Nincs visszaút

10. Megéri?

- Jó reggelt drága szorgos kis méhecskéim! Talpra gyerekek! Ez lesz életetek legjobb napja! Haha! Csak nem hittétek el? Egy-Kettő! Vár a reggeli, aztán a munkaa!

Roy mellettem álmosan pislogott, majd megdörzsölte az arcát és a szemét. Neki sikerült átaludnia az éjszakát. Nekem már kevésbé.

Teljesen fel voltam pörögve. Eric szavai hallatán gyorsan felpattantam, de a hirtelen a lábamba tóduló vértől megszédültem. Az ülepemre huppantam volna, ha Roy el nem kap.

- Óvatosan Ash! - mormogta álmos, rekedtes hangján.

Azt azért meg kell említenem, hogy milyen hatással volt rám, még azok után is, hogy tudatában voltam annak, hogy szeret. Egyetlen érintésére a szívem a tokromban dobogott.

Újra felálltam, most már lassabban, és magam után húztam Royt is. A kezemet nem engedte el, másik mancsát pedig a zsebébe süllyesztette.

- Ejnye gyerekek, mi folyik itt, amiről drága barátotok nem tud? - fürkészett minket Eric. A kíváncsiság, ami testbeszédéből kiolvasható volt, szinte nevetésre késztetett.

- Először is, nem vagyunk barátok - válaszolt Roy semleges, nyugodt hangon. - Másodszor pedig semmi közöd hozzá. Te csak a fogva tartónk fia vagy.

- Hogy kinyílt a csipája itt valakinek - nevetett fel Eric gúnyosan. - Egyébként, én nem csak a fogva tartótok fia vagyok. Annál sokkal több. Hát nem jutott még el a kicsi agyatokig, hogy nekem nem tanácsos visszapofázni? - a kérdést már kiabálva ejtette ki vörös ajkain.

Csöndbe burkolóztunk, de mindannyian álltuk a fiú sátáni tekintetét.

- Nem érdekel mit gondolsz rólunk, hogy mennyire vagyunk ostobák - mondtam halkan, szinte alig hallhatóan. - Inkább induljunk.

Eric keresztbe fonta kezét mellkasa előtt, majd intett fejével, hogy kövessük.

Elöl haladtam Royjal, mögöttünk Douglas, majd Ruby és Logan zárták a sort. 

A koszos folyosókon haladva a jeleket figyeltem. Könnyűek voltak, leginkább a római számokra emlékeztettek.

Az ebédlőben még senki sem volt. Kérdőn néztem Ericre, de a fiú nem méltatott engem egy pillantásra sem.

Kenyeret kaptunk kolbásszal, és egy pohár vizet. Csöndesen majszoltuk a reggelinket, amikor elkezdtek szállingózni a csoportok. Mikor Donna belépett az ebédlőbe, összetalálkozott a tekintetünk, mire ő mosolyogva intett nekem, én pedig eltátogtam egy sziát.

- Utálom a kolbászt - sóhajtott egy nagyot Ruby.

- Add nekem, én megeszem - ajánlotta fel Logan, mire barátnőm undorodva megfogta a húst, és a fiú kenyerére illesztette.

- Jó étvágyat hozzá - nevetett rá, mire Logan mosolyogva eszegette tovább reggelijét.

Megittam a vizemet az utolsó kortyig, majd nyomtam egy puszit Roy arcára.

- Beszélek Donnával.

- Elkísérlek - ő is gyorsan megitta pohara tartalmát.

- Ne! Nem kell. Talán többet mondanak az asztalánál, ha nem tömegként megyünk oda. Tegnap ő is egyedül jött.

A fiú bólintott egyet, majd visszafordult a többiekhez, én pedig felálltam.

Hirtelen elkezdtem izgulni. Mi a fene ütött beléd Ashley? Mitől félsz? Ja megvan. Ha elmondod, hogy előléptettek, talán megutálnak, vagy ilyesmi.