. Kook is mocorogni kezd majd játékosan egyik szemét felnyitva pillant rám. Megnyugvóan felsóhajt majd közelebb jön hozzám. Fűszeres illata megcsapja az orrom, leheletét érzem az arcomon. Elidőzik ebben a távolságban majd a fülemhez hajol. 
-Yuri-ah.. -gyengéden a fülcimpámra harap.-
Magam elé meredtem és az ablakot kémleltem, amennyire Jung vállai engedték. Aprót sóhajtok ahogy kifújom az eddig benn tartott levegőm.
-Nagyobbakat fogsz te még sóhajtozni. -lefelé halad, a nyakamnál megáll és folytatja.- Alattam. -nyakamra hajol és apró puszikat lehel rá.- 
-Mi lett a félénk Jungkook oppa-val? -jól esően sóhajtok az előző érintések utáni bizsergés miatt.-
Épphogy kimondom és máris felül kerekedek rajta. Ha játszani akar, akkor játszani fogunk. Először nem érti mit történik, de hamar rájön. Elégedetten mosolyog és a csípőmre vezeti hatalmas tenyereit. Feltérdelek és közel hajolok az arcához. Gonoszan elvigyorodok és az ajkaimmal súrolom az övéit, ahogy a füléhez sietek. 
-Játszunk. -mosolyodok pimaszul.-
Elakad a lélegzete, majd megvillantja csábos mosolyát. Visszaülök a medencecsontjára mire eddig is derekamon tartott kezei útnak indulnak. Lassan a pólóm alá vezeti hideg ujjait, ami miatt megborzongok. Mellkasára teszem két kezem és megmarkolom a pólóját. Hüvelykujjai köröket írnak az oldalamra. Kiveszi kezeit a felsőm alól és fehérneműm korcát simogatja. Ajkaimba harapva elfojtottan felnyögök. Egyik kezemmel a hajába túrok a másikkal mohón a pólója alá nyúlok. Izmos felső testén legeltetem a kezem miközben Ő a hátamat kezdi cirógatni. Lejjebb csúsznak a kezei majd a fenekemre markol. Készségesen a férfiasságára csúszok majd ráharapok az alsó ajkaimra és kacsintok. Utoljára végig simítok az oldalán egészen a hímtagjáig. Ördögien vigyorogva felpattanok az ágyról és kirohanok a szobából. 
-YURI! -hallom meg Jungkook hangját.- 
Nevetve szaladok a lépcsőn, nyomomban vele. Gyorsan a kanapéba ugrok és magamra kapom az ott tárolt plédet, észrevéve hogy ruha hiányban vagyok. Jeon felkap és a vállára helyez. Ütögetem a hátát és kiabálok hogy tegyen le, de a szobáig meg sem áll. Basszus. Lerak az ágyra ügyelve nehogy megint elrohanjak.
-Nagy gondot okoztál te nekem Kislány! -néz vágytól csillogó szemeivel az enyémbe.-
Először nem értem mire gondol, de amit lejjebb téved a tekintetem észre veszem. Alsónadrágja vészesen szorítja a tagját. Elkapom a szemem és a padlót pásztázom. Nagyon nyelek az előbbi látvány gondolatától. 
-Segíteni fogsz rajtam. -mondta majd megemelte a fejem a tekintete irányába.-
Nagyot sóhajtok és elgondolkozok, hogy végülis miattam került ebbe a szorult helyzetbe. Milyen perverz vagyok.. Ilyenkor is képes vagyok viccelődni. Fogd már vissza magad YURI! Letérdelek elé a földre, majd felnézek rá majd végighúzom pár ujjam a feszült anyagon. A legnagyobb meglepetésemre, erre akkorát sóhajt, hogy még én is zavarba jövök tőle. Hát akkor... nincs visszaút. Boxere korcán elidőzök majd gyorsabb mozdulattal lehúzom azt róla. 
 Ekkor valaki suttogni kezd a fülembe. Mi a szösz? Lassan kezdem rebegtetni a pilláim, mire megint az éles fényre leszek figyelmes. Álmodtam? Nagy valószínűséggel.
Jungkooknak többet kell majd egy ilyen akcióra várnia. Hehe. 
Félig ébren, félig kómában felnevettem. 
-Jó reggelt Álomszuszék! -nevetve csikizni kezd.-
-Jó reggelt te kano.. -kipattannak a szemeim és Jung értetlen tekintetével találom magam szemben.- Akarom mondani Kookie!
Mielőtt bármit kérdezne gyorsan ölelésre húzom lényét. Visszafojtott nevetéseket hallatok és a végén már a könnyeimmel küszködök az előbbi bakim miatt.