Nincs visszaút

5. Még mélyebben

- Jó reggelt drágáim! Itt az idő, hogy dolgozzatok nekem. Ja igen, azt tegnap elfelejtettem mondani, ha valaki félvállról veszi a munkát, azt kiiktatjuk - ezt mind úgy mondta, mintha csak az időjárásról számolt volna be nekünk. - Egy-kettő! Kezdődjön a nap!

Eric nekünk dobott egy-egy flanel inget és kantáros, hosszú farmer nadrágot.

- Gyorsan, öltözzetek át! Reggeli negyed óra múlva és nem szeretnétek elkésni az első munkanapotokon, igaz? - mosolyodott el gonoszan.

Elővettem a lehető legmérgesebb arcomat, és úgy néztem az áruló fiúra. Elvettem egy gatyát és egy inget, majd ráhúztam azokat eddigi ruháimra. Többiek se vetkőztek le nagyon, eddig fáztunk, jól esett, hogy több réteg ruha is lehetett rajtunk. Egy szót se szóltunk, azonban Ericnek be nem állt a szája.

- A mai reggeli rántotta lesz, egy szelet kenyérrel. Inni mindenki kap egy pohár undorító teát. Mivel a bánya elég mélyen van, nagyon meleg lesz odalent. 2 óránként kaptok egy 3 dl-es üvegben vizet. Megállás nincs ebédig. Vacsorára kaptok meleget, ha jól tudom, ma valami főzelék lesz. Nem túl jó a kaja, az itteni menza százszor rosszabb mint az iskolában, elhihetitek. Újra munka, majd ehettek. A zuhanyzás nem arról fog szólni, hogy leáztatod magadról, a mocskot. Bemész, pontosan van egy perced. Nincs meleg víz, de valami szappant kaptok. Adnak nektek egy törülközőt, ami jobban dörzsöl, mint a csiszoló papír, és megkapjátok a holnapi ruhát. Aludni ugyanott fogtok, és ez így fog menni, minden egyes nap - amíg beszélt, mi elkészültünk, de nem figyeltünk rá. Mindenki a saját gondolataiba merült. - Remek! Mindenki elkészült, indulás!

Megint összekötötték a kezeinket, ugyanúgy mint tegnap. Teljesen más irányba mentünk. Úgy két perc erőltetett menet után, megérkeztünk egy ebédlővé átalakított terembe. Úgy 50 velünk egykorú gyermek reggelizett. Beesett szemük volt, és mind kórosan soványnak tűnt. Erre a látványra nem voltam felkészülve. Nem voltak koszosak, de tiszták sem. Kicserepesedett szájukat egy szó sem hagyta el. Csöndben ültek a helyükön és ették a tojásukat, szinte falták. Ugyanaz az "egyenruha" volt rajtuk, mint rajtunk is. Hajuk kócosan állt a fejük tetején, a lányoknak leginkább copfban, de olyat is láttam, akinek kopaszra volt borotválva a feje. Automatikusan sörényemhez kaptam, de ezzel emeltem magam után Ruby kezét is. Szegény nem számított erre a mozdulatra, kis híján fejbe vágtam magam barátnőm kezével.

- Bocsi - suttogtam, mire csak bólintott egyet.

Eloldoztak minket, majd beálltunk a sorba. Annyi rántottát kaptam, hogy a tenyeremben is elfért volna. Félig még nyersnek tűnt, de lenyeltem az undoromat, és leültem egy üres asztalhoz. A többiek követtek. Mind halk evésbe kezdtünk. Az egész olyan kísérteties volt. A tojásnak borzalmas íze volt, de megpróbáltam annyi kenyeret zabálni mellé, hogy elnyomja az ízét. Egyikünk sem ehhez volt szokva, de annyira éhesek voltunk, hogy nem érdekelt minket az egész.

- Szerintetek ezek a gyerekek mind a bányában dolgoznak? - suttogta Logan alig hallhatóan.

- Nem tudom. Szerintem nem. Nézd meg, van amelyik kicsit egészségesebbnek tűnik. Nem annyira vékony - mondta Ruby, miközben beszédét egy ásítással leplezte.

- Ez még nem jelent semmit. Lehet, hogy nemrég kerültek ide - motyogta Roy.

- Mi is így fogunk kinézni. Heteken belül - néztem szomorúan a kajámra. Amit inkább mondanék veszélyes hulladéknak, mint ételnek.

- Istenem! Persze, hogy az a bajod, hogy hogyan fogsz kinézni - jegyezte meg epésen Douglas.

- Te csak fogd be, és edd meg a tojásodat, mert ahogy elnézem, így nagyon hamar ki fogsz dőlni. És tudod mi történik a naplopókkal -mondta Roy, azzal mutató ujját elhúzta nyaka előtt, szimbolizálva ezzel a halált.