Teen Wolf [FANFICTION] ♡

23.Lvl

Azonban ez nem sikerült, mert az egyik biztonsági őr elővette a sokkolóját és a hátamnak csapta. A fájdalom az egész testemet bejárta, mint egy éhes kukac az almát. Kerülgetett az ájulás, de mégsem sikerült ezt véghez vinnem, bár fogalmam sincs, hogy miért nem. Az egész kórház emeletén hatalmas hangzavar volt.Igaz ez nem annyira az én hibám, hiszen csak vészhelyzetben lehetett megnyomni a piros gombot. És ez most az volt. A nővér előhúzott a zsebéből egy belépőkártyát és egy kisebb műsze érintette oda, mire a hangos vinnyogás elállt

-Mégis, hogy gondolta ezt?-kérdezte tőlem az ápoló. Mivel éppen a halálom szélén voltam és levegőt sem kaptam az előbb történtek miatt, nem sikerült válaszolnom. Teljesen jogos volt, de mivel ő nem így látta, lekevert nekem egy pofont, mire én a földre kerültem.

-Hölgyem, elég legyen! Innen elintézzük mi! -szólt közbe mély hangjával az őr, aki az előbb ütött meg engem a botjával.

-Ha bármire lenne szükségük, szóljanak.-vette nyugodtabbra a hangot, mintha az előbb nem is történt volna semmi, majd leporolta az ingjét.

Ekkor a göndör hajú fiú teljes erővel nekiszaladt és a földre teperte a nőt. Ez a cselekmény mindenkit ledöbbentet, még engem is pedig a látásom nem volt a helyén. Minden olyan gyorsan történt, mert nem sokkal később már a srác kezeiben feküdtem. Éreztem ahogy a szél belekap a hajamba. Aztán hirtelen lelasított és talpra állítva engem letett a földre.

-Hívd a liftet, mindjárt jövök.-adta ki nekem az utasítást. Amikor felnéztem rá, kicsit megijedtem, mert a szemfogai meg voltak nőve a kelleténél jobban. Valamint a szeme sárgán világított. Mire észbekaptam már ott sem volt mellettem. Gyorsan megnyomtam a lefele nyilat, majd hátamat a lift hideg fémajtajához támasztottam. Néhány másodperccel később megérkezett a lift és mielőtt beszállhattam volna egy hangos üvöltést hallottam és ezzel együtt valaki teljes erővel nekinyomott a falnak és a kezeimre tett egy bilincset.

-Most megvannak!-kiáltott fel örömében az őr, majd szó szerint bedobott engem a liftbe, aztán a fiút is mellém, aki segített volna nekem a menekülésben. A nővér elégedett tekintettel nézett ránk, maj magához szólította a férfit.

-Csak egy szóra.-pislogott rá szenvedélyesen.
Majd a többi részét már nem is sikerült hallanom, bár nem is annyira érdekelt.

És kettesben maradtunk a liftben. Mozdulni alig tudtunk, amikor felvillant a piros lámpa a kis kütyün, ezzel jelezve záródását, majd becsukódott.

-Álljanak meg!-hallottam a kiabálást, de már csak egyre halkabban, hisz a lift ment lefelé.

A kórházakban az van beprogramozva, ha megnyomják a vézhelyzet gombot, akkor a liftek csak lefele tudnak közlekedni.

Hatalmas csend uralkodott ránk, bár úgy gondolom semelyikünknek sem volt mondanivalója. Mikor már majdnem leértünk a földszintre megállt a lift. Néhány másodperc után, a szívem visszanyerte normális állapotát.

-Jól vagy?-kezdeményezett a fiú, majd közelebb csúszott hozzám. Rákaptam a tekintetemet és jobban megvizslattam, hisz nemrég még teljesen úgy nézett ki, mint egy farkas. Látta is rajtam, hogy nincs mindek oké, nem is hagyta szó nélkül.
-Figyelj, ha jobban leszel és emlékezni fogsz mindenre, rám is, elmagyarázok mindent.-emelte ki az utolsó szót.

-Én ezt már nem bírom! Olyan sok minden történt velem, hogy már azt is el fogom felejteni, hogy ki vagyok. Ha megváltoztathatnám a múltat, biztos, hogy mindent másképp csináltam volna.-jött ki belőlem minden, ami eddig nyomott belülről.

-Elhiszem, és nagyon sajnálom. De ne félj, melletted leszek és segíteni fogok mindenben. Tudom, hogy nem emlékszel, de mi régen is nagyon jóban voltunk. A te apád és az enyém a legjobb barátok voltak.-mondta nekem, majd felállt és felém nyújtotta a kezét. Belekapaszkodtam, majd felhúzott, mintha  olyan pihe könnyű lennék. Ahogy ott álltunk egy helyben, a lift közepén, egyszercsak elkezdett nyikorogni. Majd hallani lehetett, hogy elszakad az egyik vezeték.

-Ez mi volt?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Nem tudom.-rázta meg nemlegesen a fejét, majd megnyomtam az ajtónyitósgombot. A liftek ajtaja elmozdultak egymástól, de azon nyomban meg is álltak.