#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

28.fejezet

Amint kiengedtek a gyengélkedőből első dolgom volt, hogy megkeressem Mattet és megmutassam neki a képet. A könyvtárban találtam meg, amiről addig nem is tudtam, hogy van ilyen a suliban. Nagyobb volt, mint el tudtam volna képzelni. A könyvsorok szinte a végtelenségig nyúltak a hosszú folyosókon. Az egész helységet faburkolat vette körül, és síri csönd. Csak Matt és egy öregasszonyruhás szemüveges lány volt bent, na meg persze a könyvtáros, aki őszintén kicsit ijesztő volt. Körülbelül 60 évesnek tippeltem, vékony arca és hatalmas kontyba fogott ősz haja volt. Bár azt még nekem is elkellet ismernem, hogy korához képest elég jól öltözködött. Egy fekete magassarkú volt rajta harisnyával térdig érő selyemszoknya volt rajta és egy virág mintás blúz, amin pedig egy fekete szövet, testhez simuló blézer. Bár a pozitív benyomásom egyből eltűnt amint észre vettem milyen sajnálkozó tekintettel néz felém.
- Miben segíthetek kisasszony? - Kérdezte érdektelen, öreges, rekedt hangon és félre vont tekintettel. - Tudja ez nem egy sminkes bolt és a ruhákról sincsenek könyveink.
- Ha abba hagyta az ironizálást, elmondanám, hogy csak Mattet keresem.
- Nem hiszem, hogy meg kéne szakítanod az olvasásban. Ő legalább valami értelmes dolgot is csinál a szabadidejében, nem pedig plázákba jár, mint egyesek. - A nő kezdte kihúzni a gyufát nálam, szerencsére viszont Matté épp akkor sétált oda hozzánk, és A könyvtáros vállára helyezte kezét.
- Semmi baj Ms. Paggy csak az egyik barátom Heather.
- Heather? Úgy érted az a Heather akinek az apja Walter West?
- Pontosan, szóval nyugodtan békén hagyhatja. - Mondta kedveskedő hangon Matt.
- Jaj sajnálom Ms. Heather, nem tudtam, hogy maga az, foglaljon csak helyett hátul, és ha tudok valamiben segíteni csak szóljon. - Hirtelen Ms. Paggy sokkal kedvesebb és segítőkészebb hangnembe váltott, aminek nem értettem a miértjét, de igazság szerint nem is nagyon foglalkoztatott.

Ezt követően hátra mentem oda, ahol Matt ült és egy könyvet vettem észre melynek a borítóján egy pisztoly volt, ami egy vértócsában hevert.
- Mit olvastál eddig Matt?
- Ja ez? Csak egy krimi, nyomozásról szól, gondoltam segíthet pár ilyen könyv a helyzetünkön.
- Elég naiv gondolkodásmód Matt. Ez sajnos a valóság és nem egy könyv. - Majd felé tartottam a telefonom, amin ki volt nagyítva a kép, ami kettőnkről készült. Matt ismételten lefagyott, már nem is lepődtem meg rajta. Körülbelül egy perc csend után végre megszólalt.
- Ezek mi vagyunk Heather?
- Szerinted?
- De mégis kicsinálta ezt a képet?
- Hát nem egyértelmű? I.H. tette, és megfenyegetett.
- Mi? Mégis mivel?
- Azt még nem mondta el. De őt ismerve biztos kitesz majd magáért.
- Az a kis rohadék úgy játszadozik rajtunk, mint a hegedűn. - Emelte fel a hangját idegesen Matt, mire a kis szemüveges kis csaj a másik sarokból feszülten hátrafordult és lecsitította. Az azt követő másodpercben pedig Ms. Paggy került hirtelen a hátunk mögé.
- Mi a baj Matt? Tudok segíteni? - Kérdezte segítőkész hangon a könyvtáros.
- Nem de köszönöm a felajánlását. - Ms. Pagynek nem is kellet ennél több, megfordult és vissza ült a kis kuckójába. - Igazából Heather, örülök, hogy megkerestél mivel szerettem volna veled beszélni egy fontos dologról.
- Mégis miről? - Tettem fel a kérdést érdeklődést tettetve.
- Beszélnünk kéne Emma szüleivel, végül is mi voltunk a egyetlen barátai, és kötelességemnek tartom leróni a részvétemet.
- Ez biztos valami vicc. Emma maximum a te barátod volt, az pedig, hogy te kötelességednek tartod azt, hogy beszélj velük szintén csak a te dolgod. Én személy szerint nem érzem azt, hogy bármit is tennem kéne érte. Ő vállalta a kockázatot!
- Heather, ne légy ilyen, Emma nagyon sokat segített neked, és nem várt cserébe soha semmit, ennyit ő is megérdemel.
- Csak egy segéd volt számomra semmi több.
- Vasárnap nem úgy tűnt. - Vágott vissza komoly tekintettel az arcán.
- Nem akarom, hogy felhozd azt a napot, csak egy furcsa felkavaró érzés volt, amit inkább Jamessel való szakítás okozott, mintsem Emma halála.
- Akárhogy is, szeretném, hogy el gyere velem. Nem kell semmit se mondanod, ha nem szeretnél csak legyél ott velem.
- Fhuu, rendben elmegyek, de cserébe megpróbálsz leszállni arról a témáról, hogy Debra lehet a gyilkos.
- Rendben igyekezni fogok, amúgy miért fontos neked ennyire Debra, őt nem tartod már selejtnek?
- Ez bonyolult. Debra egy nem hétköznapi lány és kíváncsi vagyok miket rejtegethet a felszín alatt.
- Örülök, hogy te is úgy gondolod, hogy van valami titka, mivel én is így gondolom. És mi van azóta Jamessel? Azóta sem történt semmi változás?
- Mi ez a nagy kérdezősködés hirtelen? Miért érdekel téged James? Ha nagyon érdekel, azóta sem válaszol az üzeneteimre, és még a folyosókon is elfordítja a tekintetét, ha közeledni kezdek.
- Nyugodj meg Heather, még csak egy napja történt biztos vissza fog fogadni. – Tette hozzá megnyugtató hangon. Majd a kezét az enyémre helyezte.
- Miért vagy most ilyen kedves velem, kiráz tőled a hideg. - Néztem rá undorral az arcomon.
- Csak segíteni próbáltam, de látom nem kellet volna. - Beszélgetésünket az óra csengetés zavarta meg, amit meghalva egyből rohantam vissza a terembe .