A Félvérlány #BEFEJEZETT

8. Letaszítanak az útról

A fél éjszakát átvezettem, amikor elértem Florida határait. Egyszer álltam meg egy benzinkútnál, hogy vegyek egy kis innivalót, meg rágcsát, hogy ne unatkozzak, aztán mentem tovább.
Most egy partszakaszon vagyunk, a tenger mellett. Egy lélek sincs a parton, pedig gyönyörű látvány, ahogy a hold a vizen tükrözödik, és csillog. Plusz eltereli a figyelmem minden gondomról.
Bumm. Hirtelen valami belénk jött hátúlról, és úgy megtolt, hogy majdnem a vízbe száguldottunk. Josh hátul nyöszörögni kezdett, de nem volt időm megnézni mi baja lehet, mert a következő pillanatban megint belénk jöttek. Hajszál híjján volt, hogy majdnem a vízbe zuhantunk, megint. A visszapillantóba meg akartam nézni milyen részeg idióta akar poénkodni, de amit láttam az nem egy kocsi volt. Hanem egy bika. Egy hatalmas csillogó bika, vörösen világító szemekkel.
A lábam megtalálta a gázpedált, és gyorsítottam. Sajnos ez viszont nem volt elég, ahhoz hogy a bikát lerázzam. Simán beérte a sebességem, és a szarvával már meg is bökte a kocsit hátúlról. Épp amikor egy kanyarba értünk, a kocsi előre lódult, és a kocsi bele repült egyenesen a vízbe.
A fejem a becsapódásnál a kormánykerékbe ütközött, és amikor felemeltem, elfogott a hányinger. Szédültem, de leginkább féltem. Víz kezdett el folyni mindenhonnan. A repedéseknél vízsugár lövellt be, egyenesen ránk. Hátra néztem Josh-ra aki sápadtan nyöszörgött a hátsó ülésen. Te jó ég, mióta lehet ilyen hófehér?
A kezem a homlokára tettem, ami tűz forró volt. De mitől lett ilyen beteg? Zakatolt a kérdés a fejemben. Aztán megláttam két vöröslő pontot a nyaka aljában, amit eddig a pólója takarhatott.
Sűlyedtünk. Nagyon gyorsan nyeltek el minket a tenger habjai, és a nyomás is egyre csak nőtt. Az egyik ablak jobban megrepett, és mégnagyobb sugárban lövellt be a víz. Ki kell jutnunk az autóból valahogy.
Elkezdtem nyitogatni az ajtókat, de beragadtak, és nem moccantak. Ekkor az egyik szivárgó ablakot kezdtem el ököllel verni, aminek az lett az eredménye, hogy betört, és a víz, szilánkokat repített az arcomba. Na meg olyan gyorsan jött a víz, hogy hátra lökött, és a fejemet a szemközti ajtóba vertem bele. Az ájulás kerülgetett, és fura fémes ízt éreztem a számban, de felküzdöttem magam ülő helyzetbe, és hátra másztam Josh-hoz. Az övcsatjához nyúltam, de az nem akart kinyílni. A víz egyre csak nőtt, de az a hülye csatt nem akart engedni. Ekkor elkezdtem tágítani az övet, hogy kibújtassam belőle Josh-t, ami sikerült is.
-Figyelj rám öcsi! Most vegyél egy nagy levegőt, és kiúszunk a kocsiból, oké? - erre csak bólogatott, majd mielőtt a víz teljesen belepett volna minket, egy nagy levegővel alá merültünk. Elkezdtem húzni Josh-t az ablak felé, ami már teljesen víz alatt volt. Kiúsztunk, majd ellökve magunkat a kocsitól, felfelé úsztunk. Ám Josh már nem tudta megállni, hogy ne kapjon levegőért. Nekem is fogyott az energiám, és még messze volt a felszín.
Ekkor elgondolkoztam, hogy mi fog történni, az egyikőnk túlélheti, de a másik mindenképpen meghal. Erre a gondolatra alapoztam azt a cselekedetem, hogy utolsó energiámmal nagyot löktem az öcsémen, aki gyorsabban haladt, a felszín felé. Én azonban ott ragadtam, és minden önuralmam elfogyott. Levegőért kaptam, de hejette víz tódult a tüdőmbe. Hihetetlenül feszített a mellkasom, és fájt mindenem. Majd szép lassan elmúlt minden fájdalmam, és az utolsó amit láttam az Josh árnyéka amint a felszínhez ér. Majd minden elsötétült előttem.