Az órám vadul csipogni kezdett az ágyam mellett. Kelletlenül pillantottam rá, és csak öt másodpercbe tellett az agyamnak, hogy felfogjam. Elkéstem, és nekem már vagy öt perce a suliban kellene lennem. Fogadni mernék, hogy az öcsém állította át az órám. Megint.
Kipattantam az ágyból. Egy piros-fekete kockás inget vettem fel, a kedvenc fekete, szaggatott farmerommal, és a fehér tornacipőmmel. Hajamat olyan kócosan hagytam ahogyan felkeltem. Max tupíroztam rajta egy kicsit, aztán már a táskámat a vállamra kapva rohantam a gimibe.
Másod éves vagyok a Goods közép iskolában, ahol az élet sosem könnyű. Legalábbis nekem. Diszlexiás vagyok, ráadásul nem nagyon akaródzik nekem oda figyelni a tanárra. Ezért is utál a tanári kar fele. Az egyetlen ember aki megért, az a Pszichológia tanárom, Mr Reese. Egy majdnem harmincas éveiben járó férfi. Kedves, és megértő. Legtöbbször szóban magyaráz, amit könnyen megértek, és memorizálok. Ezért is állok pszichológiából négyesre. Bárcsak ugyanez lenne a matek tanárommal is. Vagy mindegyikkel!
Késve érkeztem a történelem órára, ami miatt Mrs Woods nagyon rondán nézett rám. Valamiért mindig az ő óráit sikerül lekésnem, ezért sem zár a szívébe. De egyébként kedves tanár, sosem szól egy rossz szót. Most sem tette csak intett, hogy menjek a helyemre. Barátnőm Lucy egy megértő pillantást lövellt felém, én meg nem kicsit pipásan leültem mellé.
-Josh? – kérdezte halkan, amikor a tanár ecsetelni kezdte az Iliász történetét.
-Ha a kezeim közé kerül, én esküszöm megfolytom! – morogtam halkan, miközben elő kaptam a füzetem. Lucy csak sóhajtott, majd jegyzetelni kezdtünk.
Alig telt el öt perc, és az igazgató csörtetett be az ajtón, mellette egy eléggé érdekes sráccal. Mindene fekete volt, bele értve a haját is. A frász jött rám, amikor a pillantása végig ment a termen. Mielőtt rám nézhetett volna, tekintetem a füzetemre vezettem. Susmorogtak egy kicsit a tanárral, majd az ajtó záródását hallottam, ami azt jelentette, hogy az igazgató elment. Mrs Woods pedig megköszörülte a torkát.
-Osztály! Ma egy új diákkal bővült az iskolánk. – mutatott a mellette álló srácra. – Kevin Hunter. Foglalj helyet Kevin... lássuk csak, Dawn mellett van egy hely. Ülj oda. – na ez remek!
Nyakamat behúzva vártam, hogy a Kevin venezetü srác leüljön a jobb oldalamra. Amikor megtette, én megkiséreltem rá nézni, ami nagy hiba volt. Engem nézett, és amikor oda néztem intett a kezével, de eközben valamin nagyon mosolygott. Az a mosoly majd a frász hozta rám. Jobb ha kerülöm, mert maga az egész srácból üvöltött a szó: bajkeverő.
Elhatározásom szerint tettem, és lehetőleg egész nap elkerültem Kevint. Nem volt egyszerű, mivel mindenhol ott volt. Sokszor egy végzős lánnyal beszélgetett a folyosón, de nagy idejében engem figyelt. Ez nem kicsit borított ki.
Suli után sietve elbúcsúztam a barátnőmtől, majd gyors léptekkel indultam neki a haza útnak. Nem láttam ugyan Kevint kijönni a suliból, de éreztem, hogy valaki követ, és le mertem volna fogadni hogy ő az.
Egész úton olyan gyors léptekkel mentem, hogy a vádlim görcsben állt, de megérte. Haza értem, és úgy csaptam be az ajtót, hogy a ház fala is bele remegett. A kukucskálón keresztül néztem vissza a bejáratra, mire egy fekete árny suhanását észleltem. Itt volt.
Kifújtam magam, majd felrohantam a szobámba. Ahol egy cetlit találtam az ágyamon. Anya elment vásárolni az öcsémmel, és majd jönnek. Lasagne lesz a vacsi; írta utóiratnak. Az üzenetet összegyűrtem, és a kukába hajítottam. Gyorsan beágyaztam a reggeli sprint után, és nekiálltam tanulni.
ESTÁS LEYENDO
A Félvérlány #BEFEJEZETT
FanficDawn defektes éveit éli a Goods középiskolában, ahol keményen küzd a fennmaradásért. Diszlexiájának köszönhetően nehezére esik a tanulás, amit sajnos senki sem ért meg. Egy nap, egy különös srác jön a suliba, mire a lány élete teljesen megváltozik.