Teen Wolf [FANFICTION] ♡

11.LvL

Miután kiugrott rajta, csak percekkel utána mentem oda, hogy becsukhassam az ablakot.
Hogy mit éreztem akkor? Félelem, és sokk, talán depressziós leszek. Megakart ölni, vagy enni. És mi lesz holnap a suliban?
Bebújtam az ágyamba, majd nagy nehezen sikerült elaludnom. Másnap reggel az ébresztőm hangja keltett fel, abból az álomból, amiből sikítozva keltem fel. Az óra 6:45-öt mutatott, apa már rég nem volt itthon. Felöltöztem, majd elvégeztem amit kellett és lementem a konyhába, ahol ittam egy tejeskávét, majd olyat tettem, amit sosem gondoltam volna, hogy megteszek.
Lementem a garázsba, a széfet kinyitottam és kivettem belőle egy zsebkést, talán a legerősebbet is mind közül. Igen, van egy széfünk, amibe apa rakta be az önvédelmi dolgait. Azt mondta, hogy csak akkor szóljak neki, hogy elvettem egyet, ha emberölésre, vagy ilyenekre használnám. Hát azért remélem erre nem fog sor kerülni.
A kést betettem a zsebembe, majd a garázsból kijőve, mentem, felvettem a cipőmet és elindultam a suliba. 7:20-ra értem oda, de még senki sem volt ott. Bementem az ajtón, egyenesen a szekrényemhez, hogy megnézzem milyen órával kezdünk.
Első órám nem volt. Szuper:| Tehát ezek szerint 9-re kellett volna ideérnem. Addig még van egy másfél órám. Az utána következő kettő francia, majd egy töri.
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy itt vannak a fiúk és edzenek. Mármint remélem, mert tegnap mondta az edző. A táskámat a szekrényben hagyva, elindultam a pályára, ahol egy lélek sem volt. Leültem a lelátóra és az időjárás annyira kedvező volt számomra, hogy kicsit bealudtam. Arra keltem fel, hogy valamit nekidobtak a hátamnak, kicsit fájt. Kinyitottam a szemeimet és megláttam Scott-ot és a barátait is. Stiles nem volt ott.

-Na mi van csipkerózsika, kidobtak otthonról?-kiáltott ide nekem Scott egyik barátja.

Úgy odadobtam volna neki valamit, majd elástam volna egy kert közepére. Felálltam a lelátóról és elkezdtem sétálni lefelé a fiúkhoz.

-Úgy döntöttem, hogy számomra, meg más számára-itt néztem Scottra.-Is ma este elégetem a könyveimet. Iskolához kapcsolódó, vagy nem...mit számít az. Jajj, de várj....ennek van egy kis bökkenője, én nem ilyen vagyok.-mélyen a szemeibe néztem, tudta, hogy mire gondolok.

-Azt hiszed, hogy most megijedtem tőled és az "ajánlatodtól"? A barátom meg fogja találni és te erről nem is fogsz tudni.-mosolygott rám gonoszan.

-Ha a barátodat még egyszer meglátom, megölöm, majd szólok...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a távolbn megláttam Dereket közeledni.-Csak őt ne.-suttogtam magam elé, majd leültem a földre és felhúztam a térdeimet.

-Héé, mi van itt?-kérdezte egy ismerős hang.

Szemeimet becsukva ájultam el.
Sosem voltam ilyen félős típus, de anyám halála után minden megváltozott.
Éreztem, hogy valaki megfog és felemel, majd utána letesz valami keményebbre. Lassan elkezdtem kinyitogatni a szemeimet, kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy lássm mi történik. Körülöttem csak lábak voltak, aztán észrevettem Dereket is, aki a helyiség másik végében állt karbafont kezekkel. A szemeim kipattantak és villámsebességgel ültem fel a padról.

-Jennifer! Jól vagy mostmár?-kérdezte tőlem Jackson.-Mostmár mindenki mehet.-szólt a fiúknak, akik mentek tovább a dolgukra.

Leguggolt elém, Aiden és Ethan pedig leültek mindkét oldalamra.

-Nem. Tegnap este történt valami...-és itt elakadt a hangom.
Jackson fölött elnézve láttam meg Dereket, miközben dühösen néz rám és rázza a fejét, majd kilép az öltözőből.