#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

50.fejezet

Mielött beszálltam volna a kocsiba, Debrát magamhoz hívtam egy beszélgetés erejéig.
-Mit szeretnél Heather?-Kérdezte a megszokott vidám hangján, ami nem is tartott olyan sokáig.
-A tegnap estéről szerettem volna veled beszélni. Figyelj tudom, hogy nem részeg voltál, valamelyik éned átvette feletted az irányítást, teljesen ki voltál fordulva magadból. És úgy tűnt mintha I.H.-ről beszéltél volna, mintha együtt éreznél vele, ha tudsz valamit, jó lenne ha elmondanád.-Debra félrevonta a tekintetét, mintha nem akarna szembenézni valamivel.
-Nézd Heather, nem én vagyok I.H. erre meg is esküszöm, de tény, hogy mindannyiunknak van valami a múltjából, amit próbál elfelejteni. Honnan tudhatnánk, hogy I.H.-nak nincsen-e ilyene. Nem tudhatjuk min mehetett keresztül.
-És akkor szerinted az a megoldás, ha terrorizálunk embereket és gyilkolunk?-Néztem ingerülten.
-Nem mondtam, hogy egyetértek a módszereivel, de biztosan nem unalomból teszi azt, amit tesz.
-Emlékszel arra amikor az erdőben voltunk, és odakötöztek téged egy fához?
-Persze, hogy emlékszek.-Borult el a tekintete, látszott, hogy nehezére esett visszatekinteni arra az estére.
-Gondolj bele mennyire féltél, nem hiszem, hogy tettél volna bármit is I.H ellen, mégis felhasznált téged ellenem. Nézd, én elhiszem, hogy neki se lehetett boldog élete, de más embereket feláldozni azért, hogy elérd a célod, az olyan..
-Mint te?-Kérdezett rá komoly hangon Debra.
-Mondjuk inkább azt, hogy a régi Heather, aki amúgy nem ölt meg senkit.
-Kivéve a barátnőmet, Saraht.
-Ezzel nem igazán segítesz, tudod? Nem érdekel I.H. múltja, nincs joga mások élete felett ítélkezni. Elegem van a játékaiból, csak el akarom kapni, hogy végre véget érhessen ez a rémálom.
-Megértem és teljes mértékben melletted állok és támogatlak.
-Ezt örömmel hallom, csak ennyit szerettem volna, indulhatunk.
-Ezután beszálltunk Matt kocsijába, aki hazavitt minket. Mikor hazaértem vettem észre, hogy a kocsim már otthon volt, és Anyám keresztbe tett karokkal várt engem.
-Ez hosszú beszélgetés lesz úgy látom, sok szerencsét Heather.-Mondta Matt, majd kiszálltam a kocsiból, és egyenesen anyám felé indultam. Minél közelebb mentem, annál jobban látszódott anyám idegörlő tekintete. Utoljára akkor láttam olyannak az arcát, mint amikor eltörtem a kocsiját boltba menet.
-Gyere be a kanapéra, beszélnünk kell.-Nem szóltam semmit, csak követtem. Égészen a hálószóbájukig mentünk, majd leültetett az ágyra, majd sajnálkozó tekintettel nézett rám.
-Édesem, elég volt a titkolózásból, jól látom rajtad, hogy valami zavar, az anyád vagyok, megérzem. Már év eleje óta látszik rajtad. Először azt gondoltam, hogy csak a tipikus iskola undorod jött elő, de aztán folyton olyan feszült voltál mikor haza jöttél, jól tudom, hogy rengetek gyilkosság történt az iskolátokban, amiről megértem, hogy nem szívesen beszélsz. De szembe kell néznünk a tényekkel, Emma a házunkban halt meg, és mostmár a volt párod, James sincs már köztünk.
-Álljunk csak meg egy percre anya!-szakítottam félbe az eléggé egyértelmű beszédjét.- ugye nem azzal vádolsz, hogy én öltem meg őket?-Anya sóhajtott egyett.
-Én csak..
-Nem hiszem el, hogy a saját anyám gyilkosnak tart.-Akadtam ki, közben felálltam az ágyról, majd fel-alá kezdtem sétálni a szobában a hajamat birizgálva.
-Csak nem szeretném, hogy bajod essen, tudom milyen neheze kezeled az átlag embereket.
-Ez nem az jelenti, hogy megölném őket, amúgy, is honnan tudsz James-ről? Alig  két napja történt csak.
-A rendőrség látogatóba jött hozzánk, elmondták mi történt vasárnap, és visszahozták a kocsidat, téged kerestek.-Ezután még komolyabb hangnemre váltott.-mit kerestél ott a gyilkosság után is  a kocsiddal?-Nézett rám aggodalommal teli tekintettel.
-Nem az történt amire gondolsz. Ez ennél sokkal bonyolultabb.-Próbáltam nyugtatni, nem túl sok sikerrel.
-Akkor magyarázd el, mert mostmár semmit sem értek. Tudom, hogy szereted magad intézni a problémáidat, ezért sem szoktam beleavatkozni az életedbe. De rá kell jönnöd édesem, hogy egy idő után már nem tudsz egyedül cipelni minden terhet, szükséged van segítségre, nem lehetsz ennyire erős.
-Ma benn voltam a rabnál, aki elütötte Magent.
-Mit kerestél te ott?-Nézett rám kérdő tekintettel.
-Le akarom zárni a múltam, te és apa annyi mindent eltitkoltatok előlem. Azt mondod bízzak benned, pedig miattad lettek gondjaim, hogy bízhatnék ezek után benned?
-Az régen volt, de akkor azt hittem, hogy segíthetek rajtad, soha nem akartam neked rosszat.
-Ha ennyire segíteni akarsz, akkor hagyd, hogy mindent a magam módján intézzek, nem hiszem el, hogy ezt mondom, de vannak barátaim, akik segítenek.-Mondtam komoly hangon. Bár csak félig volt igaz. Haragudtam anyára azért, amit kis koromban tettek velem apával, de más részről  nem akartam, hogy miattam ő is bajba kerüljön, ismerve I.H-t, ha akarja, simán felhasználhatja anyát, hogy engem kínozhasson. Ezt pedig nem hagyhattam.
 
Anya viszont még mindig feszült volt, ezért odamentem hozzá, megöleltem, és csak ennyit mondtam.
-Csak bízz bennem, ha ennek vége, mindent elmondok majd.-Úgy tűnt kicsit megnyugtattam, nem tudom, hogy az öleléssel vagy a szavaimmal, de anya bólintott egyet, majd magamra hagyott, és lement főzni.

Vasárnapot otthon töltöttem, néha elmerengtem a régi közös emlékeimen, amiket Jamessel együtt éltünk meg. Van, aki azt mondaná erre, hogy ez csak önsanyargatás, de én nem értek velük egyett. Jó érzés volt, talán nem voltam szerelmes, de boldog igen, mégha az eleje csak hazugság is volt, számomra azok az emlékek őszinték voltak. Tudom mit gondoltok, miért vannak ilyen mély érzései egy felszínes kis csajnak, aki eddig minden fura embert szinte leköpdösött, nos ez nem változott sokat, még mindig nem bírom a selejteket, a hideg kiráz tőlük. De Magen eltűnése óta sokkal több érzelmem a felszínre szabadult, mint azelőtt. Nem tudtam, hogy ezeket ilyen nehéz kontrolálni. Szóval igen, akadtak ilyen pillanataim is az akkori helyzetemben, de megbírkóztam vele. De térjünk is vissza a lényegre. Bár jól esett visszaemlékezni a vidám percekre, mégis valami elvonta a figyelmem, a valami nem is volt jó szó rá, inkább valaki. Nem árulok el  "gondolom" túl sokat, ha kimondom, hogy Matt volt az. Igen, sajnos egyre többet gondoltam rá, nem tudom mi változott meg benne az elmúlt 3 hónap alatt, de valamiért vonzani kezdett egyre jobban. Egy hang azt mondta a fejemben, hogy ebből még baj lehet, hiszen akárhányszor esélyt akartam adni neki, valami mindig a felszínre jött, ami ezt lehetetlenné tette. Mintha az univerzum akarná üzenni, hogy nem érdemes vele összejönni. Mégis egy másik hang a fejemben azt suttogta, Matt az igazi, az első ember, aki iránt képes vagyok többet is érezni, és nem csak az számított, hogy hogy nézett ki. Kezdtem érteni mit láthatott benne Amber. Hát igen, ezzel telt a vasárnapom, de Hétfő reggel vissza kellet térnem a zord valóságba, abba, ahol még mindig selejtek voltak az osztálytársaim, I.H. még mindig az őrületbe akart kergetni, és ahol nem tudhattam kiben is bízhatok meg igazán.

Az első utam az irodába vezetett, Ms. Kurvához. Ideje volt tudatnom vele a helyzetet. Végigsétáltam a folyosón, majd kopogás nélkül berontottam hozzá.
-Mit akarsz Heather? Nincs sok időm, a zsaruk folyamatosan a nyomomban vannak, és egyéb gondjaim is vannak.-Mondta nyúzott hangon.
-Tudja ön mi folyik itt? James, I.H. embere meghalt, az állítólagos pasija megzakkant, és majdnem vízbe folytott, és I.H. még mindig szabadlábon van.
-Mégis mit vársz tőlem Heather? Megmondtam, hogy nem segítek abban, hogy rájöjj kicsoda is I.H. Túl sok minden forog kockán. Most pedig, ha nincs más mondanivalód...-Hirtelen feltűnt valami Ms. Kurván, ahogy oldalra fordította a fejét, egy fehér géz darabkát vettem észre  a halántékához ragasztva, valamint a szemei bár a szokott módon eléggé erősen ki voltak sminkelve, mégis látni lehetett vörös foltokat körülötte.
-Ezt nem hiszem.-Döbbentem meg a látottakon.
-Miről beszélsz Heather?
-Maga volt.
-Mégis ki voltam?
-Az a csukjás alak Csütörtök estéről.
-Nem értem miről beszélsz.-Próbálta meg terelni a témát, közben a szemei ide-oda cikáztak.
-Nem ver át engem Ms. Elizabeth. A halántékán lévő tapasz, a szemei körülötti vörös foltok. A halántéka üvegtöréstől, a szemei pedig borsspraytől ilyenek. Mit keresett ott aznap este? Csak nem I.H. szólt önnek?
-Nincs okom válaszolni neked.
-A kulcs kellet mi?-Kérdeztem rá határozottan.
-Ne merészelj kérdőre vonni engem.-Vágott vissza kemény hangon.
-Esküszöm önnek, ha rájövök mi van James ajtaja mögött, elintézem, hogy magát is börtönbe csukassák egy életre.
-Kemény szavak egy kislánytól.
-Ez a kislány még mindig él, és mostmár egyre több mindent tud meg.-Mondtam hátat fordítva Ms. Kurvának, majd az osztály felé vettem az irányt Matthez.

Hát ez lenne a kövi fejezet, remélem tetszett és izgatottak vagytok, mivel már csak 10 fejezet van vissza a storyból ^^