#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

8.fejezet

Hirtelen az életem egy csapásra megváltozott. A gondtalan vásárlásokat felcserélte, egy őrült folyamatos keresése. Szinte láttam magam előtt I.H.-t ahogy nevet a zavartságomon. De eltökélt voltam, nem hagyhattam, hogy az őrületbe kergessen. Csak rá kellet jönnöm, honnan tud mindenről, ami körülöttem történek. Ha Mattről is tudott, akkor az vagy azt jelenti, hogy minden lépésem követi, vagy valaki, aki közelebb áll hozzám, mint gondoltam volna. Még mindig Ms. Kurva volt a leggyanúsabb.

-Vajon ebben a pillanatban is engem figyel? -Kérdeztem magamban morfondírozva.
-Ma délután úgyis találkozol Mattel. Majd együtt átbeszélitek. -Zavarta meg, gondolataimat egy ismerős Megan, aki már két napja meg sem szólalt.
-Lám lám, hát csak elő kerültél. Pedig végre kezdtem örülni, hogy nem hallok felőled többet. Minek köszönhetem ezúttal a jelenléted, megbeszéltük, hogy a tanácsaidat megtartod magadnak.
-Miért gondolsz rám úgy, mint valami fertőzésre? Én csak a javunkat akarom.
-Persze Megan. Azért akartad, hogy feldobjam magam a zsaruknál, ugye?
-Remélem, egyszer észreveszed, hogy mindent, amit mondok azt nem puszta kedvelésből van, ha hiszed, ha nem én a javunkat akarom, de nem szeretném, hogy ezért cserébe a maradék emberség is kivesszen belőled. -Azzal egy kis időre megint elhallgatott.

Reggel már nem volt egy rendőrautó se az iskola közelében. Így kicsit nyugodtabban kezdtem el az, az napot. Az iskola bejáratához érve, mégis furcsa, eddig még nem ismert érzés jelent meg bennem. A bejárat, amin már számtalanszor átjártam, most sokkal nagyobb jelentőséggel bírt. Úgy éreztem mindkét kezem beleremeg, hogy kinyissam az ajtót, ami mögött a jól megszokott porta volt látható, egyetlen gyanús alak, se bármiféle változás nem volt tapasztalható, mégsem akart megszűnni az a fura érzés, mely hatalmába kerített.

Mivel már a 2. hét volt, így esedékessé váltak a felmérő vizsgák. Kedden mindig Dr. John Edwarddal kezdtünk. Ez évben sem volt máshogy.  Dr. John nem arról volt híres, hogy sokáig halogatná a dolgozatokat vagy a teszteket. Ezért már első órában megíratta a történelem szintfelmérőt. Az előző héten, (nem kell indokolnom miért) nem igazán volt energiám arra, hogy tanuljak. De szerencsémre ott volt a két kis szolgám. Akik úgy tűntek, mindenből kellőképpen fel voltak készülve.

-Emma! -Suttogtam- írd le nekem az első 5 kérdésre a válaszokat. - Emma elővett egy cetlit a tolltartójából és szinte mániákus sebességgel, jegyzetelni kezdett.
-Lisa te pedig a 6-tól 10-ig- De Lisa már megelőzött, ott volt a sárga cetli a kezében, rajta a kért válaszokkal. Arcán elégedett mosoly volt kivehető.
-Köszönöm Lisa, remélem már nem vagy beteg.
-Jaj dehogy Heather. De köszönöm, hogy érdekel. -Suttogta vissza.
-Ne légy naiv, csak azért kérdeztem, mert nem akarok semmit se elkapni tőled.
-Lányok, halkabban, ha lehetne, egyesek dolgoznának. -Szólt ránk határozottan Dr. John. A válaszokat leírtam a lapomra, majd elsőként vittem ki a tanárnak.
-Nahát ez meglepően gyors volt Ms. West. -Az osztályfőnökön érezhető volt, az irónia halovány megjelenése, amikor meglátta a hibátlanul kitöltött teszt lapot.
-Mit is mondhatnék, nem csak szép de okos is vagyok.
-Köszönöm, üljön le. -Dr. John forgatni kezdte szemeit miközben beszéltem, de nem érdekelt. Örültem, hogy ezen is túl voltam, majd az óra hátra lévő részében kisminkeltem magam. Közben az apró tükörben, megpillantottam, Matt határozottságtól dülledő tekintetét. Látszott rajta, hogy szereti komolyan venni az apróbb dolgokat is.

-Nem vagy semmi Heather. -Jött oda hozzám a szünetben Matt.
-Már nem azért, de ki engedte meg, hogy hozzá szólj Heatherhöz. - Förmedt rá Emma, arcán vad tekintettel.
-Majd én elintézem Emma! Te pedig gyere ki, velem! -Azzal a lendülettel megfogtam Matt karját és kivezettem a teremből. A folyosón szinte a falhoz vágtam olyan ideges lettem.
-Normális vagy? Nem jöhetsz csak úgy oda hozzám! Mi lesz a hírnevemmel? -A diákok, akik elsétáltak mellettünk bizarr tekintetükkel, szinte homályba tűntek, miközben Matt magyarázatát vártam.
-Inkább azt mond meg miért puskázod végig a szintfelmérőt?
-Szerinted – Itt újra elhalkultam – a múltkori gyilkosság óta, mennyi időm volt arra, hogy tanuljak?
-Nekem sikerült. - Mosolygott vissza ravaszul Matt.
-Persze, mivel nem téged akartak megölni, nem te kapsz üzeneteket, és nem te találsz egy kibaszott kést a szobádban.
-Milyen kést? - Hirtelen kitágultak a pupillái.
- Majd délután elmesélem, nem akarom, hogy nem kívánt személy is meghallja a beszélgetésünket.
- Jó is, hogy szólsz. Egy fontos észrevételt kell elmesélnem neked tegnapról.
-Kíváncsian hallgatlak.
-Majd mindent a maga idejében. Te viszont elbeszélgethetnél Ms. Elizabethel arról, hogy miért tart téged veszélyesnek, sokban megkönnyítenéd vele a saját nyomozásomat is.
- Meglátom mit tudok tenni, de az adósom vagy.
- Szerintem a tegnap találtakkal együtt, kvittek leszünk. De most rohanok órám lesz a 160-as teremben, és még a füzetjeimet se vettem elő. Szia Szöszi. -Majd gyors léptekkel szaladt végig a jellegtelen folyosón.