Nincs visszaút

3. Szembesülések

- Akkor csak meg kell várnunk amíg felkel a fiú - mondta Logan. Mintha ez lett volna a jel, a srác számára, fájdalmában hangosan felnyögött.

Összenéztünk és odasiettünk hozzá.

- Fáj! Fáj a fejem! Mit keresek itt? Úristen a fejem! Te meg ki a franc vagy? - nézett rám.

Az ismeretlen fiú  olyan ellenségesen nézett, mintha én tehetnék erről az egészről. Miért hozzám intézte szavait? A többieket ugyanúgy nem ismeri. Roy abban a pillanatban rátapasztotta a kezét az idegen szájára, amikor a srác újra elkezdett volna nyöszörögni fájdalmában.

- Mindannyiunk halálát akarod? - nézett idegesen a szemébe.

A fiú megrázta a fejét. Egy pillanat múlva Roy undorodva törölte kezét a nadrágja szárába.

- Komolyan megnyaltad a kezem? - kérdezte hitetlenkedve.

- Legalább elvetted a koszos mancsodat.

- Ashley vagyok - nyújtottam neki a kezem. Egy pillanatig nézte azt, majd elfogadta és megrázta.

- Douglas.

- Ruby.

- Logan.

Roy hezitált egy kicsit, de végül ő is bemutatkozott.

- Hogy kerültem ide?

- Nem emlékszel arra, hogy elraboltak?

- Nem. Arra emlékszem, hogy elmentem aludni. És volt egy fura álmom. Aminek a végén elestem és bevertem a fejem. Ennyi. Itt keltem fel és még mindig nem vágom, hogy mi a franc folyik itt.

- Elraboltak minket. Nem tudjuk miért, vagy miért pont minket. Téged lehet éjszaka raboltak el... álmodban.

Douglas levette a szemüvegét majd megdörzsölte a szemét. Furcsán nézhettem rá, de egy pillanat alatt leesett neki, hogy miért.

- Hogy lehet rajtam a szemüvegem? Biztosan levettem alvás előtt.

- Ilyen figyelmes volt az e lrablónk?

Mindenki a gondolataiba merült.

- Nem véletlenül vagyunk itt - suttogtam. Logan értette egyedül mire gondolok. A többiek zavarodottan néztek rám. - Az én nevemet tudja. És szerintem a tiéteket is. Ki voltunk szemelve. Az elrablásunk meg volt tervezve. Valaki az ismerőseink közül elárult minket.

- Ez nem lehet... Semelyik barátom nem tenne velem ilyet - suttogta maga elé Douglas.

- Szerintem nem egy barátod tette ezt. Ellenségről lehet szó. Vagy olyanról aki titokban gyűlöl. De az is meglehet, hogy csak jók vagyunk valamire - gondolkodtam hangosan.

Aztán sokáig senki sem szólalt meg. Bámultunk magunk elé a sötétben. Én, személy szerint, azon gondolkodtam, melyik ismerősöm tehette ezt. A csapatunkat kizártam. Egyikük sem tenne ilyet, hiszen legjobb barátai vagyunk egymásnak. Valószínűleg egy közös ismerős tehette. Royt, Rubyt és engem az iskolából bárki elrabolhatott. De a másik két fiút nem tudtam mihez kötni.

- Ki lehet az, aki mindannyiunkat ismer? - kérdezte Roy, szinte a gondolataimban olvasva.

- Keltsük fel az el rablónk figyelmét és megtudhatjuk - állt fel Logan. Az ajtóhoz lépett és rám nézett. Mintha megerősítést várt volna tőlem, hogy csinálhatja.

Jómagam csak bámultam rá. Megijesztett a gondolat, hogy kiderül az el rablónk egy kedves ismerősöm.

- Várj egy kicsit! Először tervezzük meg, mit csinálunk. Idejön valaki és mégis mit kezdünk vele? Nem hiszem, hogy okos dolog lenne improvizálni. Szóval, előbb ötleteljünk - suttogta Roy.