#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

14.fejezet

Habár kocsival indultunk el a táborhelyhez, így sem sikerült este 8-nál előbb oda érni. Az oda vezető út se volt a legkellemesebb. Az a dagadt Emma nem bírta befogni a pofáját és folyamatosan a hamis hangjával énekelt régi utazós dalokat.
-Fogd már be egy percre Emma! -Ordítottam rá többször, de akár hányszor abba hagyta, Matt egyből buzdítani kezdte a folytatásra. És ez ment órákon át, ameddig egy hatalmas pofont le nem kevertem neki, Amitől elkezdett sírni. Na aztán azt hallgathattam egy óráig. Szó mi szó, nagyon hosszú volt az utazás.
A táborhelyhez érve már korom sötét volt. A hirtelen ötlettől vezényelve nem igazán jutott eszünkbe Mattel zseblámpát vinni magunkkal. Szerencsére Emmának volt annyi haszna, hogy hozott magával mindent, ami az éjszakai kutatáshoz szükséges eszköz lehet.
-Honnan vannak neked ilyen cuccaid Emma? Mint például ez az infravörös éjszakai szemüveg, biztos egy vagyon lehetett. -Nézett rá Matt Emmára, olyan tekintettel, mint egy kis gyerek, aki épp ajándékokat csomagol ki.
-Heather tudja, Apám egy olyan cégnél fejes, ahol rendőrségnek terveznek mindenféle hasznos eszközt. -Felelte Emma, úgy mint aki nem is tudja miről beszél.
-Mi az, hogy én tudom? Soha nem beszélsz a családodról.
-Öhh de, vagy 1000-szer meséltem már neked a szüleimről.
-Szerinted engem érdekelni szokott az, amit mondani szoktál nekem? Ugyan kérlek. -Matt oldva a feszültséget folytatta kérdéseit Emmához.
-És apud tud róla, hogy elvetted ezeket?
-Hát, nem igazán. -Fordította oldalra a fejét Emma.
-Na várjunk, ugye nem azért ordítoztak a szüleid mert apud nem találta ezeket és ideges lett? -Kérdezte Matt kissé szemrehányóan.
-Most akkor neki kezdünk a nyomozásnak vagy sem? -Kérdezett vissza Emma láthatóan terelve a témát.
-Hagyjad Matt, legalább végre valami haszna is lesz ennek a szerencsétlen lánynak, egy kis lopás még nem a világ vége.
-Köszönöm Heather.
-Észre sem veszed, hogy minden egyes mondatával megsért téged? -Kérdezte értetlenül Matt.
-Ha ismernéd Heathert, tudnád, hogy tőle már ez is bóknak számít tőle.
-Hát te tudod. Akkor essünk neki. -Majd mindannyian magunkhoz vettünk egy zseblámpát és egy pisztolyt, amit egy kicsit vonakodva vettem el, Emma ennek ellenére, mintha csak egy játék lenne, a kezébe vette és mint egy profi biztosította ki a ravaszt majd zsebre vágta.

-Hol tanultál bánni a fegyverekkel Emma? -Kérdezte Matt kissé már idegesítően ámulatba ejtve a látottak után.

-Apámmal nem sok közös hobbink van, ezért arra gondoltam jó ötlet lenne, ha elkísérném lövészetre. És mit ne mondjak, elég jó időtöltés a feszültség levezetésére. -Miután Emma abbahagyta az unalmas beszámolóját Matt azt találta ki, hogy mindenki más irányba induljon el a gyilkossági helyszíntől kiindulva. Habár próbált nyugodt és higgadt maradni, eléggé éreztem a hangján egy fajta remegést, amiből érezni lehetett, hogy eléggé rosszul van a helytől. Nem éreztem át az érzéseit, ezért engem nem igazán zavart a környezet maga. A gyomorfájás is már az út felénél abba maradt. Ellenben a fejfájástól, ami egyre csak erősödött.

Észak irányába kezdtem el nyomokat keresni, amerre a legtöbb sárga kordonszalag volt, amit a rendőrség rakott ki. Nagyon sötét volt és a zseblámpa sem igazán világított át minden részleget. Az addig emlékezetemben fennmaradt erdő békés látképét felcserélte egy nyugtalan, különös árnyékokkal teli „Stephen King" írásait idéző, helyszín. Eléggé nyugtalannak éreztem magam, ahogy szinte életre kelt körülöttem a természet... Körülbelül negyedóra múlva léptek hangjára lettem figyelmes a száraz, földre hullott őszi faleveleken.
-Ki az? Ki van ott? Matt? Dagadék? -A zseblámpát a hangok irányába fordítottam, amint észre vettem ki állt a mögöttem lévő fa mögött, majdnem szívrohamot kaptam. Szerencsére a zseblámpa nem esett ki a kezemből. A nyomozó volt az Dean Moligan.
-Mit keres maga itt?
-Ezt én is kérdezhetném Heather, ez a terület a fennhatósághoz tartozik, amíg folynak a nyomozások senki sem léphet erre a területre. Gondolom nem nyomokat jöttél eltüntetni?
-Épp ellenkezőleg nyomokat jöttem keresni, és ne adja itt nekem az ártatlant, nem tudom mennyire játszott össze, Mr Kurvával, de tudom, hogy ő próbált meg bemártani aznap este.
-Mégis honnan veszed ezeket a fura elméleteket, ő csak az iskolát védi és a diákokat. Ő találta meg a hajgumit is, amit megmutatott nekem. Nem szövetkeztünk ellened.
-Haha ezek szerint Ms. Kurva csak kihasználja magát, mint egy kis bábot.
-Ne hívd Ms. Kurvának! Elizabeth egy kedves és becsületes állampolgár és nem hagyom, hogy így beszélj róla. -Mr. Moligant láthatóan eléggé felzaklatták a szavaim. De nem érdekelt, mivel tudtam, hogy igazam van, hiszen maga Ms. Kurva mondta el nekem.
-Miért mit fog csinálni talán lelő? -Kérdeztem nevetve, gúnyos hangnemben. Dean jobb keze hirtelen elindult a far zsebe mögé, amire az én kezemet is a fegyverem irányába kezdtem közelíteni. Már majdnem megfogtam, de hirtelen Emma hangját hallottuk meg a távolból.
-Gyertek ide találtam valamit!!!-Mr. Moligant és én is visszahelyeztük kezeinket a kiindulási pontba. És egymás méregetése helyett inkább oda rohantunk Emmához.
Mire oda értünk, Matt is épp, hogy ott termett.
-Mit találtál Emma? -Kérdezte Matt izgatott hangon, Csak ezután vette észre, hogy a nyomozó ott áll mellettem. -Ön mit keres itt?
-Miért kérdezi ezt mindenki? Nyomozó vagyok az a munkám, hogy helyszíneken kutatok. A kérdés inkább az, hogy ti gyerekek mit kerestek egy gyilkossági színhelyen.

-A barátnőmet megölte valaki, és tudni akarom, hogy ki tette! -Válaszolt Matt, Miközben kezeit ökölbe szorította.

-Ha hagynátok, a hatóságot dolgozni, meg is kapnád rá a választ!

-Ó igen, hát pedig úgy tűnik elkerülte valami a figyelmüket. -Válaszolta Emma önbizalomtól dagadva.

-Kíváncsian hallgatom mit találtatok, egy éjszaka alatt, amit mi zsaruk nem vettünk észre.

-Khm, ha abba hagyná a fölösleges gúnyos beszólását elmondanám. A gyilkosság színhelyétől pár lépésre van egy kis csordogáló patak, amelynek alján kavicsréteg alatt megakadt a szemem egy arany karkötőn. Amit felismertem és sok mindent megtudok vele magyarázni.
-Jaj gyerünk már Emma, nem érünk rá reggelig. -Mondtam, fáradt, nyűgös hangon.
-A karkötő Hazelé, aki mellesleg elsőnek indult megkeresni Ambert. Valószínűleg akkor eshetett le a kezéről, miközben a nyomokat próbálta meg eltüntetni.

-Ki az Hazel? -Néztem rá értetlenül.
-Az osztálytársunk! -Mondta, úgy, mint aki egy értelmisérülthöz beszél. Ha nem lettem volna annyire kíváncsi a válaszokra, már rég felpofoztam volna a kis selejtet.
-Vigyázz, hogy beszélsz velem dagi! Nem érdekelnek a selejt osztálytársaim, a felének nem is tudom a nevét.
-A lényeg, hogy valószínűleg, ő lehet a gyilkos.
-Wow Emma nem vagy semmi.-Mosolygott rá Matt.
-Ne biztasd, még a végén elhiszi.
-Tehát azt állítjátok, hogy egy osztálytársatok követte el a gyilkosságot, van lett volna rá indítéka annak Hazelnek?-Mr. Moligan kissé szkeptikusan nézett ránk.
-Ha olyan jó nyomozó mint állítja, akkor erre ön is rátudna jönni, mindenesetre ez is egy nyom -Válaszoltam, magabiztosan a nyomozónak.
-És kik mentek még utána?-kérdezte vissza Mr. Moligan.
-Hát ha jól emlékszem, először ugyebár Hazel majd szinte egyből Joshua 2 percre rá Lisa és pár lány, James már akkor felment aludni mielőtt Amber sírva elrohant volna, Lisáék után pedig mindenki 5 percen belül keresni kezdte velem együtt.
-Értem, nos a kis esti kiruccanásotok most ért véget, és örüljetek hogy nem hívtam a szüleiteket.-Majd elsétált és a fák árnyékában eltűnt. Miután Matt meggyőződött róla, hogy Dean már nincs a közelben, közelebb hívott magához bennünket.
-Nem akartam a nyomozó előtt említeni, de én is találtam valamit.
-Mit? - kérdeztem vissza fojtott hangon.
-Egy kést. -Majd felemelte jobb kezét, amiben ott csillogott ezüstös fénye. Amint észre vettem rádöbbentem, hogy ez megint ugyanaz a kés, amit a fiókomban találtam és amivel nyakon szúrtam Saraht.
-Mi a baj Heather? Sápadtnak tűnsz. -Nézett rám kissé megrémülve Matt.
-Ez az a kés. De, hogy kerülhetett ide? azt hittem jól elrejtettem a fiókomban, ahova I.H. tette. Akkor mégis hogyan?
-Ez ijesztő. -Szólt hozzá Emma, akinek addigra már szintén elkezdett sápadozni a bőre.
-Szerinted ezzel lett megölve Amber? -Kérdeztem halkan, majd egyenesen Matt szemébe néztem.
-Lehet. Szerintem ezzel vágta át a gyomrát az elkövető Ambernek, Majd kihúzta a beleit és rá kötötte a...-Hirtelen hányinger fogta el Mattet.
-Inkább ne folytasd nem akarom, hogy lehányd a drága cipőm.
-Ha lehányod Heathert én felpofozlak.-Morgott rá Emma Mattre.
-Jól vagyok, de értitek a lényeget.
-Olyan kevés ideje volt mindenre, és mégse vette észre senki, pedig körülbelül mindenki egyszerre kezdte el keresni Ambert. -Tette hozzá Emma.
-Ismerjük I.H.-t mindig két lépéssel előttünk jár. -Igaza volt Mattnek I.H. mindent mindig előre kitervelt. Ekkor megértettem mi lehetett az amin azon a két szabad hetén gondolkodott.
-Ez sajnos igaz Matt. Szerintem az sem volt véletlen, hogy pont Amber halt meg. Lehet I.H. tudta, hogy Ms. Kurva jönni fog a táborba és rávette Ambert, hogy mindent elmeséljem neki, ha tényleg ismer I.H. akkor biztosan tudta, hogy fogok erre reagálni, ahogy Amber reakciójára is biztosan számított. Könnyű célpontjává vált.
-Ha ez igaz akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltuk volna. -Matt és Emma is egyre jobban elkezdett aggódni velem együtt. A felgyorsult szívverésemet egy üzenet szakította félbe, ami a telefonba érkezett.

"Bravó, bravó. Látom nem is vagytok olyan hülyék, mint ahogy gondoltam volna. Most már láthatjátok, hogy tényleg valódi veszélyt jelenetek mindannyitokra. Még kiszállhattok és akkor csak Heather marad a célpontom de ha nem hagyjátok, hogy végezzem a dolgom, ki tudja mi történhet veletek.
Üdv: I.H."

-Matt és Emma egymásra néztek ahogy elolvasták a szöveget. nem tudtam mi járhat a fejükben, de abban a percben annyira zavart voltam, hogy ismét elájultam. Igaz akkor nem hallottam a kis lány hangját, csak egy barna hajszál futott végig a szemeim előtt, majd a fejfájás elviselhetetlenségére, elájultam.