#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

47.fejezet

A torkomban kalapált a szívem. Körülnéztem, Matt mellettem bújt el egy kanapé alá, amely alatt be lehetett látni az egész pincét. Lisa a lépcső melletti jobb sarokban bújt el pár doboz közé. Alan pedig a másik sarokba. Hamarosan elkezdtük látni a közeledő alak zseblámpájának a fényét a lépcsőn, utána pedig az árnyékát is. A szívem méggyorsabban reagált erre, levegőt pedig nehezemre esett venni, mivel a kanapé alá bújva rengeteg port kavartunk fel Mattal, ami ott terjengett a levegőben. Kissé a látást is megnehezítette, de reméltem az idegennek sem lesz könnyebb dolga.
Úgy éreztem magam, mint egy horror filmben amikor megpillantottam az illetőt. A lépéseitől egyre hangosabban recsegett a padló. Amikor végre leért, a zseblámpájával körbevilágította a helységet.
Amikor felénk fordította a fényt, eléggé megrémültem. Matt kezével befogta a számat, hogy véletlenül se adjak ki hangokat. Nagyon nehéz volt visszatartanom, de szerencsére nem vett minket észre, csak elkezdett sétálni az ajtó fele, ami előtt ott hevert a kulcs. A kanapé is elég közel volt az ajtóhoz, így még jobban kezdtem félni mikor a cipői a fejem előtt álltak meg. Nem tudom mitől volt ez félelmetesebb helyzet, mint az eddigiek, de valamiért mégis kivert a víz. Matt higgadtnak tűnt, csak meredt előre, figyelvén az alak tevékenységét.
Reméltem, hogy nem veszi észre a kulcsot az ajtó előtt, de persze tévedtem. Elég hamar feltűnt neki,  fel a vette a földről, és a jobb oldali farzsebébe rakta. Ezután úgy tűnt nem foglalkoztatta más és elindult vissza a kijárat felé. Már kezdtem megnyugodni, amikor is Lisa egy véletlen mozdulattal leverte az egyik dobozt a helyéről. Elég törékeny dolgok lehettek benne, mivel az alak ezt meghallotta, és elkezdett a szeblámpájával abba az irányba haladni, lassú léptekkel. Matt kezét levettem a számról, és felé fordultunk.
-Szerinted hagynunk kellene, hogy észre vegye Lisát?-Suttogtam a lehető leghalkabban.
-Persze, hogy nem! Elkezdek visszaszámolni háromtól, amint egyre érek bújj ki és rohanj a lépcső felé Alannel.
-Mire készülsz?
-Csak bízz bennem.-Matt magabiztosnak látszott, Lisához pedig egyre közelebb ért az alak. Jól kivehető volt Lisa arckifejezését. Szinte már sírt, úgy szorította a kezeit a szájához.
-Rendben.-Mondtam, teljes felelősséget átnyújtva ezzel Mattnek.
-Akkor kezdem: három, kettő, egy.-Több se kellet, kibújtam a kanapé alól, és rohanni kezdtem Alanhez. Közben az alak észre vett engem is, viszont Matt egy feltehetőleg boros üveggel fejen dobta, amelytől elvesztette az egyensúlyát és összeesett.
-Heather, Alan rohanjatok!-Több se kellet, megragadtam Alan kezét, és elkezdtünk futni felfelé a lépcsőn. A szemem sarkából láttam ahogy Matt is megragadta Lisa kezét, amitől kissé talán féltékeny is lettem, majd követni kezdtek minket. A feketeruhás alak is hamar lábra kelt, és üldözőbe vett minket. Rohantunk vissza Debrához, a kocsiba. Ahogy odaértünk csapkodni kezdtem az ablakát hogy engedjen be minket. Kétségbeesett kifejezés ült le az arcán, és gyorsan kinyitotta az ajtókat. Én az anyósülésre, Alan pedig hátra a jobboldali ülésre ült. Mindketten lihegtünk. Hamarosan Matt és Lisa is megérkezett, akik szintén hátra ültek.
-OKÉ DEBRA, HAJTS, HAJTS!-Órdított Matt Debrára, aki indult is volna, de hirtelen az az alak megjelent az ablakom mellet amire mindenki felriadt. Símaszk volt rajta, így csak a szemei látszottak ki, az ablak félig le volt hajtva, ezért elkezdett benyúlni, és megragadta a jobb karom. Pánikba estem, de szerencsére eszembe jutott, hogy a balzsebembe ott a bors spray, amit gyorsan előkaptam, és az idegen szemébe fújtam.
-Induljunk már Debra!!!-Órdítottam én is, amire végre kapcsolt az agya, és tövig nyomta a gázpedált.
-Mi történt az előbb? Valaki?
-Észre vett minket, és menekülőre fogtuk, Hála Lisának.-Fordultam hátra, lihegve dühös  tekintettel.
-Sajnálom, nem akartam, véletlen volt.-Védekezett, lehajtott fejjel.
-A sajnálat nem oldja meg, hogy majdnem elkaptak miattad.
-Nyugalom Heather, amúgy se tehettünk volna semmit lenn.
-Szóval őt véded?
-Nem védek senkit, csak nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most az, hogy összevesszünk.
-Mi lett a szobával, találtatok valamit?-Kérdezte kívancsian Debra.
-Sajnos nem, mivel Heather elejtette a kulcsait, amit felvett az a rohadék.-Mondta gúnyos hangnemmel Alan.
-Szóval azt mondod, hogy az én hibám volt?-Kérdeztem sértődött hangon.
-Miért, szerinted kié?-Egy rövidebb szünet után folytatta- Basszus!
-Mi az Alan?-Kérdezte Matt.
-A kocsim ott maradt.
-Az enyém is, a rohadt életbe. Vágott a kép a fejembe, amitől felforrt az agyvizem.
-Majd holnap visszamegyünk értük, most a legfontosabb, hogy életben vagyunk.-Próbálta meg nyugtatni Matt.
-Hát ha ezt anyám megtudja, akkor nem teljesen biztos, hogy megélem a holnapot.
-A te kocsid még csak nem is drága, basszus ebből még nagyobb bajom is lehet.
-Nyugodjon meg mindenki!-Szólt hozzánk Debra.
-A lényeg, hogy éltek! Ne vádaskodjunk egymás felett, az eddig se oldott meg semmit se.
-Igazad van. Át kell gondolnunk mi legyen a következő lépés, így, hogy nem tudunk bejutni a szobába.-Mondta nyugodt hangon Matt.
-Tudtam, hogy túl egyszerű lenne csak így lezárni az ügyet.-Mondtam közben fejemet hátradöntve a fejtámlához.
-Mindegy most mindenkit haza viszünk, aztán holnap átbeszélünk mindent.-Mondta Matt üzenve ezzel Debrának, aki bólintott, és házunk felé vette az irányt.

Mikor végre haza értem, egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Próbáltam aludni, de nehezen tudtam  elaludni. Olyan közel voltak a válaszok, szinte egy karnyújtásnyira, és mégse kerültem közelebb I.H. kilétére.
 Nem akartam másnap suliba menni, bár igaz, végre péntek volt, és közel volt a hétvége, de vajon hány ember várna a helyemben egyetlen napot is a hétből, amikor azt se tudja, hogy vajon meg-e éri a holnapot. Minden esetre, mivel nem tudtam aludni, felnyitottam a laptopom, és felmentem a netre böngészni, hátha eltereli a figyelmem. Aztán rájöttem valamire. Mintha csak a villám csapott volna belém, elkezdtem gépelni a keresőbe a 2006-os évet, és városunkban elkövetett gázolások összefüggéseit. Nem tellett sok időbe, és meg is találtam amit kerestem. Magen gázolását. Egy újságcikk volt feltüntetve, nem említettek benne sok mindent. Egy névtelen telefonáló hívta ki a mentőket az életveszélyes állapotban lévő Magen Hoover-höz. A gázoló elmenekült, de a rendőrség hamar megtalálta az elkövetőt, Fred Krovelt, akit a Dél-Keleti börtönbe zárattak be cserbenhagyott gázolás miatt.

-Szóval így hívták az elkövetőt, és ez Magen család neve.-Gondoltam magamban, majd leírtam egy cetlire az adatokat.
-Először megkell találnom Magen családját, aztán pedig a gázolót. Talán végre lezárhatom ezt a korszakot az életemben.-Gondoltam magamban, majd kissé jobb kedvvel lefeküdtem aludni, így már kicsit könnyebb volt, úgy éreztem.

Péntek reggel megújult erővel kezdtem neki a napnak. Vissza kellet már rázódnom a való életbe is. Igen csinos szettet választottam magamnak. Egy fekete farmert, arra egy hosszított fehér pólót, amit egy fekete övvel rögzítettem a derekamhoz. Arra pedig egy kényelmes rózsaszín kötött kardigánt. A lábamra pedig egy fekete 3 centis magassarkú bőrcsizmát választottam. A hajamat kivasaltam és kiengedtem. Miután a sminkeléssel is végeztem, lementem reggelizni egy adag tejbemártást. Mielőtt megkérdeznétek, hogy mi az a tejbemártás elmondanám, hogy a mi családunk így hívja a gabonapelyhet tejjel. Most, hogy ezt is elmagyaráztam nektek selejteknek... dejó használni ezt a szót, szóval a lényeg, hogy a reggeli után el akartam indulni a suliba, de aztán eszembe jutott, hogy a kocsim lehet még mindig Jamesék házánál lehet valahol. Ezért felhívtam Mattet, hogy jöjjön értem a kocsijával. Mattet ismerve tudtam, hogy eljön értem, néha túlságosan is segítőkész.
Tíz perc mulva ott is parkolt a házunk előtt, és kinyitotta nekem az ajtót.
-Mehetünk?-Kérdezte, mintha valami sofőr lett volna.
-Maradj már Matt, nem kell nekem kinyitni az ajtót, nem vagyok ennyire tehetetlen. Inkább induljunk el, van pár érdekes információm számodra.
Több se kellet, beszálltunk az autóba, és a suli felé vettük az irányt. Pár perc csend után, Matt megtörte a jeget.
-Ma megint kiöltöztél ahogy látom.
-Ismersz már, tudod, hogy muszáj hoznom a szintem.
-Nem is te lennél.-Nevette el magát, majd arcán komolyság lett úrrá.-Szóval mik az új információk?

-Kiderítettem pár fontos infromációt a múltammal kapcsolatban.

-Hallgatlak.

-Megtudtam Magen család nevét, Hoover volt, valamint nem biztos...
-Hogy halott?
-Honnan tudtad?
-Te is ismerhetsz már annyira, hogy tudd értek az információgyűjtéshez. Gondolom a sofőr nevét is tudod, aki elütötte.
-Igen. Viszont ha ezt eddig is tudtad miért nem mondtad el eddig?
-Nem tudom feltűnt-e neked Heather, de az elmult hétben egyik nap sem volt igazán alkalmas arra, hogy megbeszéljem veled a dolgokat.
-Mondjuk ebben van valami.
-És akkor most mik a terveid?
-Szeretnélek megkérni, hogy keresd meg velem Magen szüleit, hátha rájöhetünk pár vele kapcsolatos információra.
-Erről is szerettem volna veled beszélni, tudod... -Hirtelen viszont egy telefoncsörgés zavarta meg a beszélgetésünket.

-Halló?-Szólalt meg Matt a telefonba, majd kihangosította.
-Halló, Matt? Figyelj nagyon nagy baj van, Alan vagyok.
-Mi a baj?
-A rendőrök itt vannak a házunknál és be akarnak vinni kihallgatni.
-Mi? De mégis miért?-Kérdezte zaklatott hangon Matt.
-Megtalálták a kocsimat a ház előtt, és azt mondták, szeretnék ha velük mennék, azt is mondták, hogy Heatherrel is szeretnének beszélni, az ő autóját is megtalálták. Ha látod, minél hamarabb üzend meg neki, hogy legyen időnk történetet egyeztetni.
-Itt van ő is a kocsimban, hallja amit mondasz.
-Igen, itt vagyok, mondd, hogy nem Mr. Dean Moligan van nálatok.
-De azt hiszem igen.-Majd elájultam, mindenhol ott van az a rohadt nyomozó, szinte már levegőhöz sem hagy hozzájutni. Ami viszont ennél is fontosabb volt, hogy valamit kitaláljunk Alannel, mielőtt még a rendőrök rájöttek volna arra, hogy mit csináltunk.

Visszatértem a folytatással, szerencsére az egész jó érettségimnek köszönhetően újból tudom folytatni a fejezeteket, és lassan már a történet végére is érünk, körülbelül még 13 rész van vissza. Remélem mindannyian kiváncsiak vagytok a végkifejletre. Igyekszem újból minden kedden és pénteken hozni az új részeket. Remélem élvezitek majd. Sziasztok ^^.