Teen Wolf [FANFICTION] ♡

12.LvL

-De mi történt?-kérdezte aggódóan Ethan.

-Megha..-nem tudtam bejezeni, mert az edző jött be.

-Wolf! Az iskola pszichológusa vár.-szuper, most meg azt fogják hinni rólam, hogy depressziós vagyok. Nem akartam felállni, most nem. Most lett volna szükségem anyára.

-Finstock edző! Mondja meg a tanárnőnek, hogy most nem érek rá. Franciám lesz.-nem omolhatok össze most, így már a második napon hülyének fognak nézni. Én nem vagyok ilyen.

-Találkozunk francián.-kimentem az öltözőből,majd a szekrényemből kivettem a cuccomat és mire a terembe értem be is csöngettek.
Leültem a helyemre és kinyitottam a füzetemet, gondoltam addig rajzolgatok egy kicsit. Ajtócsapódásra lettem figyelmes, mire felkaptam a fejemet és ott állt velem szemben Derek, aki az ajtót kulcsra zárta. Nem szabad félnem.

-Azt hiszem beszélnünk kéne...-kezdeményeztem én, majd egy sóhaj elhagyta a számat.-Nem tudom, nogy mit akarsz tőlem, de jó lenne, ha elmondanád.

-Téged.-a kijelentésére felnéztem egy pillanatra.

-Igen, tudom ezt már tegnap is elmondtad, de valamiért akkor sem értem. Nem akarok félni senktől, azért költöztünk ide, hogy elfeljtsem a rossz dolgokat, de most jössz te és meg akarsz ölni.-kikapcsoltam a tollamat, a füzetemet becsuktam, majd szépen lassan felnéztem. Ott állt előttem.-Tessék, itt vagyok.-álltam elé.

-Valamit titkolsz, igaz?-kérdezte tőlem. A kezemet lassan a zsebembe csúsztattam, ahol a kés lapult. Egy gyors mozdulattal kirántottam onnan és a torkához szorítottam.

-Ha nem hagysz békén, életemre esküszöm, hogy megöllek.-mivel a bal kezem még üres volt, gondoltam beüthetek neki egyet, de ő gyorsabb volt és úgy megszorította, hogy miután elvette a kezét onnan, ott maradt a nyoma is.

-Ccc-ciccegett nekem, majd fordított helyzetünkön, hogy a kés az én torkomnál volt és teste az enyémhez nyomódott. Olyan meleg volt Derek, hogy tojást lehetett volna sütni rajta.
-Jól érzed magad?-kérdeztem tőle. Azt éreztem mintha egyre jobban változna át valamivé. Gondolkodásomat és a haláltól való félelmemet az ajtó nyitódása csapta meg. Jackson lépett be rajta és mikor meglátott engem, rögtön bezárta az ajtót. A cuccát, egy hozzá közeli padra dobta le.

-Engedd el a lányt.-parancsolt Dereknek. Ezek szerint ők ismerik egymást?

-Csak játszottunk egy kicsit, igaz Jennifer?-a kést leegendte a torkomtól, majd szembe fordított magával és mélyen a szemeimbe nézett, majd rámkacsintott, amit Jackson nem láthatott. A kést pedig visszacsúsztatta a zsebembe. Ellépett mellőlem és kilépett a teremből.
Fejemet lehajtva tanulmányoztam a csuklómat, amin ott volt a nyoma annak.

-Csak akartam szólni, hogy az órák elmaradnak a lacrosse meccs miatt.-a tekintetével ölni lehetett volna, legalábbis én ezt láttam benne.
A sírás határán voltam, oly szinten kaptam sokkot, hogy akár meg is halhattam volna. Ilyen még eddig sosem fordult elő, hogy elájultam volna. De most már alig bírtam állni a lábaimon. Leestem a földre, térdeimet felhúzva kezdtem el sírni. Csak annyit éreztem, hogy valaki felsegít és magához ölel.

-Ethan, gyere, hozd ki őt.-hallottam meg Jackson hangját. A szememet nem mertem kinyitni, de éreztem, hogy valaki visz valahova. Kimentünk a hidegbe, ahol már az eső szakadt, majd bearaktak egy kocsiba. A szemeimet résnyire nyitottam csak ki és láttam, hogy a vezetőülésben Jackson ül, mellette Aiden és aki engem fogott pedig Ethan volt.
-Ho..Hova visztek?-kérdeztem tőlük, de én még a saját hangomat sem hallottam.