#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

30.fejezet

Mikor felkeltem olyan volt mintha nem is én irányítanám a történéseket, olyan voltam mintha csak egy néző lennék az első sorból.
- Heather gyere le reggelizni!
- Mindjárt anya. - Válaszolta a testem finom kislány hangon. Majd a tükörhöz sétáltam és belenéztem. Csak akkor vettem észre, hogy a 6 éves "én" voltam. Gyönyörű hosszú, hullámos szőke hajkorona borította a fejem és tengerkék szemek pislantottak vissza a tükörből. Igen, bizony egy tündéri és gyönyörű lány voltam már akkor is. Azzal a furcsasággal, hogy a mosolyom őszinte volt.
Miután felvettem egy aranyos kis ruhácskát rögtön futottam le az asztalhoz reggelizni.
- Nyugalom kincsem, megvár a reggeli. - Majd anya egy csókot nyomott a homlokomra, és egy nagy adag palacsintát rakott elém. - Jó étvágyat Heather.
- Köszönöm anya. - Feleltem kedvesen egy hatalmas mosollyal az arcomon. Miután megreggeliztem csöngetni kezdtek az ajtónkon.
- Heather. - Szólt utánam hangosan anyám. - Itt a kis barátnőd Megan.
- Megan? Éljen! Várj egy pillanatot anya mindjárt oda megyek. - Megan... arra gondoltam milyen érdekes, hogy ugyanúgy hívják, mint a fejemben élő kis csajt. Gondoltam csak véletlen egybeesés. Egyenesen a bejárati ajtóhoz rohantam, ahol egy hosszú, barna, egyenes hajú, barna szemű lány várt engem a verandán.
- Csókolom Mrs. West. Heather kijöhet velem játszani a játszótérre? - Ezer közül is felismertem volna azt a hangot. Az volt az a hang, amit már vagy egy hónapja folyamatosan hallottam amikor fájt a fejem.
- Uhh hadd menjek anya. - Rángattam meg kötényét jobb kezemmel.
- Na jó rendben, de csak pár órára. - Mondta szelíd, lágy hangon.
- Köszönöm szépen. - Válaszolt visszafogott hangon a Megan nevezetű kislány.
- Ne izgulj anya, vigyázok magamra. - Majd egy puszit adtam az arcára, és már szaladtunk is a játszótér felé. Anya még utánunk szólt egy "ne rohanjatok olyan gyorsan" aggódó mondattal, de Megan és én mintha meg sem hallanánk csak futottunk tovább a játszótérre.
- Olyan aranyos az anyukád Heather.
- Köszi Megan, tudom. Senkiért sem cserélném el.
- Bár az én anyám lenne ilyen aranyos és kedves. - Mormogta futás közben oldalra fordított fejjel.
- De hiszen a te anyud is aranyos. Hiszen mindig mikor átmegyek hozzátok sütivel vár engem.
- Lehet, de tudod sokat veszekednek apával. Anya valami fura gyógyszert is szokott szedni.
- Biztos minden rendbe jön, mint ahogy a mesékben is mindig boldog vég vár a szerelmesekre.
- Nem vagyok biztos benne, hogy anya még szereti apát. Sokat sír is miatta.
- Hát én nagyon remélem, hogy minden rendbe jön!
- Köszi Heather, ilyenkor tudom, hogy tényleg te vagy a legjobb barátnőm. -Vigyorgott rám Megan. Ahogy feleszméltünk már a játszótéren találtuk magunkat. Minden szép állapotban volt, a hinták fényesek és tiszták voltak épp úgy ahogy a csúszdák is. A körhinta folyamatosan forgott, és a víz tiszta volt és csendes.
- Gyere Heather játszunk! - Fogta meg a kezemet Megan és a csúszdák felé vettük az irányt. Azt játszottuk, hogy hercegnők vagyunk, akiket fogva tart egy sárkány. Bár ahogy feltűnt már akkor se voltam valami ártatlan bárány és a királyfi segítsége nélkül "megöltem a sárkányt". Amin össze is vesztünk Megannel.
- Haether ez így nem jó játék. - Pufogott rám Megan.
- De miért? Én erős hercegnő vagyok, aki megvédi magát.
- De ezt nem így játsszák! Meg kell várnod míg a herceg eljön és megment téged a gonosz sárkánytól.
- Nem kell nekem nyamvadt herceg, egy lány is lehet olyan jó fiú, mint egy fiú.
- Jaj Heather. - Forgatta a szemeit, majd elsétált a mólóhoz és leült a végére. Erőt véve a büszkeségemen én is követni kezdtem őt a mólóhoz és leültem mellé.
- Megan ne haragudj rám. Ha szeretnéd játszhatunk úgy ahogy te szeretnél.
- Nem ezért vagyok szomorú Heather.
- Akkor miért? - Nézett rá szomorú tekintettel a 6 éves énem.
- Tudod te mindig olyan erős és bátor vagy. Soha semmi sem ijeszt meg téged és tudod kicsit féltékeny vagyok emiatt rád.
- Te vagy rám féltékeny? – Kérdeztem meglepett hangon, de Megan összekuporodott és megnémult. - Jaj Megan hiszem te sokkal érdekesebb vagy mint én. Okos vagy és kedves, csomó barátod van és mindig kitalálsz valami kreatív játékot, amivel feldobod a napot.
-Csak vigasztalni próbálsz. - Mormogta még mindig lehajtott fejjel.
- Dehogy is. - Majd felálltam, megfogtam a karját és felhúztam magamhoz. -Ne szomorkodj Magen én így szeretlek ahogy vagy. - Megannel elkezdtünk körbe-körbe forogni és nevetni kezdtünk.
- Heather ígérj meg valamit!
- Bármit Megan!
- Ha valamelyikünkkel valamikor bármi is történjen a másik egy szó nélkül ott terem és segít neki.
- Megígérem. - Majd folytattuk a nevetést és a forgást. Addig-addig forogtunk míg el nem vesztettem az egyensúly érzékemet, és bele nem estem a vízbe.
Erősen csapódtam bele. Az orrom és a szám is hirtelen tele lett vízzel, majd merülni kezdtem. A víztükrön csak halványan látszódott a megcsillant napfény, amely egyre homályosabb és homályosabb lett. Kezdett minden elsötétülni amikor hirtelen megpillantottam Magent, aki gyorsan úszott utánam a víz alatt. Láttam ahogy nyúlt felém a kezével, amit próbáltam megfogni, de túl messze volt. Ennek ellenére egyikünk se adta fel, majd egy tenyeret éreztem meg a kézfejemen és elájultam.