Teen Wolf [FANFICTION] ♡

13.LvL

Senki sem válaszolt a kérdésemre, ígyhát feltápaszkodtam Ethan-ről és ránéztem. Mereven nézett kifelé az ablakon, de amikor felém fordult Derek arca volt ott. Amint észrevett, a szemeimbe nézett, majd egy gyors mozdulattal az ülésekre ledöntött, a zsebéből pedig elővette az én késemet és a torkomhoz szorította, majd a kezét felemelve megvágta azt. Sikítottam.

-Hé Jennifer, nincs semmi baj.-csitítgatott mostmár Ethan. Alig kaptam levegőt. Mi történt az előbb?

-Itt volt.-suttogtam.

-Ki volt itt?-kéredzte hátrafordulva Aiden. Eközben visszaültünk az ülésekre.

-Derek.-a név kimondása is fájt, nemhogy találkozni vele.

-Nem volt itt senki, legfőképp Derek.-fordult szembe velem Ethan.

-Nem hiszitek el, igaz? Mindenki azt fogja hinni, hogy megőrültem és, majd beakarnak vinni egy intézetbe.-miután ráeszméltem, hogy mi is történt velem, el akartam innen menni.-Vigyetek haza, most!-parancsoltam a fiúkra.

-Biztonságos helyre viszünk.

-Nem! Ha nem visztek haza felhívom apát.-próbáltam határozott lenni, de ami eddig történt felforgatta a gomdolataimat.

A szememből könnycseppek törtek elő. Letörölhettem volna őket, de helyette újak jöttek volna. Inkább becsuktam a szemeimet.

A kocsi egy ismerős helyen állt meg. A Beacon Hills-i kórház volt az.

Átcsúsztam az ülések másik oldalára, hogy végre kiszállhassak az autóból, de az zárva volt. Jackson kiszállt az autóból és kinyitotta az ajtómat. Kicsit bosszúsan néztem rá.
-Most komolyan azt hitted, hogy el fogok szökni?-kérdeztem tőle teljes felháborodottsággal.
-Igen.-válaszolt Aiden és rárakott a kezemre egy bilincset!?-És ezt csakis ezért tesszük.-nézett rám a fiú.

-Na nehogymár vissza menjünk dedóba. Ti komolyan elhiszitek, hogy őrült vagyok?

-Nem, de, ami a kocsiban történt, meg a suliban elég durva volt. Dereknek meg majd megüzenem, hogy szálljon le rólad.-mondta Ethan. Közben az ikrek megfogták a kezem és elkezedtek befelé tolni.

-Várj....te ismered Dereket?-egy pillanatra megálltam és a kezemet valahogyan kiráncigáltam a fiúéké közül, majd felnéztem Ethan-re.-Te most komolyan beszélsz?-kérdeztem tőle.-Ha ezt tudtam volna én, én, nem is tudom. De várj, szólhatnál arról neki, hogy ne törjön be házamba és ne fenyegessen meg semmivel, valamint ne hazudozzon arról, hogy lerobbant a kocsija és a telefonja sem működik. És ha most megbocsájtotok...mennem kell tanulni, de aztán ügyesen a meccsen.-köszöntem el tőlük.

Megfordultam és elindultam vissza a suliba.

Már a buszmegállóban álltam és próbáltam kinyitni a bilincset egy hullámcsattal. Már majdnem simerült, amikoris valaki megszólított.

-Segítsek?-és igen, a csattot elejtettem, pont bele a csatornába. Dejó...
Hátrafordultam a hang irányába és egy jóképű srácot pillantottam meg. 180 cm körül lehetett. Barna, kicsit göndör haja volt és pólón keresztül is jól látszódott, hogy izmos.

-Nem köszi, asszem meglesz.-mosolyogtam rá egy kicsit. A nadrágzsebemből kihúztam a késem, de mivel annyira ügyetlen voltam, az is kiesett az én kezemből. A fiú elég furcsán nézett rám, majd észrevéve a késemet,elkezdett közeledni felém, hogy ő majd azt fel fogja venni a földről.

-Állj.-láttam, hogy már majdnem hozzáért, de a hangomra felnézett és kiegyenesedett.-Megoldom egyedül is.

-Megkérdezzem, hogy mi...-kezdett bele, de én félbeszakítottam.

-Jobban teszed, ha meg sem szólalsz...... Vagyis...ahhhj..ez olyan nehéz.-homlokomat nekidöntöttem a villanyoszlopnak. Éreztem ahogyan megfogja a késemet és kinyitja a bilincs zárát.

-Kösz.-mondtam neki, pedig még mindig ott álltam.