14.LvL

450 23 0
                                    

-Najó.-fordultam hozzá.-Nem igazán szeretném neked a lelkemet kiönteni, de a gondolataim 1000-rel száguldoznak összevissza, meghát majdnem meghaltam, szóval ha nem érted meg, akkor ennyi.-néztem a szemébe.

-Apád küldött amúgy.

-Hogy mi van?-lesokkolt egyszerűen. Miért nem ismerem ezt a srácot, ha apám küldte?

-Ha azt hiszed hazudok, apád rendőrőrsőn dolgozik-ezt bárki tudhatja-Joshnak hívják, a legjobb barátjának, tehát Parrish-nek, pedig én vagyok a fia, aki az anyjánál élt kint Svájcban 1 évet.-fejezte be a sztoriját.

-Isaac?-kérdeztem tőle meglepetten, de szerintem itt én voltam az egyetlen aki a lepődőtt volt.

-Talált, süllyedt.

Sosem gondoltam volna a hallottak alapján, hogy ilyen jól néz ki. De elég ebből, most tuti totál hülyének nézett. Ha elmondja apámnak mi történt akkor kifogok kapni.

-Úristen, öhmm...lehetne egy olyan kérésem, hogy ami itt lezajlott nem mondod el senkinek? A senki alatt apámat értem. Tegnap óta nem láttam és már hiányzik.

-Megegyeztünk, de neked nem iskolába kéne lenned?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-De...de ez elég hosszú sztori és amúgy is...most mennék vissza a suliba. Szóval ja.

-Én ráérek.-karjait keresztbefonva nézett le rám.

-Én meg nem...szóval, ha most megbocsájtasz megyek és felszállok erre a buszra.-épp akkor jött meg a busz, ami majdnem teljesen üres volt.-Szia Isaac!-köszöntem el tőle.

Amikor már felléptem az első lépcsőre, valaki megfogta a vállmat és visszahúzott. Megfordulva láttam, hogy Jackson az. Asszem most vagyok igazán bajban.

-Szia...-köszöntem neki, mint aki nem tudná, hogy mi is a helyzet.

-Hiába mész visza a suliba, vége a tanításnak, a meccs miatt.

-Tudom...nem is oda akartam menni.-mondtam neki.

-Nekem előbb még nem ezt mondtad.-szólalt meg most előszőr Isaac.

-Ez meg ki a franc?-kérdezte tőlem Jackson.

-Ő...az egyik..-nem tudtam befejezni, mert Isaac félbeszakított.

-Barátok vagyunk. Csak.-most akkor mi is van?

Előbb beköpött, most meg megvéd. Ez nekem sok így egyszerre.

-Majd később még beszélnünk kell a kórház előtti sztoriról, de most kedves Jennifer elviszel hozzátok és mindent elmondasz, ami este történt. Az ikreknek is szólok, hogy ne keressenek téged.-a fejemet lehajtva hagytam, hogy belémkaroljon és elindultunk haza.

Már az ajtó előtt állunk, amikor motor zajra leszek figyelmes. Megfordulva láttam, hogy az ikrek jöttek meg. A bukósisakjukat levéve felakasztották a kormányra. Istenem, olyan tökéletesek. Kicsit sokáig bambulhattam el, mert észrevettem, hogy egyedül ácsorgok kint.

-Nem jössz be?-kérdezte Aiden.

-De, megyek.-válaszoltam neki.

Miután becsuktam az ajtót, levettem a kabátom és a cipőm. Lent a nappaliban nem volt senki, tehát a fiúk valószínűleg már fennt vannak a szobámba. Gyorsan felszaladtam. Az ajtót kinyitva láttam, hogy a fiúk az ágyamon fekszenek és egy könyv van a kezükben.

-Ti meg mi a francot csináltok?-keltem ki magamból.

-Ezt éppen mi is kérdezhetnénk.-tartotta fel a kezeit Ethan, amiben a 2 kömyv volt. Basszus.

-Megmagyarázom...

Teen Wolf [FANFICTION] ♡Where stories live. Discover now