A Félvérlány #BEFEJEZETT

26. Az ígéret

Az orvosiban hatalmas vita indult afelett, hogy mi bajom lehet. Én csak csendben sírdogáltam, miközben Keirón, és Argus a megoldáson vitatkoztak. Ameddig próbáltak dűlőre jutni, Kevin lerakott az egyik ágyra, majd hideg, nedves törölközőt terített a szemeimre. Ez valamennyire enyhítette a fájdalmat a szemeimben, és lazábban zártam őket. A sírás kényszerem is alább hagyott, de a szívem majd bele sajdult az emlékbe, hogy a barátnőm mennyit szenved miattam.

-Kevin, muszáj elmennünk egy könyvemért a nagy házba! Megtennéd, hogy addig vigyázol rá? - hallottam Kierón hangját, majd a vita zajai elhalkultak.

-Dawn! - hallottam meg az öcsém hangját, majd megéreztem, ahogyan szorosan átöleli a hasam. Egyik kezemmel kitapogattam a fejét és megsimogattam, miközben mosolyt erőltettem magamra. Örültem, hogy itt van velem, de egyben féltettem attól, hogy így lát.

-Bocsáss meg, nem tudtam vissza tartani! - hallottam meg Percy hangját. - Hogy van? - kérdezte, gondolom Kevin-től, de helyette én szólaltam meg.

-Fáj a szemem, és láttam amint Gideon a legjobb barátnőmet kínozza! Nem a legjobban! - fordultam a hang irányába.

-Hogy érted hogy láttad? Hogyan? - kérdezte Kevin. Megéreztem keze érintését az enyémen, mire kicsit jobb lett a kedvem. Elmeséltem mindent az elejétől a végéig, amit mindenki csöndben hallgatott végig.

-Ezért fáj a szemed? - kérdezte Josh.

-Lehet, nem tudom öcsi! - sóhajtottam. Kevin megszorította a kezem, amit viszonoztam. - De nem hagyhatom magára még egyszer a barátnőmet! Miattam van veszélyben, úgy hogy eddig nem is szóltam hozzá. Nem magyaráztam meg neki, hogy miért tűntem el... Jelenleg is minden porcikám azonnal indulna!

-Előbb hozzuk rendbe a szemedet, aztán mehetsz, és szétrúghatod annak a rohadéknak a seggét! - hallottam meg hirtelen Mr D hangját.

-Rendben! Megtaláltuk az igézetet, ami a szemfájdalmat okozza! - dobogott vissza Keirón, majd levette a szememről a törölközőt. - Ez egy szem csere varázslat volt, ami azt jelenti, hogy az ellenfél azt látta amit te. Viszont a varázslat erősen irritálja a szemet! - mondta, majd széthúzta a szemhéjam, és valamit bele csöppentett. Mintha egy jégkockát helyezett volna el a szememen, hideg volt, és kissé még fájt is, amitől felszisszentem. - Sajnálom, hamarosan jobb lesz, és akkor meg tudjuk vizsgálni, hogy károsodott-e a látásod.

-Megvakult? - kiáltott fel riadtan Josh.

-Nem hinném, mert akkor nem látnálak homályosan sem! - mondtam, miután hunyorítva kinyitottam a szemem. Hatalmas vörös pacaként láttam a testvérem, de legalább valamennyire láttam.

-Óvatosan! Még pihentesd, és olyan három óra múlva vissza jövök, és megnézem van e bármi baja a szemednek. Kevés az esélye a károsodásnak, de jobb félni mint megijedni! - mondta, majd eldobogott.

-Nem lesz gond! - nyugtattam az öcsémet, de közben próbáltam önmagamat is meggyőzni ugyan erről.

-Miután Keirón vissza jött, megbeszéljük, hogyan űzzük a Tartarosz mélyére Gideon-t! - mondta Percy, majd az öcsémhez fordult. - Ebéd idő van, hozunk enni a nővérednek? - Josh egy "jó" kiáltással, már rohant is el, és Percy követte.

-Végre! azt hittem, soha nem hagynak magunkra! - mondta Kevin, majd hirtelen megéreztem ajkainak bódító ízét a számon. Azonnal vissza csókoltam egy mosoly kíséretében, majd hirtelen heves csókcsata alakult ki, amit egy perc múlva megszakított. - A frászt hoztad rám!

-Sajnálom! Mondhatnám hogy nem tehetek róla, de manapság minden miattam történik! - mondtam, majd beharaptam a szám.

-Te semmiről nem tehetsz! Mindenről ő tehet, amiért hamarosan szenvedni fog! Megígérem! - mondta, miközben kezét az arcomra helyezte. Kissé elmosolyodva bólintottam, majd újból megcsókolt. Ezzel önmagamnak is ígéretet tettem, hogy ha legközelebb a sors szembe hoz Gideon-nal, nem hagyom hogy ő győzzön!