#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

41.fejezet

Az első utam először haza vezetett. Lepakoltam a cuccaimat és próbáltam összeszedni magam. A fürdés volt az első dolgom. Majd sminkelés, végül pedig egy kényelmes egyben stílusos, rózsaszín pulcsi kiválasztása hozzá illő farmerrel és cipővel. Mikor elkészültem kezembe vettem a telefont, de meglepetésemre Debra már 3-szór keresett. Felhívtam. A telefon kicsenget majd pár másodperc múlva meghallottam az ismerős hangot.
-Szia Heather, örülök, hogy vissza hívtál.
-Miért kerestél?-Kérdeztem ridegen.
-Szeretnék neked mindent elmondani. nem szeretném ha véget érne a barátságunk és örülnék ha megtudnám veled beszélni a történteket.
-Szerencséd, hogy nem terveztem programot mára. Ráérek.-Mintha nyakon öntöttek volna szerencsével. Még csak meg se kellet erőltetni magam. Debra önként akart kitálalni nekem. -Hányra menjek?
-Igazából minél hamarabb, annál jobb. A szüleim nincsenek otthon így nyugodtan tudnánk beszélgetni.
-Felkapok valamit és indulok. Szia Debra.
-Köszönöm Heather. Várlak.

Még égett bennem a bosszú vágy, ezért minél hamarabb próbáltam elindulni. A kocsim nem érkezett még meg, ezért megint gyalogoltam. Este fele járhatott körülbelül 7 óra lehetett. Az időjárás már nem volt olyan kellemes mint amikor haza fele mentem. A szél erősebb volt, a nap már nem volt fent az égen. Sötét volt, csak  lámpák halovány fénye volt, ami egy kis megnyugvást adott a hátborzongató úton. Elég messze lakott Debra, így beletelt egy bő félórába mire oda értem a házukhoz. Nem éreztem jól magam ahogy az ajtójuk előtt megálltam.  A hasam görcsölt a fejem fájt és valami nehéz érzett fogott körül. Mintha ötven kg-ott ragtak volna a vállaimra. Becsöngettem és szinte egy másodperc sem telt bele, Debra ajtót nyitott.
-Hát tényleg itt vagy? Nagyon örülök.-Nézett rám vidámsággal teli arccal.
-Hagyjuk a félrebeszélést. Szeretném tudni az igazat.-Debra arca hirtelen komollyá és gondterhelté vált.
-Menjünk be a szobámba és mindent elmondok. Szeretnél valamit inni.
-Nem köszönöm, csak menj előre, én követlek.-Debra remegő lábakkal ment fel a lépcsőn és én is ugyan így követtem. Mindkettőnknek nehéz volt az a beszélgetés.

Debra szobája semmit sem változott, mióta utoljára bent jártam, ami még azon az estén volt amikor Mattel elkövettünk egy hatalmas hibát. Meg amikor ugyan ezt Debrával is megtette.
-Foglalj csak helyet az ágy.. van itt egy kényelmes szék talán az jó lesz.
-Halljam Debra, mi az igazság?-Néztem komoly lényegre törő hangon.
-Nem is tudom, hol kezdjek bele. Azt már tudod, hogy mindig is felnéztem rád, és, hogy ott voltam amikor Magen meghalt. De van még más is. Mikor általános iskolás voltam, nem nagyon hallottam felőled és ez eléggé zavart. Ezért elkezdtem kutakodni utánad.
-Magyarán követtél?
-Nem dehogy is. Csak néha megnéztem ahogy kijössz a sulidból és elmész enni valamit. De ez nem volt rendszeres. Aztán rájöttem, hogy ha az általános iskolában nem is, de a közép suliba még kerülhetünk egy helyre. Ami egyszerűbbnek bizonyult mint először gondoltam volna. Aminek a legjobban örültem, az volt, hogy osztálytársak lettünk. Aztán rájöttem, hogy ridegebb vagy mint gondoltam volna. Ezért nem is nagyon tudtam, hogy, hogy közeledjek hozzád. Aztán összejöttél Jamessel. Aki még most sem érdemelné meg, hogy együtt legyél vele. Majd meghalt Lauren, sokan téged vádoltak, de igazából nem te voltál a fő kiváltó ok. Majd ez évben meghalt Sarah is, amit szintén hozzád kötnek, de én tudom, hogy te nem tudnál megölni senkit.
-Én öltem meg Saraht.-Mondtam rideg, kimért hangon.
-Hogy mi?
-Jól hallottad! Az a kis ribanc megakart ölni amiért meghalt a húga, de nem jött össze neki, így végül ő halt meg.
-Ezt eddig miért nem mondtad el nekem?-Kérdezte, közben próbálta visszatartani a sírását.
-Mivel lett volna jobb?
-És mi lett a holttesttel?
-Kérdezd Ms. Kurvát! Ő volt az aki feldarabolta és megsemmisítette.
-Megpróbálom most túltenni magam ezen és elmondani amit szeretnék, bár így kicsit nehezebb lesz. Szóval miután meghalt Sarah, elkezdtem kutakodni, hogy mi történhetett vele. Eleinte Amberrel, aki aztán szomorú mód meghalt. Majd szünetekben elkezdtem figyelni beszélgetéseiteket. Ekkor jöttem rá, hogy hogyan kerülhetnék hozzád sokkal közelebb. Ami sikerült is. Ami legjobb az az, hogy úgy tűnt te is élvezed a társaságom, de nem annyira mint Mattét. Ezért is utáltam annyira. Miatta volt távolság még mindig közted és köztem.
-Nem volt miatta távolság. Matt csak önös érdekből kezdett nekem segíteni.
-Lehet, de abban biztos vagyok, hogy ez idővel megváltozott. Ami egyre jobban zavart. Ezért kitaláltam, hogy érjem el, hogy ne érezz úgy iránta mint eddig?
-Egy pillanat, ugye ennek nincs köze ahhoz, hogy majdmem lefeküdtél vele?
-De igen van. Megcsókoltam, és ennek nem lett volna ott vége, ha kell le is feküdtem volna vele.
-Akkor igazából tényleg nem akartál beszélni velem?
-Nem, csak azt akartam, hogy kiszeress Mattből.
-Mi volt ezzel mind a célod Debra? Miért vagyok neked ilyen fontos?
-Mert szeretlek Heather és nem a közömbös "barátok vagyunk" szeretlek-re gondolom. Én Szerelmes vagyok beléd mióta megismertelek.
-Debra én már elmondtam egyszer! Nem vagyok leszbikus. Nem érzek irántad semmit se. Sőt most csak furábbnak tűnsz a szememben. Azt se értem, hogy, hogy tu egy lány egy lány szeretni.
-talán azért nem érted mivel hozzád nem nyúlt még úgy férfi, mint hozzám!-Fordult felém összetört arcával.
-Ezt hogy érted?
-Tudod Heather én mind eddig keményen küzdöttem a barátságodért, de nem tudom túl tenni magam azon, hogy megölted az egyik barátom. De mit is vár valaki  egy olyan embertől, aki nem törődik senki mással, csak magával. Az ilyen ember nem tudja elképzelni, hogy nem minden olyan egyszerű mint azt hiszi. Tudod történtek másokkal is borzaszó dolgok mint gondolnád. Engem például megerőszakoltak 13 éves koromban. Jól hallottad! Csak egy egyszerű napnak indult, de délután mikor haza fele mentem egy idegen öltönyös férfi elkapott egy üres utcában és be ráncigált egy zsákutcában ahol megerőszakolt. Tudod mit éreztem utána? Semmit se. Nem voltam dühös se szomorú se csalódott. Csak üres. Az ember egy ilyen után  nem szívesen kezd újra pasikkal. De persze az olyan ribancokat mint te ezt nem igazán érdekli, hiszen Matt is megdugott amikor még együtt voltál Jamessel. 
-Mi ütött beléd Debra? Eddig semmi bajod nem volt!
-Tudod mi a bajom? Te! Csak is te senki más! Szóval fogd magad és takarodj ki a házamból most azonnal.
-Kérned sem kell. És ha érdekel Jamessel nem jöttünk újra össze.-Majd ingerült léptekkel elindultam az ajtó felé. Ahogy kinyitottam épp Debra anyja Sophia állt meg előttem.
-Jól vagy Heather?
-Igen de ha megbocsájt távoznék.-Szinte rohantam haza. Nem tudtam, hogy mitől lett annyira ideges, minta nem is önmaga lett volna. Viszont azon is elgondolkoztam, hogyha az igazat mondja akkor Matt talán nem is ment volna magától bele abba az egészbe ha Debra nem mászik rá. Nehéz volt józan fejjel gondolkodni, nem is erőltettem csak rohantam ahogy tudtam haza. Egy rezgésre álltam meg, ami a hátsó zsebemből szólt. i.H. volt az.

"Úgy tűnik a titkok a felszínre kerülnek. De ne hidd, hogy ettől függetlenül minden megváltozik. és ne hidd, hogy lesz aki segít neked, arról külön kezeskedek."
Üdv: I.H.

-Majd ezt követően egy másik, egy ismeretlen számról.

-Szia Heather, Debra anyja vagyok, szeretnék veled beszélni holnap remélem feltudsz majd hívni.

Egyre furább volt minden. Viszont Mattel kiakartam békülni még  ha azt is mondta I.H., hogy nem tud segíteni senki. ó volt az egyetlen táram a kezdetektől és kezdett hiányozni. Fura tudom, A felszínes Heather hiányol valakit, aki nem saját maga. 
  Otthon anyáék eléggé idegesek voltak mikor megjöttem.
-Hol voltál Heather? Apáddal már halálra izgultuk magunkat. 
-Nem kell annyit aggódnod Anya.
-Nem-e! Akkor megmondanád nekem, hogy miért vittek be téged a sittre ittas vezetésért.
-Apa elmondta?
-Miért mit gondolsz? Hogy csak úgy magától leülepszik és nem tudja meg senki?
-Nem érted anya, ez nem olyan könnyű.
-Apád mondta, hogy valami szerelmi ügy! Én is voltam kamasz, de nem az a megoldás ha leiszod magad. Továbbá nem ez az egyetlen ok amiért haragszom. Mostanában mintha kifordultál volna magadból és ez nem tetszik! Látom rajtad, hogy eltitkolsz valamit.
-Te már csak tudod, hiszen ugyan olyan jó vagy benne mint ahogy ezt rólam állítod.
-Mire célzol?
-Azt mondtad nem tudsz semmit Magenről, de ez hazugság. Mivel én is emlékszem rá. Mégis miért nem meséltél róla ez idáig.
-Heather, bármit is tettem minden a te javadat szolgálta.
-Mégsem lett jobb semmi mint ahogy látod. nem értem miért nem tud senkisem őszinte lenni ebben a családban. Eljátsszuk, hogy szeretjük egymást, de belül mind üresek vagyunk. Azt hittem, hogy ez csak velem van így, de kezdem észre venni az igazságot. Nem hiszem, hogy véletlen lenne az, hogy szinte sosem vagytok otthon és csak este látlak "ha látlak" titeket. Szerintem kerültök engem csak nem tudom miért? 
-Kicsim ez bonyolult.
-Tudod mit anya, nem érdekel, majd megoldom egyedül ahogy eddig is tettem.-majd felmentem a szobámba és erősen magamra csaptam az ajtót. Nem akartam látni senkit, sem hallani csak egyedül akartam lenni magammal.

Íme a kövi fejezet. remélem tetszik és örülnék-még ha ez egy kicsit önzőn is hangzik- annak ha megosztanátok velem a véleményeteket a fejezetekről? Szeretném, hogy minél jobb legyen de ha nem kapok vissza jelzés úgy kicsit nehéz javítani a rosszabb részeken. Remélem nem nagy kérés és továbbra is kíváncsiak lesztek a folytatásra.