Teen Wolf [FANFICTION] ♡

24.Lvl

Most én kezdtem el nyomogatni a gombot, mire megint elkezdett mozogni, de csak annyira, hogy ki lehessen nézni a kis lyukon.

-Beragadtunk.-sóhajtottam fel.
-Te, nem tudnád kinyitni a liftet, a hiper-szuper szupererőddel.-támadt hirtelen egy ötleletem.

Válaszképpen csak felnevetett, majd kikukucskált a lyukon.
-Nem látok semmit, szerintem az első emelet alatt állhatott meg.-magyarázott nekem, majd nekiesett az ajtóknak, hogy kinyissa.  
A sarokban álltam, amikor észrevettem valami fekete árnyat a levegőben.

-Isaac...én nem akarlak megzavarni, de azt hiszem látok valamit.-jutott eszembe időközben a neve.

-Emlékszel rám?-fordult felém boldogan és megölelt. Egy pillanat alatt történt minden, hisz az a fekete árny, már teljes testalkatban-és magasságban állt előttünk. Egyből a lift sarkába futottam, mert a szellem elővett a háta mögül egy hatalmas kaszát, amit megsuhintott volna, ha nem esik tovább a lift nagy sebességgel. Mindketten egyből a földre estünk. A fejem találkozott a padlóval, így némi vér szivárgott ki onnan. A szemeimet lehunytam és próbáltam koncentrálni a jó dolgokra, hogy jobban érezzem magamat.

-Jennifer!-hallottam meg Isaac hangját, majd megrázta a vállaimat.
-Kelj fel, kérlek.-szólt nekem, mire én válaszképpen oldalra fordítottam a fejemet.

-Mmmm.-morogtam egyet, majd erőt véve magamhoz, folytattam;
-Hívj segítséget.-néztem a szemeibe.

-Már jönnek, ne félj.-simogatta meg a vállamat.

-Csak ne Dereket.-suttogtam neki, majd egy nagy robajjal kinyílt a liftajtó. És az a személy lépett be, akit most leginkább sem szerettem volna látni.

-Próbáltam sietni, csak egy kis elletétbe kerültem a biztonsági őrrel.-lépett be Derek hősiesen.
-De ahogy látom ti is.-fűzte még hozzá.

-Ki tud még róla? Egyedül jöttél?-bombázta kérdéseivel Dereket.

-Ha Jackson-ra gondolsz, akkor nem. Amúgy is kinek szóltam volna?-válaszolt a férfi.

-Mindegy. Haladjunk. Most mással kell foglalkoznunk.-célzott rám Isaac.

Láttam ahogyan Derek lenéz rám, majd elvigyorodik.

-Ne mondj semmit.-szóltam rá, még mielőtt valamit beszólt  volna nekem.

-Látod, valahogy mindig összehoz minket a sors.-guggolt le elém, majd egy rongyot elővett a zsebéből és a homlokom felső részéhez nyomta, ahonnan ömlött.

-Ne merj hozzám érni.-figyelmeztettem őt és eltoltam a kezét.

-Ne csináld már, épp készülök megmenteni téged.-húzta fel a szemöldökét.

-Előbb halok meg.-húzódtam el tőle, majd felültem és fejemet nekidöntöttem a fémfalnak.

-Isaac! Bevállalod?-kérdezte Derek a fiút, azonban ő már a folyosón várt minket.
Egymást néztük Derekkel, majd miután elege lett a hisztimből egy laza mozdulattal felkapott a földről. 
Gyorsan kislisszoltunk a kórházból és a parkoló irányába vettük utunkat.
Derek még mindig a kezeiben tartott, amikor feltűnt nekem, hogy Isaac nincsen mellettünk.

-Hol van?-kérdeztem a férfit.

-Körbenéz.-válaszol nekem egyszerűen, majd lábaimra állít.

-Ez a te kocsid?-egy fekete autó előtt álltunk meg, melynek ablakai ugyancsak be voltak sötétítve. Természetesen nem válaszolt semmit.
-Nem szállok be, veled nem. Azok után, amiket hallottam. Tudom, hogy a rossz oldalon állsz, és ki fogok deríteni mindent.-néztem rá mérgesen.

-Miről is beszélsz pontosan?-ráncolta össze homlokát. Időközben Isaac is előkerült.

-Bocs, csak az egyik ott dolgozó megállított engem. Valamiről lemaradtam?-kérdezte miközben összehúzta magán a dzsekijét.

-Azt állította, hogy a rossz oldalon állok, így van ez Isaac?-fonta össze karjait.

-Én..én csak..-nem tudtam befejezni, mert néhány könnycsepp lefolyt az arcomon, amit ők nem láthattak, hisz sötét volt már idekint.