5.LvL

694 32 0
                                    

Felálltunk az asztalunktól, majd mentünk is a következő órára, ami kémia volt. Ezt a tantárgyat sosem szerettem, mert a tanár mindig meg akart buktatni, de ez itt remélem máshogy lesz. Sétáltunk a folyosón a fiúkkal, épp a mosdók előtt mentünk el.

-Srácok! Gyorsan beszaladok, addig megvártok, vagy valaki, mert nem igazán tudom, hogy hol leszünk.

-Persze, én megvárlak-mondta Ethen.

Gyorsan beszaladtam a mosdóba, elvégeztem, majd kezet mostam.

-Mehetünk.-mondtam Ethan-nek.

A folyosó teljesen kihalt volt, ebből gondoltuk, hogy elkéstünk. Bekopogtunk a terem ajtaján, majd próbáltunk gyorsan leülni nehogy észrevegyen a tanár, de ez nem sikerült.

-Elkéstek.-szólt ránk a tanár. Lassacskán megfordultunk.

-Elnézést.-szólaltam meg én legelőször.

-Ethan, fiam, hogy te mindig a bajban sántikálsz.-mondta a tanár felemelt ujjal.

-Én nem találtam meg a termet, aztán találkoztam Ethan-nel és most itt vagyunk.-próbáltam valami sztorit kitalálni.

-11 év alatt nem sikerült megjegyezni?

Szólaltam volna meg, amikoris az egyik srác megszólalt. Ő volt az, aki ott ült Lydia asztalánál. Ha jól hallottam Scott-nak hívják.

-Elnézést tanár úr, de ő még csak most jött.

-Áhh az új diák. Jennifer igaz?-kérdezte tőlem.

-Igen.-válszoltam.

-Először volt ilyen, hogy késtek. De most akkor kezdjünk is bele. A mai órán egy kicsit játszani fogunk. Mindenki kap egy lapot, amin kérdések lesznek, ezeket fel kell tenni a padtársadnak, majd leírni a válaszát. De akkor nézzük is a párokat. -felsorolt mindenkit, majd leültünk a helyünkre.
Én Scottal kerültem egy párba. A tizedik kérdés után ő nem kérdezett többet, hanem felnézett és rám emelte a tekintetét.

-Figyelj, beszélnünk kéne.-mondta teljes őszinteséggel.

-Öhmm, oké. Miről lenne szó?

-Tudok a szekrényes sztoriról, de ne játszd meg magad, hogy nem tudsz semmit róla.

-És most te is hibáztatni fogsz, miközben nem is mondták nekem?

-Nem erről beszéltem, hanem arra akarok kitérni, ami abban a szekrényben volt.

-Olyan érzésem van, mintha egy kihallgatáson lennék. Elegem van már, előbb az igazgatónő most meg te kezded. És nem, nemtudom miről beszélsz. A szekrényemben nem volt semmi sem!-emeltem fel a hangomat kicsit hangosabbra, ami már nem suttogásnak hallatszott.

-Egy kicsit halkabban!-szólt ránk a tanár.

-Hazudsz!

-Most azt mondjam el, hogy mit láttam? Mintha a 3.világháború tört volna ki.

-Nyisd ki a táskád!-parancsolt rám.

-Hülye vagy te? Nem bérgyilkos vagyok!

-A szekrényben volt 2 db könyv. Nagyon fontosak nekem, szóval, ha megtaláltad, vagy leszel szíves odaadni, szólj!

-Hát azt várhatod!-mondtam neki. Majd felálltam, felvettem a táskámat és mielőtt kiléphettem volna az ajtón....

-Mrs. Wolf! A tanításnak még nincs...-és itt ki is csöngettek.

Gyorsan kiléptem az ajtón és mentem a szekrényemhez,aminek mostmár senmi baja nem volt. Bepakoltam a cuccomat, majd bevágtam az ajtaját.

Teen Wolf [FANFICTION] ♡Onde histórias criam vida. Descubra agora