#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

43.fejezet

-Miért vagy ilyen nyugodt Alan?-Kérdeztem kissé zaklatott, feszült hangon.
-Csak hallani szeretném azt, amit Matt mondani készül neked.
-Matt, áruld el végre, mi ez az egész?
-Nézd Heather, amit most elmesélek, az lehet kicsit rossz fényben fog feltüntetni engem, de hidd el, mindennek megvolt az oka.
-Csak... Kezdd el.-Törődtem bele fájdalmasan a szavaiba.
-Tudod miután Alanről kiderültek dolgok, nehezen tudtam aludni. Életemben nem éreztem magam még annyira dühösnek, mint abban a helyzetben. Nem gondolkoztam tisztán és nem akartam elfelejteni a hallottakat. Így eldöntöttem, hogy bosszút állok Alanen amiért elvette tőlem az egyetlen szerelmemet. Ms. Marge a könyvtáros minden diákról tárol adatokat a fiókjaiban. Nem egyszer kértem tőle adatokat, és ő pedig készséggel segített, mivel úgy tudta mindent a nemes cél érdekében teszek. Szóval-Sóhajtott egy nagyot- elkértem Alan általános iskolás adatait, és ami eléggé érdekes az az volt, hogy Alannek sötétebb a múltja, mint azt bárki is gondolta volna. Drog kereskedés, gyújtogatás, nyilvános helyen való ivászat, lopás, és még sorolhatnám mik állnak Alan élete mögött. Azt gondoltam, végre itt az esélyem arra, hogy megszabaduljak tőle. Éppen ezért megkerestem tegnap a szünetben és elmondtam neki, hogy menjen át másik suliba ha nem akarja, hogy más is megtudja a sötét múltját. Alan ellenkezett és azt mondta, hogy csak ezzel akarok kompenzálni amiért megfektette a barátnőm. Ekkor kissé elszabadultak az érzéseim és nekilöktem a falnak. Tudom, nem volt tisztességes tőlem, de nem tudtam kitörölni a fejemből Ambert.
-Szóval ez az egész Amber miatt volt?-Kérdeztem dühösen.
-Igen de ne érts félre...
-Én pedig végre azt hittem, hogy sikerült tovább lépned, hogy képes vagy nyitni más emberek felé is. Miért hazudsz folyamatosan nekem?
-Heather én túlléptem, ezért nem is hoztam nyilvánosságra az adatait, mivel tudtam, hogy Amber már nem fog visszajönni és képesnek kell lennem elengednem őt.
-Mégis megfenyegetted előtte Alant. Sok mindenkiből kinéztem volna ezt a cselekedetet. Igaz, legfőképp magamból, de nem belőled. Te voltál az egyetlen aki tiszta volt I.H. egész játéka alatt, most mégis te vagy a legmocskosabb.
-Heather kérlek, fontos vagy nekem.
-Nem akarlak hallani!-Majd indultam volna el amikor Matt olyat mondott amire sosem számítottam.
-De Szeretlek!-Megtorpantam, egy furcsa bizsergő érzés futott végig a gerincemen a szavai hallatán. Sírni tudtam volna de nem jött ki könnycsepp, csak hátra fordultam és csalódott tekintettel néztem rá Mattre majd szinte már rutin szerűen kevertem le neki egy pofont.
-TŰNJ A SZEMEM ELŐL!
-De...?
-TAKARODJ!-Mondtam, majd Matt riadt tekintete egy ürességgé változott, megfordult és elsétált.

Alan még ott állt velem szemben és mosollyal az arcán csak lassan tapsolt és ezt mondta.
-Bravó, bravó, hol a ráadás? Magam sem tudtam volna elképzelni érdekesebb csavart, mint amit ti itt most leműveltetek.-Szavaitól csak még feldúltabb lettem.
-Ki kérdezett téged? Te vagy mindennek az elrontója, ha te nem vagy, Matt nem ragaszkodna még mindig Amberhöz és talán...
-Talán mi? Beléd szeretne? Érdekes gondolatmenet. Eddig bizton állítottad, hogy nem érzel semmit se Matt iránt, most mégis pártfordulás alakult ki benned. Mégis mi váltotta ki ezt belőled?
-Te ezt nem értheted.
-Miért? Talán mert nincsenek érzéseim? Ja bocs az neked nincsenek.
-Az már a múlté.
-Valóban? Mivel még mindig úgy látom, hogy csak a saját önös céljaid vezérelnek, mint eddig mindig. Nem fogadott vissza James, gondoltad Matt még itt van.
-Nem te voltál az, aki azt mondta, hogy érzek iránta valamit?
-Ugyan kérlek, puszta heccelésből? Te nem tudod mi az a szerelem. Volt egyáltalán valaha is olyan, akit szívből szerettél?-nem tudtam válaszolni, igaza volt. Soha senki sem volt nekem olyan fontos, hogy azt tudtam volna neki mondani, hogy szeretem.-Gondoltam, hogy nem fogsz tudni mit mondani. És még te állítod azt, hogy én nem érzem a helyzeted? Tévedsz Heather, te nem érted az én helyzetem, se a múltam. Amber volt az egyetlen fénypont az éltemben. Amiket Matt mondott mind igazak voltak rólam. Tudod nem mindenkinek adatik meg a csodálatos családi idill, mint neked.-Alan egy hosszabb levegővétel után folytatta.- Apám már hat éves koromban meghalt a saját szemem előtt. Fejbe lőtték. Hogy ki és miért tette, mai napig rejtély számomra. Na mindegy. Miután általános iskolás lettem, anyám egyre jobban kezdett elsüllyedni az alkoholtól. Van fogalmad arról, milyen érzés 8 évesen arra haza érni, hogy anyád a földön fetreng egy vodkás üveggel a kezében? Persze, hogy nincs, hogy is lenne, Ms. tökéletesnek minden megadatott egy csettintésre. De nekem nem hogy játékaim még családom se volt. Mindezek ellenére nem akartam egyedül hagyni anyámat. Csak én maradtam neki, és ezek után is szerettem. Szóval próbáltam minél jobb tanulmányi eredményeket elérni, hogy segíteni tudjak neki később anyagilag. De nem volt túl egyszerű. Pár osztálytársam féltékeny lett a jegyeim átlagára és ezért folyamatosan megaláztak. Például levetkőztettek pucérra az iskola közepén, és lány ruhában kellet haza mennem, de verésekből is akadt bőven. Kezdtem teljesen szétcsúszni. Majd tizenéves koromban megtaláltam anyám füvét a táskájában, és beleszívtam. Ekkor kezdődött el egy másik korszak. Az addig eminens diákból egy lázadó, drogkereskedő lett, aki inkább felgyújtotta volna az iskolát mintsem még egy napot kelljen ott töltenie. És akkor amikor úgy tűnt már, hogy nincs visszaút és padlóra kerültem, megjelent ő. Mai napig emlékszem, hogy tankönyvek voltak a karjai között, hosszú szürke szoknyát viselt barna garbóval. Haja kettős fonott copfban volt, amiket a szél ide-oda fújdogált. Egy sikártorban voltam, épp próbáltam beszúrni magamnak a drogot amikor odajött hozzám.
-Ne tedd ezt magaddal.-Mondta és elvette kezemből a tűt. Erre persze egyből kiakadtam, és vissza akartam venni tőle, de egészen kitartó volt.
-Nem ez kell neked, hogy vissza térj a helyes útra.
-Akkor mégis, nem tudod ki vagyok, ne avatkozz az életembe.-Mondtam neki, de ő nem hagyott ott. Leült mellém és megkért, hogy meséljem el neki az életem. Soha nem kért addig tőlem senki se ilyet, ezért elmeséltem. És azután se ment el. Azt mondta minden nap eljön ide hozzám pontban 3-kor meglátogatni, beszélgetni és hozz valami harapni valót. És így is lett. Minden nap találkoztunk és beszélgettünk. Egy hónap után megígértem neki, hogy leszokok a kábítószerekről, ő végig segített ebben, amíg végül teljesen tiszta nem lettem. Ez után jött a kilencedik. Ekkor tájt mentünk szét és jött össze Mattal! Kicsit sem voltam boldog. Amber az életet jelentette nekem, mégis egy ilyen nyomorék fiú mellet kellet látnom.
-Akkor ezek szerint nem is voltál vele együtt mikor Mattel volt?
-Dehogy voltam. Bár együtt lehettem volna vele. De Amber sosem csalt volna meg senkit se. Ő nem az a fajta lány volt.
-Akkor minek mondtad azt az erdőben?
- Csak picit ferdítettem a valóságon, ideje volt kicsit felhúznom Mattet.
-Én nem tudom mit mondjak, azt hittem azért vagy ilyen közömbös és nárcisztikus, mivel ilyen az alaptermészeted.
-Senkinek sem ilyen az alaptermészete Heather, mindenki titkol valamit ami kihatással lett a jelenlegi személyiségére. Arra vagyok kíváncsi már csak, hogy vajon mi lehet a te titkod.
-Az én titkom, ha van is, csak rám tartozik. Vannak határok az életemben amibe a saját családomat se avatom be.
-Ez az oka annak, hogy miért vagy még most is magányos. Ha nem engedsz be másokat mások se fognak tudni téged. Hidd el, ezt már csak tudom.-Majd Mattet követve Alan is elsétált a folyosón és csak a szavainak a nyomait hagyta maga után.
Ott álltam egyedül magatehetetlenül, és rájöttem valamire. Alannek igaza van, ha azt akarom, hogy én is normális életet éljek, nekem is őszintének kell lennem másokkal. Legfőkébb Mattel, Debraval, Lisával és Alannel.

Hosszú kimaradás után ami az érettségi miatt volt, (remélem átmentem xD) újra hozom a fejezeteket a szokott időpontokban.
Remélem tetszett az új fejezet és várjátok a folytatást :3.