Nincs visszaút

20. Este

Terry lépett be, nyomában Roy, Logan és Douglas.

Barátom mosolyogva keresett szemeivel, majd mikor rám talált, rögtön el is komorodott társaságom láttán.

Felpattantam az ágyról és hozzájuk léptem. Roy felvont szemöldökkel kapkodta tekintetét köztem és Kenneth közt.

Elszégyelltem magam, pedig nem volt rá okom. Nem csaltam meg, csak beszélgettem egy fiúval... Egy egyébként helyes fiúval, de ez most nem számít.

- Khm... Ruby? - törte meg Logan a kínos csendet, aminek örültem.

- Itt vagyok! - kiáltotta barátnőm, aki végig figyelemmel követte az eseményeket.

Logan és Douglas egy emberként indultak meg a lány felé, menekültek a kínos szituációból, aminek nem is voltak igazán részesei.

Mégis, mintha Roy csak arra várt volna, hogy másra figyeljenek, hogy egy kicsit eltávolodjanak tőlünk.

- Mi a fene folyik itt, Ashley? - kérdezte. Nem volt mérges, sem számonkérő. Inkább csalódott, kissé reményvesztett volt.

Elszorult a torkom. Pont ezt akartam elkerülni, hogy Roy valamit beleképzeljen, ami nincs is ott. Nem akartam megbántani. Akarva, akaratlanul, soha.

Nem tudtam mit tehetnék. Ideges volt, nem akartam ezt fokozni. Semmit nem tettem, mégis bűntudatom támadt hangja hallatán.

Csak néztem barna szemeibe, agyam ezerrel pörgött, próbáltam eleget mondani neki, de nem túl sokat.

- Ki akarsz jutni? - suttogtam.

- De nem ilyen áron! Inkább maradnék még bent ezer évig veled, minthogy kijussunk és elveszítselek - motyogta feszülten.

Megöleltem. Teste merev volt, kezei élettelenül lógtak teste mellett. Szorosan lehunytam szemeimet.

- Nagyon szeretlek, és ezen nem kívántam változtatni, csak hogy kijussunk!

Két kar fonódott testem köré. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.

- Azért ezt még meg kell beszélnünk.

- Tudom. Sok minden történt ma, mesedélutánt fogok tartani.

- Inkább estét.

Elengedett, de nem fogta meg a kezem. Odasétáltunk a többiekhez. Tudtam, hogy Kenneth minket figyel. Tudtam, hogy Roy szúrós szemekkel nézett a fiúra. Én pedig próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt az egész kellemetlen helyzetet, amit nem mellesleg én teremtettem.

- ... de a doki azt mondta max egy hét és mehetek dolgozni - kapcsolódtunk be a beszélgetésbe.

- És Ashley te mit csinálsz itt, azon kívül hogy pasizol? - talált rám rögtön Douglas.

- Ha ha ha - mondtam kellő gúnnyal. Roy arca kisimult, rideggé vált. - Majd a pincében elmesélem, és beverem a képedet is, ha ilyeneket mondasz.

A fiú egy aprót lépett hátra, védekezésképp összefonta mellkasa előtt karjait.

- Úgysem mered.

- Ne játssz a végzeteddel!

Douglas csak megvonta a vállát.

Végszóra Terry jelent meg mellettünk.

- Na srácok, indulnunk kéne! Holnap is beugorhatunk ide, ha gondoljátok.

- Mindenképp - bólogatott Roy, majd még egy utolsó fenyegető pillantást vetett Kennethre.