-Najó.-fordultam hozzá.-Nem igazán szeretném neked a lelkemet kiönteni, de a gondolataim 1000-rel száguldoznak összevissza, meghát majdnem meghaltam, szóval ha nem érted meg, akkor ennyi.-néztem a szemébe.
-Apád küldött amúgy.
-Hogy mi van?-lesokkolt egyszerűen. Miért nem ismerem ezt a srácot, ha apám küldte?
-Ha azt hiszed hazudok, apád rendőrőrsőn dolgozik-ezt bárki tudhatja-Joshnak hívják, a legjobb barátjának, tehát Parrish-nek, pedig én vagyok a fia, aki az anyjánál élt kint Svájcban 1 évet.-fejezte be a sztoriját.
-Isaac?-kérdeztem tőle meglepetten, de szerintem itt én voltam az egyetlen aki a lepődőtt volt.
-Talált, süllyedt.
Sosem gondoltam volna a hallottak alapján, hogy ilyen jól néz ki. De elég ebből, most tuti totál hülyének nézett. Ha elmondja apámnak mi történt akkor kifogok kapni.
-Úristen, öhmm...lehetne egy olyan kérésem, hogy ami itt lezajlott nem mondod el senkinek? A senki alatt apámat értem. Tegnap óta nem láttam és már hiányzik.
-Megegyeztünk, de neked nem iskolába kéne lenned?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-De...de ez elég hosszú sztori és amúgy is...most mennék vissza a suliba. Szóval ja.
-Én ráérek.-karjait keresztbefonva nézett le rám.
-Én meg nem...szóval, ha most megbocsájtasz megyek és felszállok erre a buszra.-épp akkor jött meg a busz, ami majdnem teljesen üres volt.-Szia Isaac!-köszöntem el tőle.
Amikor már felléptem az első lépcsőre, valaki megfogta a vállmat és visszahúzott. Megfordulva láttam, hogy Jackson az. Asszem most vagyok igazán bajban.
-Szia...-köszöntem neki, mint aki nem tudná, hogy mi is a helyzet.
-Hiába mész visza a suliba, vége a tanításnak, a meccs miatt.
-Tudom...nem is oda akartam menni.-mondtam neki.
-Nekem előbb még nem ezt mondtad.-szólalt meg most előszőr Isaac.
-Ez meg ki a franc?-kérdezte tőlem Jackson.
-Ő...az egyik..-nem tudtam befejezni, mert Isaac félbeszakított.
-Barátok vagyunk. Csak.-most akkor mi is van?
Előbb beköpött, most meg megvéd. Ez nekem sok így egyszerre.
-Majd később még beszélnünk kell a kórház előtti sztoriról, de most kedves Jennifer elviszel hozzátok és mindent elmondasz, ami este történt. Az ikreknek is szólok, hogy ne keressenek téged.-a fejemet lehajtva hagytam, hogy belémkaroljon és elindultunk haza.
Már az ajtó előtt állunk, amikor motor zajra leszek figyelmes. Megfordulva láttam, hogy az ikrek jöttek meg. A bukósisakjukat levéve felakasztották a kormányra. Istenem, olyan tökéletesek. Kicsit sokáig bambulhattam el, mert észrevettem, hogy egyedül ácsorgok kint.
-Nem jössz be?-kérdezte Aiden.
-De, megyek.-válaszoltam neki.
Miután becsuktam az ajtót, levettem a kabátom és a cipőm. Lent a nappaliban nem volt senki, tehát a fiúk valószínűleg már fennt vannak a szobámba. Gyorsan felszaladtam. Az ajtót kinyitva láttam, hogy a fiúk az ágyamon fekszenek és egy könyv van a kezükben.
-Ti meg mi a francot csináltok?-keltem ki magamból.
-Ezt éppen mi is kérdezhetnénk.-tartotta fel a kezeit Ethan, amiben a 2 kömyv volt. Basszus.
-Megmagyarázom...
YOU ARE READING
Teen Wolf [FANFICTION] ♡
WerewolfEgy átlagos lány.... Minden az új sulival kezdődött... A rejtélyes fiú... A sok titkolózás... Egy véletlen baleset, megváltoztat mindent... ~Egy átlagos lány élete, aki új suliba kerül át, ahol találkozik egy rejtélyes fiúval, aki titkokkal próbálja...